2012. december 9., vasárnap

Versenyben a zserbó-szívből sült


Elérkezett hát a nagy nap! Izgultam, de úgy indultam neki a versenynek mint aki mindent megtanult a vizsgára, nem tehet többet csak bízik a szerencsében. Az elmúlt két hetet intenzív gyakorlással töltöttem, szinte nem telt el úgy este, hogy ne sütöttem volna meg a zserbót. Kipróbáltam öt, három, majd négy tésztalappal is. Mindenféle lekvárt, tölteléket, díszítést megnéztem és teszteltem rajta. Nem sajnáltam időt, energiát, próbáltam kihozni magamból a maximumot.
Nyerni mentem, mint mindenki aki ott volt, de legbelül valahogy éreztem, hogy az idő nagy ellenségem lesz, nem fogom tudni befolyásolni, gyorsítani a hűlés folyamatát, és a csoki dermedését.

Maga a MIELE bemutatóterem és a hozzá tartozó konyha egy csoda. Tip-top hiper-szuper legjobb gépekkel, eszközökkel, csúcstechnológiával felszerelve. A gépek éppen csak nem szólalnak meg, olyan okosak. A tűzhely egy gombnyomással kitakarítja magát. Kívülről az üveg működés alatt sem forrósodik fel. Semmilyen mellékzörejt nem adnak ki, többször azt hittük be sincs kapcsolva, mert még a finom illatok sem szállingóztak ki sütés közben.

Egy órával hamarabb érkeztem, mert nem akartam semmit elkapkodni, gondoltam nem baj, ha egy kicsit körülnézek, megnyugszom a helyszínen. A szervezők rögtön közölték, hogy csak négyen leszünk, mert kettő ember visszamondta. Ennek azért titkon örültem, hiszen így az esélyek is nagyobbak lettek.:-)
Megnyugtattak arról is, hogy nem lesznek szigorúak, nyugodtan készüljek majd elő, nem veszik komolyan a másfél órát, ne idegeskedjek, nyugodtan süssek. Persze így is csak délután 3-kor állhattam neki a tényleges munkának, előtte csak kipakolgattam a hozzávalókat (mert mindent magunknak kellett vinni, sőt én még az összes edényemet, sodrófát, tepsit, mérleget stb. is vittem magammal).
A versenytársaim kedves, közlékeny emberek voltak (2 hölgy és egy fiú), megkérdeztem mivel készülnek egy-két szót váltottunk is, de azért mindenki a maga munkájával volt elfoglalva.

Nyugodtan gyúrtam be a tésztát, és eszembe jutott férjem tanácsa: ,,Bake from your heart" -(süss a szívedből). Így is volt. A tészta hálás volt, rugalmas, nem szakadt, töredezett, könnyen megadta magát és belesimult a kerek tepsibe. Nem sajnáltam a diót és lekvárt. Minden terv szerint alakult. Közben a zsűri egyik tagja (Ron a séf) be-be kukkantott a konyhába, picit kérdezgetett is tőlünk, a többiek ezalatt kint üldögéltek, beszélgettek. Nekünk finom kávét, teát kínáltak, és a sütőnél is segítségünkre volt egy hölgy, aki mindent beállított, és bármikor hozzá tudtunk fordulni felszerelés ügyben is.

Megérkezett egy fotós is az újságtól, aki el-elkapta ahogy a gyúrom a  tésztát, melegítem a csokit, és majdnem sikerült lefújni aranyporral a méregdrága objektívét is. :-)

Amikor mindennel elkészültem betettem a zserbót egy hűtőbe, és vártam vele, de sok időm már nem volt, mert a többi versenymű is készen állt, és a zsűri is egyre türelmetlenebb lett.
A pályaművek szépen felsorakoztak, mindenki mondott egy-két mondatot a sajátja történetéről, hogy készült stb. Hangoztattam, hogy a zserbónak idő kell, akár egy éjszakát is lehet hagyni pihenni, és remegő kezekkel vágtam fel az első szeletet. Még langyos volt a tészta, a zsűri pedig hangoztatta, hogy igazán különleges, és hogy olyan más mint amit eddig kóstoltak.
A mellettem lévő srác sütije közben teljesen összeesett, az is szívesen pihent volna egy éjszakát a hűtőben.
Sajnos ezeket a kifogásokat nem fogadta el senki, itt bizonyítani kell, és a kóstolás pillanata számít, nem lehet arra hivatkozni, hogy de bezzeg ez holnap finomabb lesz...

