Burger Király (?)

Volt alkalmam ellátogatni az idáig oly sokat emlegetett Ring Café és Burger Bárba. Egyik kedvenc hazai blogom, Egy nap a városban stábja tesztelt nagyon sok budapesti hamburgert és állították fel Top 13+1 listájukat, melyen a Ring kapta az aranyérmet. Ezért is kiváncsi voltam a helyre, meg persze régóta kedvencem a hamburger. Korgó hassal és nagy várakozásokkal indultam neki az ebédnek.

(Fotó: Wikipédia)

Az Andrássy út és környéke egyik kedvenc helyemmé avanzsálódott az évek folyamán, amint csak tehetem szívesen sétálgatok erre, és böngészek az egykori Párisi Nagyáruház helyén megnyílt könyvesboltban is. A Ringnek is kellemes terasza van, bent pedig légkondicionáltak a termek, mégis kint ül le mindenki ha teheti. A személyzet nagyon kedves, fiatalos, mosolygós, segítőkész. A hamburgerek között mindenki megtalálja ínyére valót, mert nem csak a hagyomámyos marhahús, hanem bárány, csirke és vegetáriánus opciók is tarkítják az étlapot.

Nem akartam túlbonyolítani a dolgot, így egy sima marhahúsos cheddar sajtos burgerre esett választásom.
A húst illetően: mely ,,márványos 100%-ban hazai, érlelt hátszín pogácsa, háromszor darálva, közepesre sütve. Titkos receptünk szerint fűszerezve. És persze faggyú.." ebben semmi kivetnivalót nem is találtam, látszott rajta, hogy nem gagyi mirelit vagy mócsingokkal teli burgerről van szó, nekem azonban túl rózsaszín volt a belseje, amit egy steaknél kifejezetten szeretek, de ennél a verziónál végigfutott a verejték a hátamon. A ciabatta zsömle friss volt, meg volt egy kicsit pirítva, és olivaolajjal locsolva. Kissé hervatag rukola, lilahagyma, paradicsomkarika és pár szelet uborka árválkodott cheddarom tetején.

A házi készítésű ketchup rendben volt, a sültkrumpli viszont frissnek semmiképpen nem volt mondható. Vagy azért mert konyhanyitásra mentünk, vagy mert éppen fogyóban volt, de olyan érzésem volt, hogy a korábbi műszakból megmaradt hasábot melegítették át a fáradt olajban.

A kis kerámia tálkában szervírozott káposztasaláta (coleslaw) szintén jobb napokat látott, és meg kellett jegyeznünk, hogy ennél még a ,Tesco gazdaságos' változat is fogyasztásra érdemesebb.

Ebédpartnerem egy bárányos változatot rendelt, mivel azt nem kóstoltam meg, így csak az elmondottak alapján nyilatkozhatom: a hús rendben volt...de a többi körítés hasonló minőségű volt.

A Ring mottója szerint a jó hamburger titka a kitűnő zsömle és remek húspogácsa, és ki-ki magánügye, hogy aztán azt mivel ,,rontja" el. Nekem sajnos ez alkalommal úgy tünt, hogy most ők szúrták el úgy cakkumpakk az egészet.

Úgy éreztem azonban, hogy a Ring az a hely, amely megérdemel még egy esélyt, így Szent István ünnepén ismét meglátogattam. Az étlapon feltüntetett ,Gyerekbarát hely!' jelző csak annyiban lehet igaz, hogy vannak babák etetésére szánt székek, én azonban alig tudtam magunkat Abigéllel feltuszkolni a kis teraszra, a sarokban húztuk meg magunkat és a nap is ránk sütött, így igyekeztem minél gyorsabban letudni az ebédet.

