2012. november 5., hétfő

I ♥ Pie!


Halas pite.
Nos igen, ez lenne a fordítása az angol fish pie-nak. Hogy is lenne ez pite, hiszen tészta sincs benne, nem is édes...tehetik fel többen a kérdést. A magyar fordítás a hibás? Vagy jómagam űzök tréfát a kedves olvasóval? Egyik sem! Angolul pie-nak (magyarul pite) nevezik azokat az ételeket, melyek általában tésztát is tartalmaznak és a tészta egészben vagy részben lefedi, beborítja a tölteléket, legyen az édes vagy sós.
A következő variációkkal találkozhatunk:
Töltött pite (bottom-crust/filled pie): a tészta alul van és erre kerül a töltelék szabadon.
Top-crust pie vagy más néven cobbler esetén a tészta a töltelékre kerül rá, azt beborítja.
Two-crust pie pedig olyan pitét jelöl, melynél tészta alul is és felül is, körülöleli a tölteléket.

Azok az ételek is a pie (pite) elnevezést kapták angolul, ahol nem omlós-vajas tészta vagy más tészta, hanem például burgonya/burgonyapüré/keksz vagy morzsás tészta borítja a tölteléket. Így tehát ez a halas receptem is bebocsátást nyerhet a piték közé.


Az első pitét valamikor i.e. 9500 körül Egyiptomban  az újkőkorban ehették. Ekkor kezdődött el a vadon élő állatok háziasítása és gabona, köles vadon termő fajtáinak termesztése is. Ezek a korai piték nagyjából úgy néztek ki mint egy francia galette, és ha igazi dőzsölésre vágytak, akkor mézet is csurgattak bele.

Az ókori görögök még profibbra fejlesztették a pite technikáját: liszt és víz keverékéből finom tésztát gyúrtak hozzá. Ezzel a tésztával szorosan betekerték a húst, így akár tengereket is átszelhettek vele anélkül, hogy éhesen maradnának és persze a pite sem eresztett levet.

Felesleges megemlíteni, hogy a görögök után az ókori rómaiak is előszeretettel készítették el, majd terjedt el széles körben az egész kontinensen. Az utazó és dolgozó nép kedvenc eledele lett (lsd. még Cornish pasty például).


Mielőtt a kedves olvasó ásítozni kezdene még annyit hadd említsek meg, hogy a pie szóból származik az angol ,Pieing' kifejezés is, mely nem másra mint a pite másnak (leginkább) az arcába dobálását jelenti.
Ezt a bolondságot külföldön előszeretettel használják kevésbé népszerű politikusok ellen is (míg nálunk a tojás, másnál a pite...). Az ötlet pedig a Mr. Flip némafilmből származik, ahol a történelemben először Ben Harper főszereplő kap pitét az arcába. Ezután már nincs megállás és több tucat filmben szerepel ez a kacagtató jelenet. Emlékeztek talán Charlie Chaplin vagy Stan és Pan filmjeire (The Battle of the century pl.)?

Receptet most nem hoztam, mert korábban már volt itt a blogon halas pite Jamie Oliver-től: ITT.
Titka csupán a friss halban rejlik és természetesen nagyon finom lesz édesvízi halból is!
Jó étvágyat és ne dobálózzunk pitékkel, inkább élvezettel fogyasszuk el!:-)


8 megjegyzés:

Kati írta...

Köszi az összefoglalót a pitéről, nagyon guszta Jamies változat, ki fogom próbálni:)

Emi írta...

A halas pitéd nagyon gusztának tűnik, még nekem is, aki épp a héten újra elhatároztam, hogy halat soha többé. Persze a lazac és a tonhal nem tartozik bele:)
A pietörténelem is jól jön, én minden fajtáját szeretem! És remélem, hogy ezennel azok a bizonyos kérdések, vádak is tisztázva vannak! Aki meg nem hiszi, az vegye magának a fáradtságot és nézzen utána!!!

kamrapolc írta...

Semmiképp nem dobálnám el a pitéket!!! Köszi az összefoglalót! :)

Erika írta...

Szia Kati, köszi szépen, a Jamie-s verzió is nagyon finom!:)

Emi, nagyon aranyos vagy:-) Köszi itt is a kedves a szavakat!

wanna írta...

Jó írás! Én is gyakran agyalok a megnevezéseken/elnevezéseken, legutóbb a mini tartlets okozott gondot :)

hankka írta...

Milyen jó kis összefoglaló a piékről/pitékről! :) A piéd pedig nagyon guszta, és gyönyörűek a fotók! :)

Erika írta...

Wanna: az is fejtörős:)

Kamrapolc, hankka:köszi, örülök, hogy tetszett Nektek!

Vikvi írta...

Nagyon finom lehet!