2011. augusztus 4., csütörtök

Mit eszik a háziasszony?


,,Leültek pedig az ebédhez a ház ura és a háziasszony.
És a ház ura felette elcsodálkozott mondván: vajon miért eszik oly keveset az én hitvesem, nincs e neki valami bántó izgalma az ő gyomrának fenekén, mert az ebéd igazán alkalmatos arra, hogy őtet elfogyasszák jó étvággyal és kérdi szelíden: Talán valami bosszúságod volt ma délelőtt, muntyurkám?
Mire a ház asszonya ránéz a ház urára csodálkozó tekintettel és szól: Dehogy is, muntyurkám.
Mire a ház ura kérdi újfent: Avagy talán soványítani kívánod magad, minek az neked, muntyurkám, mikor is oly sovány vagy amúgy is, mint ama bizonyos nevezetű gebe?
Mire a ház asszonya újfent ránéz és ismételten tágra nyitja a szemeit, mondván: Dehogy is vagyok én soványító kúrán, csak nincs étvágyam, muntyurkám.
Mire a ház ura kérdi. Talán nagyon betízóraiztál délelőtt, muntyurkám?
Mire a ház asszonya: Na, azt nem lehet éppen mondani, csak ami úgy akadt.


Mire a ház ura elkezdett gondolkodni és attól a pillanattól kezdve megfigyelte, hogy melyek azok a dolgok amelyek egy háziasszony számára, mint alkalmi ételek akadnak. Megfigyelte pedig a következőket:
Először is akadt reggeli után kettő darab zsemlyemaradék, amelyekről a gyermekek lenyalták a vajat, de a zsemlyét teljesen elfogyasztani már átállották, különben is az egyik közben leesett a földre, tehát, azt a ház asszonya nem engedte megenni a gyermekeknek, lévén a leesett étel már nem egészen higiénikus, azonban, hogy kárba ne vesszen, megette ő maga.
Ugyanígy egy kanál szardíniaolajat, amely a halak nélkül szűkölködvén, a tegnapi vacsoráról fennmaradt, kimártogatva kenyérrel.


A ház urának az a galád szokása lévén, hogy a sajtot mindig olyan vastagon hámozza, mintha ingyen adnák és így a sajt héja alatt néminemű sajt is ottmaradt, azt a ház asszonya mindig gondosan kivágdossa és megeszi.
Ugyanígy az almahéjakat, mert azt a háziasszonyon kívül senki nem tudja lehántani úgy, mintha nem azt hinné. hogy alma, azonban azt vélné, hogy krumpli, mert csak azt szokás olyan vastagon hámozni.
Tegnap estéről ottmaradt a tényérban egy kis liptói, úgy egy harapásra való, de senki nem akar hozzányúlni, csak a háziasszony, úgyszintén a disznóhús is túl kövér volt és róla többrendbeli zsírok lemetéltettek és a spejzba eltétettek és kidobni csak nem lehet ugyebár?


A vasárnapra sütött pitének elvagdosásakor ott maradt a vágódeszkán néminemű törmelék, amit vendégeknek beadni nem lehet, azonkívül három darab odaégett pitesarka, amely mindennemű lekvár nélkül szűkölködik és az olyasmit ki egye meg, csak nem adom a a cselédlánynak, még azt hiszi, hogy sajnálom tőle, megeszem én. Már mint a ház asszonya.
Karalábéfőzelék, amelyet a házban mindenki utál, a háziasszony is, de azért mégiscsak főzni muszáj, olyankor a háziasszonynak három napig azt szükségeltetik vacsorázni, esetleg feltéttel, de esetleg minden nélkül.
Úgyszintén ama kenyerek, amelyek kenyérnek már kissé szárazak, de brézlinek még nem elég szárazok.


Azon befőttrészek, amelyek azért bontattak fel, mert már penészedni kezdenek, de azt a részét, amelyen a penész már érződik egy kicsit, szintén a háziasszony fogyasztja el, nem szólva azokról a narancsokról, amelyek a karácsonyfán lógnak és elég nagyok, de viszont még annál is savanyúbbak.
Avas csokoládék, amelyeket Stanczi néni hoz a gyerekeknek, de nem merik nekik odaadni, úgyszintén egy kosár naspolya, félig érett állapotban, ajándékba kapva, de az esetleges elfogyasztás valószínűségével nem kecsegtetve.
És akkor a háziasszony néha elcsodálkozik, mondván: Vajon mitől fáj nekem az utóbbi időben annyit a gyomrom? "

(Zágon István: Mit eszik a háziasszony?)

3 megjegyzés:

Dia és a konyha írta...

Ez nagyon jó! :)

Planet Susannia írta...

Ismerve jelenlegi állapotodat én is csak azt kérdezem, miket is ettél össze mostanában és főleg hol?

Amúgy ki foglalta össze ilyen találóan ezt az időtálló konyhamalac meghatározást?

Hoffmann Erika írta...

Ezt konkrétan Zágon István:) Van egy mérgező jelöltem...majd megsúgom,meg majd lesz róla kritika is nemsokára...