Magyar Zserbó a Sunday Times hasábjain!

Nagy meglepetésemre bekerültünk a The Sunday Times mai mellékletébe, a zserbó és én. Tudtam, hogy lesz ma egy összefoglaló a versenyről, de azt nem gondoltam volna, hogy a nyertes néni receptje mellé a zserbót is beteszik, ráadásul külön el is készítették és lefotózták (a nevemet elírták de ezt már megszoktam)!
Mégsem volt hiába a sok munka :-) Az újság ezen melléklete csak Írországban kapható, de akit érdekel beillesztem ide is a cikket. A zserbó velünk volt az ünnepek alatt is, és sok kedves ismerősnek is elkészítettem. Nálam abszolút kedvenc lett, így gyakran fogom majd megsütni ezután is.:-)

Karácsony képekben

Nollaig Shona Duit!

Minden kedves ismerősömnek és a blog olvasóinak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Nollaig Shona Duit, Happy Christmas!

Erika

Karácsonyi szösszenetek

A legtöbb család és háztartás saját karácsonyi hagyományokkal büszkélkedik. Megvannak a bevált finom fogások, ugyanaz vagy hasonló menü minden évben. Idén eljött az ideje, hogy én is kialakítsam saját szokásainkat, mert hosszú évek után először Dublinban töltjük az ünnepeket. Szüleim látogatása folytán igyekszünk majd egy-két ismert ízvilágot is bevinni a menübe, de leginkább az ír szokásokat fogjuk most követni. Fejemben már legalább 10 fajta menüsort alkottam, végül a héten kialakult a végleges verzió is. A következő napok az előkészületekről szólnak majd, így velem ellentétben a blog pihenő üzemmódra vált. Mielőtt elbúcsúznék és mindenkinek kellemes ünnepeket kívánnék, még bemutatok három ,,szösszenetet". 

Az első egy füstölt lazacos reggeli, mely nálam nagy favorit, bár nem csupán karácsonykor, de az ünnepek alatt garantáltan ott szerepel az asztalunkon. Tavaly lazackrémet készítettem, idén a sok-sok előétel közé ez már nem fér be, de reggelinek megmarad opcióként. Saját készítésű szódás kenyérrel és friss krémsajttal ágyaztam meg a csábító rózsaszín lazacoknak. Ennél hangulatosabban nem is indulhatna a karácsony reggele.

Az édességek, desszertek nagy fejtörést okoztak idén is. Egy biztos: férjem retró Trifle-ja, és a majdnem díjnyertes zserbó biztosan elkészítésre kerül. Ezeken kívül gondolkoztam még mivel zárhatnánk le az ünnepi ebédet/vacsorát. Nem akarok abba a hibába esni, hogy a sok sütemény napokig csak szárad a pulton és a bőség zavarában végül adhatom a szomszédoknak. Így az édességes vonal viszonylag szolidan képviselteti magát. A napokban készült nálam Madeleine, és csokoládés fatörzs is (Yule log/Bûche de Noël), melyek pusztán az előbb említett okok miatt nem kapnak helyet az ünnepi asztalon. Utóbbi amúgy borzasztóan tömény, de mivel itt olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy minden főzős műsorban elkészítették, így én sem álltam meg, hogy ne tegyek egy próbát. Itt tehát a magam giccses fatörzs verziója.

Madeleine, csokiba mártogatva

Giccses fatörzs, csak édesszájúaknak!

Pár nappal az ünnepek előtt biztos mindenki hatalmas loholásba kezdett. Ma már a helyi szupermarketben is oly fejvesztve vásároltak az emberek, mintha holnap a világvége jönne el :-) Most kell szerintem egy nagy levegőt venni, picit leállni és elgondolkozni azon mit miért csinálunk. Minek hajszoljuk magunkat halálra, az ünnepeknek hamar vége és sokkal jobb feltöltekezve újra nekikezdeni/folytatni az évet mint lestrapáltan, stresszesen Mindenkinek kellemes és sokkal inkább boldog mintsem feszült készülődést kívánok szeretettel:

Erika.