Újra cheddaros burgert kértem, már csak azért is, hogy össze tudjam vetni a különbséget az előző élménnyel. Ez alkalommal is hasonló húspogácsa került a tányéromra, picit kihűlt , így a sajt sem olvadt rá tisztességesen. A hasábok most frissek voltak, viszont nem házi készítés, hanem valami jobb minőségű mireltiből való, saját ketchup helyett pedig a jól ismert bolti került mellé tunkolásra.
A káposztasalátát inkább csak messziről szemrevételeztem, benne a majonéz fáradt, sárgás színben állott, a káposzta-répa együttes pedig ki tudja mikor lett legyalulva.
A kiszolgálás most is nagyon udvarias, kedves volt, de sajnos nekem ez nem elég, hogy visszatérő vendége legyek a Ringnek.

Romantikus délután

Kellemes meghívásban volt részünk a héten: ismerősök birtokán lovashintón kocsikáztunk, szürkemarhát, lovakat, őzgidát, szarvast, kutyát, macskát láttunk. Útunk és esténk a fóti Károlyi Kastély éttermében folytatódott, ahol a természet lágy ölén, romantikus környezetben költhettük el fenséges estebédünket. Az étterem pár hónapja nyitott, magyaros és nemzetközi fogások, finom borok, hetente megújuló menüválaszték, gyerek adagok, hús nélküli finomságok tarkítják a felhozatalt.

Már az első ízelítő fogás után is látszott, hogy gondosan ügyelnek a minőségi alapanyagokra, nem spórolnak a jó hozzávalókon. Minden frissen készült, így igazán nem bántuk, hogy picit többet kell várakozni. Friss, házi limonádé, csapolt sörök társaságában mulattuk az időt.

Előételt nem ettem, de tanúsíthatom, hogy a húsleves marhahússal csillagos ötös és igazi házias ízeket hordoz, aranylik stb.
Választásom fogasfilére esett, mandulával, petrezselymes burgonyával, és a végére felejtett francia camembert sajttal.

Családom többi tagja Grófi bélszínt, kacsamellet, harcsapaprikást, csirkemellet evett.
A vacsorát egy-egy házi készítésű túrógombóccal zártuk, ketten osztozva a hatalmas adagon, melyhez még csokiöntet és erdei gyümölcs is járt.

Igazán pozitív élményben volt részünk, és ide biztos, hogy visszatérünk, Dublin előtt legalább még egyszer!

Magyar pite az olvasó tiszteletére

Sok szeretettel köszöntöm 40. rendszeres olvasómat, Brigit! Köszönöm az újonnan csatlakozóknak is, igazán nagy megtiszteltetés, hogy követitek a blogot.
Eme ünnepi alkalomból osztom meg a következő egyszerű nyári pite receptet (Nők Lapja Konyha júliusi számából vettem.)

Szedres-mandulás pite
Hozzávalók:
14 dkg liszt
14 dkg nádcukor
2 db tojás
14 dkg vaj (szobahőmérsékletű)
14 dkg őrölt mandula
pár csepp vanília kivonat vagy 2 csomag vaníliás cukor
14 dkg szeder
maréknyi mandulareszelék

A tojásokat a vajjal együtt krémesre keverem majd hozzáadom a lisztet, őrölt mandulát, nádcukrot, vanília kivonatot, szedret (vagy bármilyen más szimpatikus gyümölcsöt) és egységes masszává keverem. 20 cm átmérőjű, kivajazott piteformába öntöm át, tetejét mandulareszelékkel szóróm meg. Előmelegített sütőben 170-180 fokon 25-30 percig sütöm. Tűpróbát végzek, hogy biztosan jó legyen.
Hamarabb elkészül mint sütiért sorban állni a cukrászdában.

Jó étvágyat hozzá!:-)

Mit eszik a háziasszony?

