Három rizs ebédre

Hétköznapjaink a közös vacsorával fejeződnek be, Abigél az agyikójában békésen alszik, mi pedig végre leülhetünk az asztalhoz és szusszanhatunk egyet. Nem kérdés, hogy minden nap főzzek valami frisset.
Az ebédekkel állok hadilábon, mert csupán magamra főzni se időm, se kedvem, és sokszor még alapanyagom sem. Általában egy gyors szendvics vagy leves, joghurt fér csak bele. Amióta rátaláltam a barna-vörös-vadrizs mixre, azóta az ebéd körüli macera is megoldást lelt. A rizs laktat és lassan emeli meg a vércukorszintet, így pár óra múlva sem éhezem meg. Különféle feltétekkel tehetjük érdekesebbé. Nagyon kedvelem a pestos változatot cheddar sajttal. (A rizsszemeket általában bő fél óra alatt főzöm puhára.)

A barna rizs jótékony hatásáról itt már írtam egy keveset. Gyakorlatilag ez is ugyanaz a rizsfajta mint a fehér, csak a feldolgozás folyamán kevesebb réteget (csak a legfelső réteget) távolítják el róla. (A fehér rizsnél pedig nagyon sok réteg kerül eltávolításra és gyakran még fényezik is.) A tisztítási folyamat során azonban nagyon sok értékes tápanyagot veszít a rizs, így pl. a benne lévő B3 vitamin 67%-át, B6 vitamin 90%-át és vastartalmának 60%-át!

A vörös rizs is ezer dologra jó. Kínában és Ázsia más részein évszázadok óta fogyasztják, itt a fehér rizst kezelik tovább vörös színű élesztőgombával (Monascus purpureus). A benne lévő sztatin csökkenti a vér koleszterin szintjét, így a koszorúér betegségek kockázatát is.

A vadrizst indián rizsnek (Manoomin-jó mag) is nevezik, mert az USA beli Nagy-Tavak sekély vizeiben honos. Mindössze 60 évvel ezelőtt ismerték fel, hogy táplálkozás-élettani szempontból is jelentős. Egy ún. lignan nevű anyagot tartalmaz, mely a csontritkuás megelőzésében játszik nagyon fontos szerepet. Másik nagy előnye, hogy főzés során megmarad benne az értékes ásványi anyagok jó része.

Rizsre fel!