Az eredményhirdetésnél már éreztem, hogy nem a zserbóm nyert. A zsűri nyertesnek egy idősebb hölgy pavlováját hozta ki. Ennek egyébként nagyon örültem, úgy érzetem igazán megérdemli! Egy 40 éves foltozott, ragasztott szakácskönyvből sütötte és érezni lehetett rajta, hogy szívét-lelkét beletette, átsütött már egy egész életet. Büszkén újságolta, hogy az unokáinak is sokszor megsüti a habcsókot. Tudtam, hogy jó helye lesz a nyereménynek.

Összességében nagyon kellemes élmény volt, kedves emberek, pozitív légkör, tapasztalat és egy bevált zserbó receptjével lettem gazdagabb. No meg azzal a rengeteg pozitív visszajelzéssel, melyet az elmúlt napokban kaptam Tőletek! Mindenkinek nagyon köszönöm az ötleteket, támogató szavakat, hogy szorítottatok nekem és a zserbónak!
A szívem csak egy kicsit szomorú, és nem azért mert nem én nyertem (igazából nem is tudnám hova tenni a nyereményt), hanem mert úgy érzem a zserbó nem kapta meg a kellő tiszteletet, elismerést. Nem tudták értékelni, nem hagyták kibontakozni...
Ugyanakkor az ismeretségi körömben egyeseknek annyira ízlett, hogy már több megrendelést is kaptam karácsonyra!

Köszönöm még egyszer Nektek! Holnaptól végre én is átadhatom magam az adventi készülődésnek, ezer karácsonyi recept sorakozik a konyhámban.:-)

Pár fotó a mai napról:





A nyertes hölgy, akivel még e-mail címet is cseréltünk

Gyönyörű pályamű, itt inkább a díszítésen volt a hangsúly, egy mini csokis-narancsos torta bújik meg a kekszek mögött

Az egyetlen fiú versenyző munkája: banános, karamelles piskóta. Saját recept alapján. Sajnos összeesett.

A nyertes: pavlova, sok-sok finom bogyós gyümölccsel

És végül az én magyar zserbóm! Mellette ott díszeleg a kedves diótörő is.

Végezetül ezzel a recepttel szeretnék játszani a VKF. 53. fordulóján is, melynek témája: ,,Régi receptek nyomán."

29 megjegyzés:

trollanyu írta...

Erika, csodás és élményteli napod volt, ezért már megérte. A legszebb volt mind közül a zserbó,látszik rajta, hogy beleadtad a szíved-lelked csak hát más kultúrák ízlése annyira különböző, ami nekünk tradicionális, lehet nekik nagyon más. De ez fordítva is igaz sokszor. S igazad van, mindenképpen nyertél ezzel a versennyel, ha nem is álomkonyhát:) Gratulálok és köszönöm a szép beszámolót:)

Olgis írta...

Üdvözletem!
Igazán szép a zserbó tortád.
Így még nem próbáltam ki.
A Pavlovát szeretem, ma is az volt a desszert, de a zserbó az én családom kedvence.
.A receptedet biztosan leírod majd, hogy össze hasonlítsam.
Gratulálok, nekem tetszik! üdv,Olgis.

teller-cake írta...

Szívből gratulálok Neked még akkor is, ha nem a zserbód futott be az első helyen!!!:) Gyönyörű lett a tortád!!! Mindenképpen fontos, hogy megmutattad egy idegen országban ezt az igazán különleges és finom magyar süteményt-hiszen ezt a zsűri is elismerte. :)
Kár, hogy olyan messze vagy, én is szívesen rendelnék tőled egy zserbó-tortát Karácsonyra...

Kriszta írta...

Nagyon szép lett a zserbó tortád. Még ha nem is Te lettél az első, nálam Te nyertél. :)

Györgyi írta...