Rudolf a rénszarvas

Vagy rénszarvasok, mert jó pár készült belőlük az elmúlt hétvégén. Kislányom unokatestvéreinek vittük ajándékba, természetesen nagy sikert arattak és bár nem mondhatom, hogy kifejezetten egészségesek, de egyszer van karácsony, mindenki megérdemel egy kis bűnözést. (Nem mellesleg ezerszer finomabbak mint a bolti variációk, és a sok műanyagot is nélkülözik.)

A napokban beszélgettünk Emmával a brit és ír anyukák főzési/sütési szokásairól, illetve arról, hogy az egyáltalán nincs nekik. Természetesen most általánosítok, mert biztos akad kivétel, de a személyes tapasztalatom mondatja velem, hogy az ír anyukák többsége nem szeret a konyhában tenni-venni és beéri az előre megvehető készáruval legyen az mirelit pizza vagy akár egy muffin. Emma hívta fel a figyelmemet erre a rénszarvasos cupcake receptre is, és már csak alkalmat kellett keresnem, hogy én is elkészítsem.

Hozzávalók 12 db rénszarvashoz:

20 dkg vaj

20 dkg tejcsokoládé

15 dkg nyírfacukor

1 dl forralt víz

2 db tojás

25 dkg liszt

A csokis mázhoz:

20 dkg tejcsoki

1 dl tejszín

A díszítéshez:

piros Smarties (orrnak)

perecek (fülnek, szakállnak)

fehér és barna csokikorongok 

fekete íróka szemnek/ sárga íróka szájnak

A sütőt 140 Celisu-fokra melegítjük elő és muffin-tepsibe papírkákat teszünk. A tejcsokit, vajat, nyírfacukrot és kb. 1 dl forralt vizet felmelegítjük (lassú tűzön), megolvasztjuk ezeket az összetevőket. Hűlni hagyjuk.

A tojásokat egy tálba verjük, majd beleöntjük a megolvasztott csokis öntetet, hozzákeverjük a lisztet és alaposan kikeverjük. Egyenlő arányban eloszlatjuk a formák között és kb. 25 perc alatt készre sütjük. (Tűpróbát végezzünk!) Hűlni hagyjuk.

A csokimázhoz a tejcsokit vízgőz felett megolvasztjuk, majd hozzáöntjük a tejszínt és szépen kevergetünk rajta egyet-kettőt. Lehúzzuk a tűzről és ha már nem túl forró egyenletesen eloszlatjuk a muffinok tetején. Erre  tökéletes célt szolgál egy evőkanál is, középről indulunk és körkörös mozdulatokkal szépen elsimítjuk a csokit a piskóták szélére. 

Amikor a máz megdermedt elkezdhetjük a díszítést is, és ha eddig még nem vontuk be a gyerekeket, akkor éppen itt az ideje. A pereceket kettétörjük és füleknek odabiggyeszthetik. Szemnek és orr alapnak fehér illetve barna csokikorongokat tehetünk, majd az orrnak egy-egy piros drazsé is kerülhet rá. A perecek egy feléből szakállat alakíthatnak, vagy sárga írókával szájat húzhatnak.
Ez innen már a picik területe, hagyjuk őket kibontakozni!:-)

Inspiráció: BBC Good Food

Snack a Mikulásnak

Mivel Abi még kicsi és nem tud írni, így egy finom müzliszelettel készültünk a Mikulásnak és ezeket küldtük el neki egy kisebb csomagban. A rénszarvasoknak is kijut bőven belőle. Nagyon egészséges és ezzel már elég energiához jutnak, hogy minden kisgyereknek ajándékot vigyenek.
A szimpatikus receptet Javas Zsuzsa blogján találtam, ezzel veszek részt a Blogkóstoló 6. fordulójában.

