Vissza a Blogba II.

Több hónapos kihagyás után elérkezettnek látom az időt blogom életre keltésére... Azért nem éheztünk a kimaradt hónapok alatt sem... Már régóta terveztem új receptekkel megörvendeztetni olvasótáboromat (már ha van ilyen). Még a sütő is fellázadt a napokban, megelégelte John (a férj) vasárnapi sültjeit (bocsánat John) és több órás pattogás után a tűzkő is felmondta a szolgálatot. A konyhába való visszatérésem első szárnypróbálgatásai közt egy tepsis csirkeétel szerepelt volna, azonban valamilyen oknál fogva ehetetlen lett (sem a csirke nem sült meg , de még a krumpli is kemény maradt és a fűszerek sem értek benne össze.)

Egy szó mint száz valami egyszerűbb és gyorsabb recept után kutattam, főleg azért, mert Abigéllel (8 hetes baba) járó új életmód lehetetlenné teszi a több órás pepecselést a konyhában.

Így született meg a következő pikk-pakk elkészíthető leves!

Csípős Thai vöröslencse leves:

(4-6 adag készül el a recept szerinti mennyiségből.)

1 nagy fej hagymát olivaolajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam egy evőkanál Thai piros curry szószt (ez kellemesen csipőssé varázsolta a levest. Aki még csipősebben szereti, az kísérletezhet több curry szósszal is). Ezután kevertem hozzá a kb. 30-40 dkg vöröslencsét. ( A vöröslencsét előre nem kell beáztatni, azonnal főzhető!). A hagymás-currys-lencsemixet kb. 1.7 liter zöldségleves lével öntöttem fel és kb. 20 perc alatt puhára főztem benne a lencsét. A tűzről levéve kókusztejet adtam a leveshez (kb. 200 ml-t) és kézi turmixgéppel simára pépesítettem.

Akár kenyérrel, akár anélkül is fogyasztható.
Miután elkészült első expressz blog-ebédem, még arra is volt időm, hogy egy tányérral bekanalazzak belőle.

A megmaradt vöröslencséből a héten lencseragut készítek majd.