Gratulálok Erika! Nagyon szépen megoldottad a tortát ilyen rövid idő alatt.Az ilyen versenyeken sosem a legjobb nyeri a fődíjat:( Tapasztalatot viszont igen, hogy legközelebb lazán elvigye a pálmát:)

Torma Cauli írta...

Az igazi nyertesek mi vagyunk, olvasók. Érdekes, izgalmas volt végigkísérni a felkészülést és olvasni a beszámolót a versenyről. Köszönjük Szépen, élmény volt! Sokat tanultam, szívesen lennék Erika mellett 'főkostoló'. :-)

Seffer Lilla írta...

Nálam Te nyertél, csodaszép lett, és már érzem a számban az ízét.

Éva írta...

Gratulálok ! Annak a zsűrinek nem kellett volna szemüveget felvenni?:-) A zserbód a legszebb! Egy ideig gondolom nem nagyon sütöd a zserbót elteltél vele ! Jó készülődést az ünnepekre !

Anazar írta...

Pavlova, hmmm, nem túl kreatív egy versenyre, de a hölgy biztos a biztosra ment, egyszerű desszert egyszerű ízlésű embereknek. Szó se róla, lehet variálni, díszíteni, na de egy zserbóhoz hasonlítani sem lehet! Éljen a zserbó, vesszen a pavlova :-)))

Planet Susannia írta...

Büszkék vagyunk rád, nagyon szép lett a zserbó!
Az vígasztaljon, hogy a Pavlova méltó rivális volt. Az is lehet, hogy mire te is ilyen öreg leszel, már a világ minden tájáról jönnek hozzád a tanítványok az ír zserbó recepjéért.
Csak így tovább!

Planet Susannia írta...

Most látom, a mamám is abból a receptkönyvből sütött mindig, ami szerényen bebújt a kötényed mögé.:-)

Kati írta...

Sajnálom, hogy nem te nyertél, de hidd el. őszintén mondom a tied a legszebb a stik közül:)

Emi írta...

Micsoda élmény! Úgy érzem nekem sosem lenne bátorságom elmenni egy ilyenre:) Én szeretem a Pavlovát, és biztosan finom volt a nyertes mű, de jól aztán egyáltalán nem néz ki, kicsit meg is van égve...:)) Éljen a zserbó! Nekünk úgyis ő a nyerő!!!

marisz57 írta...

Gratulálok a versenyhez! Nálam a te zserbótortád a nyerő - persze tudom, hogy ez kevés vigasz. De az, hogy másoknak ízlett és már rendeltek is tőled, legye a vigaszdíjad!

ManóKuckó írta...

Kedves Erika! Én is szeretnék gratulálni, nagyon szép zserbót sütöttél és biztos, hogy nagyon finom is lett! Puszi neked!

Marcsi írta...

Erika!
Gratulálok, nagyon szép a tortád.
Nálam Te vagy a győztes!!!!!
Hát a pavlova egy kicsit viseltesnek látszik, "szemüveget a bíráknak".

Hankka írta...

Erika, nálam akkor is a te zserbód a nyerő! :) Nemcsak azért, mert tudom, hogy mennyire finom, de a képek alapján is szerintem a tied lett a legszebb! :) Gratulálok a kitartásodhoz, nagyon ügyes voltál! :)

Anazar írta...

A teóriám az, mármint amiért a pavlova nyert, hogy egy átlagír háziasszony NO WAY, hogy nekiáll egy zserbónak. Ki tudták azért ejteni a nevét?

Mariann N. Hopkins írta...