,,Leültek pedig az ebédhez a ház ura és a háziasszony.
És a ház ura felette elcsodálkozott mondván: vajon miért eszik oly keveset az én hitvesem, nincs e neki valami bántó izgalma az ő gyomrának fenekén, mert az ebéd igazán alkalmatos arra, hogy őtet elfogyasszák jó étvággyal és kérdi szelíden: Talán valami bosszúságod volt ma délelőtt, muntyurkám?
Mire a ház asszonya ránéz a ház urára csodálkozó tekintettel és szól: Dehogy is, muntyurkám.
Mire a ház ura kérdi újfent: Avagy talán soványítani kívánod magad, minek az neked, muntyurkám, mikor is oly sovány vagy amúgy is, mint ama bizonyos nevezetű gebe?
Mire a ház asszonya újfent ránéz és ismételten tágra nyitja a szemeit, mondván: Dehogy is vagyok én soványító kúrán, csak nincs étvágyam, muntyurkám.
Mire a ház ura kérdi. Talán nagyon betízóraiztál délelőtt, muntyurkám?
Mire a ház asszonya: Na, azt nem lehet éppen mondani, csak ami úgy akadt.

Mire a ház ura elkezdett gondolkodni és attól a pillanattól kezdve megfigyelte, hogy melyek azok a dolgok amelyek egy háziasszony számára, mint alkalmi ételek akadnak. Megfigyelte pedig a következőket:
Először is akadt reggeli után kettő darab zsemlyemaradék, amelyekről a gyermekek lenyalták a vajat, de a zsemlyét teljesen elfogyasztani már átállották, különben is az egyik közben leesett a földre, tehát, azt a ház asszonya nem engedte megenni a gyermekeknek, lévén a leesett étel már nem egészen higiénikus, azonban, hogy kárba ne vesszen, megette ő maga.
Ugyanígy egy kanál szardíniaolajat, amely a halak nélkül szűkölködvén, a tegnapi vacsoráról fennmaradt, kimártogatva kenyérrel.

A ház urának az a galád szokása lévén, hogy a sajtot mindig olyan vastagon hámozza, mintha ingyen adnák és így a sajt héja alatt néminemű sajt is ottmaradt, azt a ház asszonya mindig gondosan kivágdossa és megeszi.
Ugyanígy az almahéjakat, mert azt a háziasszonyon kívül senki nem tudja lehántani úgy, mintha nem azt hinné. hogy alma, azonban azt vélné, hogy krumpli, mert csak azt szokás olyan vastagon hámozni.
Tegnap estéről ottmaradt a tényérban egy kis liptói, úgy egy harapásra való, de senki nem akar hozzányúlni, csak a háziasszony, úgyszintén a disznóhús is túl kövér volt és róla többrendbeli zsírok lemetéltettek és a spejzba eltétettek és kidobni csak nem lehet ugyebár?

A vasárnapra sütött pitének elvagdosásakor ott maradt a vágódeszkán néminemű törmelék, amit vendégeknek beadni nem lehet, azonkívül három darab odaégett pitesarka, amely mindennemű lekvár nélkül szűkölködik és az olyasmit ki egye meg, csak nem adom a a cselédlánynak, még azt hiszi, hogy sajnálom tőle, megeszem én. Már mint a ház asszonya.
Karalábéfőzelék, amelyet a házban mindenki utál, a háziasszony is, de azért mégiscsak főzni muszáj, olyankor a háziasszonynak három napig azt szükségeltetik vacsorázni, esetleg feltéttel, de esetleg minden nélkül.
Úgyszintén ama kenyerek, amelyek kenyérnek már kissé szárazak, de brézlinek még nem elég szárazok.

Azon befőttrészek, amelyek azért bontattak fel, mert már penészedni kezdenek, de azt a részét, amelyen a penész már érződik egy kicsit, szintén a háziasszony fogyasztja el, nem szólva azokról a narancsokról, amelyek a karácsonyfán lógnak és elég nagyok, de viszont még annál is savanyúbbak.
Avas csokoládék, amelyeket Stanczi néni hoz a gyerekeknek, de nem merik nekik odaadni, úgyszintén egy kosár naspolya, félig érett állapotban, ajándékba kapva, de az esetleges elfogyasztás valószínűségével nem kecsegtetve.
És akkor a háziasszony néha elcsodálkozik, mondván: Vajon mitől fáj nekem az utóbbi időben annyit a gyomrom? "

(Zágon István: Mit eszik a háziasszony?)