2011. szeptember 13., kedd

Nevesincs


Barátaim tették fel a kérdést nem is olyan régen: hogy jut időm főzni és a blogot is írogatni Abigél mellett. Akkor még azt feleltem, hogy főzni amúgy is kell, a bloggal meg általában akkor foglalatoskodom, ha Abigél már elaludt. 8 hónaposan (majdnem 8) megváltozik minden és nálunk már nem elég, hogy anyuka a konyhában tesz-vesz a baba meg szépen nézegeti, vagy játszik valamivel. Így mióta visszajöttünk még több időt töltünk együtt és szinte minden percben (amikor fent van) le kell foglalni valamivel. Általában a nap végén mire írásra jutna időm én már pokoli fáradt vagyok és csak aludni szeretnék.

A képen látható saláta is egy nagy kapkodás eredménye. Csirkemellet forgattam bele tojásfehérjébe, és parmezán illetve zsemlemorzsa keverékébe (fele-fele arányban). Sütőben sütöttem meg, pár karika chorizo társaságában.
Salátalevelekre pakoltam a csirkét, karikára vágott újhagymát, mini paradicsomot, dióbelet, feta sajtot. Kevés olívaolajjal és pár csepp fehérborecettel locsoltam meg. A gyomrot nem terhelte meg, nagyon jól tudtam utána aludni! :)

3 megjegyzés:

Anazar írta...

De milyen finom kapkodás!!

"saját levében" írta...

Gyorsan írj meg előre néhány posztot, mert ha elindul a baba, nem lesz megállás!

Hoffmann Erika írta...

azt gondolom...:)