Szia Erika! Eloszor is, szivbol gratulalok Neked! A torta gyonyoru lett, magasan a Tied a legszebb, nagyon szepen sikerult megvalositanod mindazt, amire ket heten keresztul folyamatosan keszultel. Mivel nekem ez az egyik kedvenc sutemenyem, nem is tudok, nem is akarok elfogulatlanul nyilatkozni az imadott zserbonkrol. Es igen, a Pavlova egy rem egyszeruen elkeszitheto edesseg, az idos neni tenyleg biztosra ment (nem mintha megkerdojeleznem kituno suto kepessegeit, es abban is biztos bagyok, hogy nagyon jo helyre kerult a szep konyha).
Amugy en is reszt vettem egy pite suto versenyen a kozelmultban, itt a pitek oshazajaban, Amerikaban (Chili&Pie cook-off verseny). Az egyik legbonyolultabb magyar edesseggel, a a flodni retessel indultam a versenyen. Kepzelhetjetek, mennyi idot, energiat, hozzavalot vetettem be a a siker erdekeben. De sajnos a "key lime pie"jal nem tudta az isteni makos-dios-almas sutemenyem felvenni a versenyt. Erika, teljesen aterzem a csalodottsagod, engem is duhitett, miert nem kepesek ertekelni ezek a "cereal"-en felnott amerikaiak egy ilyen osszetett sutemenyt, amibe csupa-csupa finomsagot varazsolunk.. A nyertes egy kekszalapu torta lett, amihez a citromos kremet bolti citrom izesitesu pudingporbol keszitette a versenyzo, es a kekszalapot is a boltbol szerezte be. Hmm, na bumm.. Tiszteletben tartottam a birak donteset, es meghajlottam az E betuvel teletomott habos-babos key lime pie elott. Tudjatok mit? A szivemben a retesem lett a nyero, es az amerikai ferjem szemeben is. Vegulis, ez szamit igazan. :)

Erika írta...

Mindenkinek köszönöm a sok gratulációt:) Kedvesek vagytok! Nagyon!
Sokan kérdeztétek mi lett azzal a rengeteg zserbóval,amit el elmúlt napokban gyártottam: nos elárulom nem mind én ettem meg, bár rengeteget kóstoltam. Sokat adtam ismerősöknek, szomszédoknak, férjem kollégáinak és babaklubba is vittem.:) De még így is van 2 tepsi a hűtőben!

Nehéz megítélni, miért a pavlova nyert... Az biztos, hogy itt nagyon népszerű és az angoloknál is hódít. Igazság szerint én még sosem készítettem, nem is szeretem a habcsókot. Én abban bíztam, hogy nyitottak lesznek egy új ízre, a sok megunt édesség után...És valamennyire ez be is igazolódott, mert a zsűri hölgy tagja, Móna megígérte hogy megsüti otthon a zserbót, sőt még egy olyan ígéretet is kaptam, hogy lehet, hogy bekerül az újságba valamilyen módon. Majd meglátjuk...:)

Mariann N. Hopkins írta...

Szia Erika! Eloszor is, szivbol gratulalok Neked! A torta gyonyoru lett, magasan a Tied a legszebb, nagyon szepen sikerult megvalositanod mindazt, amire ket heten keresztul folyamatosan keszultel. Mivel nekem ez az egyik kedvenc sutemenyem, nem is tudok, nem is akarok elfogulatlanul nyilatkozni az imadott zserbonkrol. Es igen, a Pavlova egy rem egyszeruen elkeszitheto edesseg, az idos neni tenyleg biztosra ment (nem mintha megkerdojeleznem kituno suto kepessegeit, es abban is biztos bagyok, hogy nagyon jo helyre kerult a szep konyha).
Amugy en is reszt vettem egy pite suto versenyen a kozelmultban, itt a pitek oshazajaban, Amerikaban (Chili&Pie cook-off verseny). Az egyik legbonyolultabb magyar edesseggel, a a flodni retessel indultam a versenyen. Kepzelhetjetek, mennyi idot, energiat, hozzavalot vetettem be a a siker erdekeben. De sajnos a "key lime pie"jal nem tudta az isteni makos-dios-almas sutemenyem felvenni a versenyt. Erika, teljesen aterzem a csalodottsagod, engem is duhitett, miert nem kepesek ertekelni ezek a "cereal"-en felnott amerikaiak egy ilyen osszetett sutemenyt, amibe csupa-csupa finomsagot varazsolunk.. A nyertes egy kekszalapu torta lett, amihez a citromos kremet bolti citrom izesitesu pudingporbol keszitette a versenyzo, es a kekszalapot is a boltbol szerezte be. Hmm, na bumm.. Tiszteletben tartottam a birak donteset, es meghajlottam az E betuvel teletomott habos-babos key lime pie elott. Tudjatok mit? A szivemben a retesem lett a nyero, es az amerikai ferjem szemeben is. Vegulis, ez szamit igazan. :)

Mariann N. Hopkins írta...

