Külvárosi lány

Újpesten születtem, ide jártam bölcsödébe, óvodába, itt kezdtem el az általános iskolát, érettségiztem le és még a diplomámért is itt szenvedtem meg. Szüleimmel egészen 8 éves koromig laktam itt, nagyszüleim, dédnagyszüleim és közelebbi családom is újpesti. Ismerem a városrészt mint a tenyeremet és ha újra Magyarországon élnék, akkor nyugodt szívvel választanám a IV. kerületet.
A 24 Újpesten töltött év alatt legszívesebben talán a gimis évekre emlékszem vissza, ott éreztem magam igazán felszabadultnak és vettem könnyedebben az élet által elém sodort akadályokat. A gimi mellett lévő Ady-ban (Ady Endre Művelődési Központ) tobzódtunk suli előtt, suli után, suli helyett (!?), iskolai bulik alatt, randikon. Az Ady már-már kamaszéveink ikonjává érett.

A korábban (jó 20 éve) szebb napokat is látott művház ma már csak fakó képmása önmagának. Az árkádok alatt lévő boltok (könyvesbolt, nyelviskola, delikát, varroda, dollárbolt!) helyén üres helyiségek árválkodnak. Mellettük a lépcsők is lepusztulva, a padok grafittitől tarkák. Hol van már a régi Ady?

Azért a ,tér' túloldalán lévő Pépi Söröző még tartja magát, szerda este a lányokkal itt nosztalgiáztunk és elevenítettük fel a gimis napokat. Akkor még a Pépi is luxusnak számított és legfeljebb egy-egy kávéra ültünk be, fel sem tünt, hogy a Pépiben még enni is lehet. Sörkorcsolyák és viszonylag limitált (és kissé fantáziátlan) étlap jellemzi, amin talán csak saláták, tésztafélék és pulykahúsos főételek találhatók. A sörünket szűrcsölve a konyhából finom sültek illata szállt felénk és bár nem rendeltünk semmi ennivalót de legközelebb szívesen kipróbálnám (állítólag jó előre kell szólni, mert minden frissen készül, és csak igény szerint megy be a szakács).

Viszonylag kevés színvonalasabb étterem van Újpesten. Akár a belvárosban, sőt Európa bármely nagyobb városában is megállná a helyét a Külvárosi Kávéház. Régóta egyik kedvenc helyünk, a békebeli hangulatot idéző és változatos, magyaros és nemzetközi ételeiről elhíresült kávéház. (Korábban itt kis csemegebolt állt, anyukámmal nem egyszer pacsniért álltunk sorba).

Eddig talán itt részesültünk a legszívélyesebb kiszolgálásban, az étlapon angolul és németül is le vannak fordítva az ételek, és a pincér is beszélt pár szót angolul. A legnagyobb kánikula alatt mentünk, így rajtunk kívül szinte alig voltak. Az is biztos, hogy a Külvárosi igazán ősszel vagy télen a leghangulatosabb, amikor a hidegről betérve a kandalló mellett melegedve kortyolhatjuk a finom kávét, vagy forró csokit.

Választásom ez alkalommal bazsalikomos pulykára esett, friss kevert salátával.

Egyszerű volt, friss, nem volt túlbonyolítva. Tanúsíthatom, hogy a többiek is meg voltak elégedve az általuk kiszemelt fogással. Ide bármikor szívesen visszajövök majd.

Mi mást is mondhatnék...
A Cribs dala jut csak eszembe....