Hozzávalók egy kisebb tepsihez (1 bögre kb. 250 ml):

1,5 bögre zabpehely 

0,5 bögre durvára tört dió vagy mogyoró 

0,5 bögre mag: lenmagot és tökmagot használtam, de lehet pl. szezámmag is

 0,5 bögre apróra vágott csoki (étcsokit tettem bele, ettől ilyen sötét a színe)

1 bögre almapüré (2 db közpes almából) 

2 evőkanál olívaolaj

1 evőkanál méz

csipet fahéj

Az almákat megpucolom, felvágom és nagyon pici vizet öntök hozzájuk. Csipet fahéjjal és 1 evőkanál mézzel összekeverem és fedő alatt puhára párolom. Mikor kész, lehúzom a tűzről és botmixerrel pürésítem.

Az összes összetevőt egy tálkában összekeverem, majd egy kisebb tepsit sütőpapírral bélelek ki és szép egyenletesen eloszlatom a masszát benne. (Nálam a meleg almapüré felolvasztotta az étcsokit, ettől lett ilyen nagyon barna színe, nem azért mert odaégett. De a csokit akár ki is hagyhatjuk belőle.) Előmelegített sütőbe toltam és 190 Celsius-fokon sütöttem 25 percig. Hűlni hagytam és szeleteltem. 

Napokig is eláll és nagyon jól tud jönni egy-egy éhségroham idején:-)

Ami megtetszett ebben a receptben- azon kívül, hogy nagyon egészséges és könnyen elkészíthető-, hogy bármilyen maggal, és csonthéjassal lehet variálni, ami éppen otthon van. 

Kicsi gyerekek is fogyaszthatják, és mennyivel jobb mint a bolti vackok!

Írországban a karácsonyfát az adventi készülődés második hetében szokás felállítani, de legalább egy héttel karácsony előtt. Ma mi is megvettük a fánkat, Abi nagy örömére. Csak úgy sikongatott és kis kezecskéjével próbálta feltenni ő is a díszeket. Örülök majd, ha a fánk megéri a karácsonyt, és marad is rajta pár dísz! :-)

Itt John illeszti bele a talpazatot

A szoba dísze, és még valamennyi illata is van.

Az írek aprósüteménye: Mince Pie

A Mince Pie az íreknél olyan mint a magyarok ünnepi asztalán a bejgli vagy a zserbó. Népszerűsége több évszázada töretlen már. Ha pontosítani szeretnék, akkor angol eredetű süteményről van szó, melyet jellemzően karácsony táján fogyasztanak. Édes omlós-vajas tésztából formált kosárkában bújik meg a mincemeat töltelék (mazsola, kandírozott gyümölcsök, naranccsal, szesszel és faggyúval összefőzve.)

Ismét egy olyan ételről van szó, melynek magyar fordítása nem létezik, így megint csak maradok az angol elnevezésénél.

Ha van otthon házi készítésű mincemeat töltelékünk, akkor egyszerű a dolgunk. Ha nincs, akkor sem kell elkeseredni, mert egy korábbi bejegyzésben összefoglaltam milyen könnyen elkészíthető. Akinek ez mondjuk túl macerás, nyugodtan próbálkozzon pl. egy finom mazsolalekvárral, melyet a napokban olvastam Pixie Pie blogján. Szerintem hasonló ízhatást érhetünk el vele.

Hozzávalók 12 db-hoz:

A tésztához:

165 g liszt 

25 g darált mandula

120 g hideg vaj

55 g cukor

1 tojás

A töltelékbe:

kb. 35 dkg mincemeat keverék

A lisztet egy tálba szitálom, belekockázom a hideg vajat, hozzáadom a cukrot, darált mandulát, felvert tojást és mindezt alaposan puha tésztává gyúrom össze. Fóliával körbetekerem és a hűtőbe teszem egy picit hűlni. (Kb. fél órára-órára).

Amikor eleget hűlt a tésztám, kiveszem és lisztezett felületen vékonyra kinyújtom (2-3 mm vastagságúra). 
Muffin tepsit vajazok ki és a kinyújtott tésztából köröket szaggatok ki (kb. 10 cm átmérőjüket), hogy a kis lyukak alját és oldalát is befedje. Tetszőleges mennyiségű tölteléket porciózok bele, ki hogy szereti. 
Tetejére a megmaradt tésztából csillagokat szaggatok ki.