Szia Erika! Eloszor is, szivbol gratulalok Neked! A torta gyonyoru lett, magasan a Tied a legszebb, nagyon szepen sikerult megvalositanod mindazt, amire ket heten keresztul folyamatosan keszultel. Mivel nekem ez az egyik kedvenc sutemenyem, nem is tudok, nem is akarok elfogulatlanul nyilatkozni az imadott zserbonkrol. Es igen, a Pavlova egy rem egyszeruen elkeszitheto edesseg, az idos neni tenyleg biztosra ment (nem mintha megkerdojeleznem kituno suto kepessegeit, es abban is biztos bagyok, hogy nagyon jo helyre kerult a szep konyha).
Amugy en is reszt vettem egy pite suto versenyen a kozelmultban, itt a pitek oshazajaban, Amerikaban (Chili&Pie cook-off verseny). Az egyik legbonyolultabb magyar edesseggel, a a flodni retessel indultam a versenyen. Kepzelhetjetek, mennyi idot, energiat, hozzavalot vetettem be a a siker erdekeben. De sajnos a "key lime pie"jal nem tudta az isteni makos-dios-almas sutemenyem felvenni a versenyt. Erika, teljesen aterzem a csalodottsagod, engem is duhitett, miert nem kepesek ertekelni ezek a "cereal"-en felnott amerikaiak egy ilyen osszetett sutemenyt, amibe csupa-csupa finomsagot varazsolunk.. A nyertes egy kekszalapu torta lett, amihez a citromos kremet bolti citrom izesitesu pudingporbol keszitette a versenyzo, es a kekszalapot is a boltbol szerezte be. Hmm, na bumm.. Tiszteletben tartottam a birak donteset, es meghajlottam az E betuvel teletomott habos-babos key lime pie elott. Tudjatok mit? A szivemben a retesem lett a nyero, es az amerikai ferjem szemeben is. Vegulis, ez szamit igazan. :)

Anazar írta...

Lehet hogy bekerül?? Eh, nem tudják ezek, hogy mi a jó!

Erika írta...

Mariann @ Köszi szépen, hogy megosztottad a tapasztalataidat, érdekes lehet egy amerikai főzőverseny is!:) Mások az igények az biztos....

Anazar @ hát reménykedem, de majd meglátjuk mi lesz belőle. Igazából, aki ismeri a zserbót tudja, hogy melegen nem szabad felvágni, sajnos úgy értékelni sem nagyon lehetett. De majd a fél torta amúgy elfogyott zsűrizés után, és a zserbóból sokan csipegettek:)

Márti írta...

Nekem akkor is a te(mi)zserbónk a nyerő! azt hinné az ember, hogy ilyen esetben kaphatók az újra..
én akkor is gratulálok!

Szofi írta...

Erika, nagyon-nagyon ügy voltál, hatalmas kitartásod és türelmed, lelkesedésed volt ehhez!ha álomkonyhát nem is kaptál,biztos vagyok benne, hogy örök élmény marad :) Most én is kedvet kaptam valami hasonlóhoz:)
Jaaa,és ha a jövőhéten nekiállok életem első zserbójának,készülj, hogy zaklatni foglak :))

wanna írta...

Szuper élmény, jól visszaadta a post. Nem tudom milyen volt ízre a Pavlova (többx sütök, ismerem csínját-binját), de a látvány engem nem vett le a lábamról, szerintem a zserbó a legszebb! Gratulálok!

Névtelen írta...

Nagyon örülök az örömödnek, a rendelések azt mutatják hogy lessz-ám lehetösége a zserbónak is "kibontakozni"! minden jót továbbra is! Jutka K

Marika írta...

Éljen a ZserbÓ torta ! Gratulalunk Erika a távoli Vancouverből