Mostanság egyre nagyobb divat lesz Magyarországon is Halloween alkalmával jelmezbe bújni, bálba menni. Mint minden amerikai őrület lassan ez az ünnep is beférkőzni látszik az európai kultúrába. Na de itt álljunk meg egy percre! A Halloween nem amerikai, csupán a jelmezes beöltözés és ,,trick or treat" (édesség vagy csíny) köthető hozzájuk. Kelta hagyományról van szó, mely igazán széles körben az angolszász országokban terjedt el. Mint minden nagyobb keresztény ünnep ez is a pogányoktól ered: a kelta samhain ünnep (gael nyelven a november hónap elnevezése) és a római Pomona-nap olvadt össze és október 31-én mindenki a boszorkányok, szellemek, ördögök elűzéséért táncolt.
A kereszténység elterjedésével pedig már mindszentek ünnepének nevezték ki ezt a napot.
Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, „szentek napja”).
A Halloween egyik jelképe a töklámpás (angolul Jack O'Lantern) mely egy részeges, Jack nevű emberről kapta a nevét.
Jack az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni, viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ő egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel. (Forrás: Wikipedia)
A Barmbrack (vagy Báirín Breac) a tradicionális ír kenyér neve, melyet Halloween alkalmával sütnek. Az eredeti recept kb. így szólt: végy egy kiló lisztet, friss élesztőt, jó nagy marék mazsolát, süssél bele egy gyűrűt, egy darabka rongyot, egy pénzérmét, egy borsószemet és egy kis fapálcikát. A felszeletelt kenyeret azután jóslásra használták aszerint, hogy kinek mely alkotóelem jutott. A borsószem azt jelentette, hogy az illető abban az évben már nem megy férjhez (nősül meg); a kis fapálcika balszerencsés házasságot; a rongydarabka szegénységet; az érme gazdagságot és szerencsét; a gyűrű pedig egy éven belül esküvőt ígért.
A mostanság boltokban árult Barmbrack is olcsó gyűrűt rejt!
Nálam egy fulladásbiztos változat készült, számolva azzal, hogy házasulni sem készülök és Abi sem biztos, hogy szívesen nyelne gyűrűt.:-)
Számos recept kering az interneten is, köztük kelesztet és sima szódabikarbónás változat, én egy élesztősre tettem le a voksomat egyenesen Rachel Allen legújabb könyvéből (Cake).
Hozzávalók:
22,5 dkg liszt
2 ek muffin fűszerkeverék (itt mixed spice)
csipet só
25 g vaj
7 g szárított élesztő vagy 14 g friss
5 dkg nyírfacukor
1,5 dl tej
1 tojás
20 dkg mazsola
3 dkg aprított-kandírozott narancs/citromhéj
A lisztet, fűszerkeveréket, sót egy nagyobb tálba szitáljuk. A tejet meglangyosítjuk, belekeverünk egy kis cukrot és az élesztőt felfuttatjuk benne. A vajat is megolvasztjuk, kissé hűlni hagyjuk, hozzákeverjük a tojást. A liszt közepébe mélyedést alakítunk ki, beleöntjük a nedves összetevőket, majd a mazsolát és kandírozott gyümölcshéjat is és kidolgozzuk a tésztát.
A kelesztést magában a cipósütő tepsiben végezzük, mert egy igen ragacsos tésztát fogunk kapni. Itt Rachel azt írja, ne essünk kétségbe (nekem sikerült, de utólag elmondhatom, működni fog). A kivajazott, kilisztezett tepsiben, letakarva duplájára kelesztjük a kenyeret.Előmelegített sütőben 180 Celsius-fokon (gáz 4) sütjük bő 50 percig. Tűpróbát végzünk és hűlni hagyjuk. Langyosan egy kis vajjal megkenve fogyasztjuk. Másnap is finom pirítva! (Nekünk még a sütés napján elfogyott az utolsó morzsáig. Hogy John szavaival éljek: ,,Top quality".)
Tipp: Mazsola és mazsola között is nagy a különbség.Vásárlásnál válasszunk kezeletlen fajtát, melyben nincs kén-dioxid (E 220). Biztosan drágább lesz, és bár a legtöbb ember számára veszélytelen ez a vegyület, sokunknál kellemetlen tünetekkel járhat fogyasztásuk (émelygés, hányás, hasmenés, fejfájás, szulfitasztma). Igaz ez az összes aszalt gyümölcsre is!
(Férjemet, Johnt is faggattam a Halloween hagyományokról. Elmondása szerint gyerekkorában nem volt még divat a sütőtök faragása, ők jellemzően karalábét faragtak ki és tettek bele mécseseket. Hihi.)
7 megjegyzés:
Nagyon guszta a mazsolás kenyered!
Jó régen voltam kisgyerek, de már akkor is volt szokás a tökfaragás, csak akkor még nem ezt a nevet használták és természetesen nem kötöttek hozzá semmiféle ünnepet.
Nagyon guszta, igazán fincsi lehet! :) Nálunk (a családban) egyáltalán nincs hagyománya ennek az ünnepnek, bár idén már vettem egy aranyos kis tököt, a teraszon csücsül. Lassan nekilátok a faragásnak, bár lehet, hogy a karalábéval könnyebben boldogulnék! :)
Mi sem Halowenezünk, de ez a kenyérke csodás:)
Nálunk is faragják a tököt, de csak egymás ijesztgetésére használják őszi estéken a gyerekek, kukoricaszedés idején, mert a tököt is akkor gyűjtik be.
:-DDD Imádtalak olvasni, jó a történet amit hoztál, na meg a fulladásmentes sütid... Idén már nekünk is lesz töklámpásunk, mert nagyobbik lányom kérte. Gondolom hallott róla az oviban...:)
Éva, köszi szépen. A tökfaragás pedig aranyos elfoglaltság, akkor is ha nem ünneplik otthon:)
Szia Hankka, gyerekeknek ízleni fog, ha esetleg kipróbálnátok!
Köszi Kati:)
Teller-cake, igen ahogy látom egyre népszerűbb otthon is a tökfaragás, gyerekek nagyon szeretik itt is faragott tökkel díszíteni a házat.
Ha az én uram nem lenne megrögzött mazsolagyűlölő, tuti kipróbálnám megsütném:)) De lehet kipróbálom úgy, hogy csak az egyik felébe teszek mazsolát :)
Szofika, fele mazsolával is jó, vagy csak az egyik felébe:))
Megjegyzés küldése