Előmelegített sütőbe tolom (200 Celsius-fok, gáz 6-os fokozat) és 20-25 perc alatt ropogósra sütöm benne a kis kosarakat. Hűlni hagyom, majd óvatosan kiemelem őket a tepsiből.

Melegen vagy langyosan a legfinomabb és nyugodtan próbáljuk ki  frissen felvert tejszínhabbal is! Garantáltan nem tudjuk abbahagyni, és ezután már csak ezt kívánjuk a zserbó/bejgli mellé (nem helyett persze) az ünnepi asztalra.

Tudtad, hogy a mince pie eredete egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor a keresztes hadjáratból hazaérkezett lovagok magukkal hoztak nagyon sok közel keleti receptet is? Az ekkortájt elkészített mincepie még húst is tartalmazott (marhát pl.) és karácsony tájékán fogyasztották (karácsonyi pitének is hívták több helyen.) Az angol polgárháborúban e pitének a fogyasztása a puritánok rosszallását váltotta ki, szúrósan vonták össze szemöldöküket mindenre, mely a katolikus egyház bálványimádatát szolgálta. 
Szegény pite erről mit sem tehetett, de aztán mégis egyre édesebbé vált nem csak a Viktoriánus érában, hanem összetevőiben is. 
A régi idők receptjei 13 összetevőt írnak le, mely szintén a keresztény valláshoz köthető, hiszen ezzel is szimbolizálták Jézust és a 12 apostolt. Manapság már senki nem tartja ezt igazán számon, akárhány elemből is álljon az egyik legnépszerűbb édességnek számít az angolszász országokban.

Ti fel tudjátok sorolni a 12 apostolt (fejből)?

Inspiráció: Paul Hollywood

Gyömbéres emberkék idén is

A zserbós projekt után végre mi is a karácsonyra koncentrálhatunk, ideje is hiszen kevesebb mint 2 hét múlva eláraszt minket a Télapók, angyalkák, Jézuskák hada. Kétnyelvű gyereknek lenni nem mindig egyszerű dolog. Több hónapra (évre) van szüksége a pici agynak, míg tisztázza hogy anyuka és apuka más nyelven szól hozzá és hiába a sok erőlködés a fene sem érti mit akarunk mondani. A kevés hátrány mellett viszont jóval több előnnyel jár, hiszen a tanácstalan szülő nem akar kiszúrni sem a Télapóval sem a Jézuskával, így mindkettő előtt kinyitja ajtaját, és teret enged a teljes káosznak. Mikor állítsuk fel a fát, mikor bontsuk ki az ajándékokat, mi kerüljön az ünnepi asztalra, énekeljük-e a ,Mennyből az angyalt" vagy legyen vegyesen egy ,,Jingle bells" is hozzá? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülnek fel nálunk a napokban. Ilyenkor jó egy pár percre megállni, sütni egy nagy tepsi gyömbéres emberkét, és hagyni, hogy a dolgok letisztuljanak. Lesz ami lesz!

Tavaly már szerepelt a blogon ez a recept, és mivel kevésbé kemény mint a többi eddig használt gyömbéres keksz, így idén is felkerül a repertoárba. Vigyázni kell azért, mert a kicsik ezután tévedhetetlenül felismerik a gyömbéres emberkék bolti kollégáit, és dackorszak alatt nem túl egyszerű ellent mondani a ,,babákért" ordító piciknek.

Hozzávalók: 

15 dkg puha vaj 

8 dkg barna nádcukor 

1 tojás sárgája

 35 dkg liszt 

1 teáskanál szódabikarbóna 

4 teáskanál őrölt gyömbérpor 

2 evőkanál cukorszirup (Golden Syrup) én ehelyett mézet használtam

Díszitéshez: 

Mini Smarties vagy mazsola gomboknak

olvasztott csoki 

 A vajat és cukrot krémesre keverjük (kézi habverővel), majd beledolgozzuk a tojásnak csak a sárgáját, a szódabikarbónát, gyömbérport, és lisztet. A picik segíthetnek a lisztet a tálba szitálni. 

Először morzsásabb tésztát kapunk, ezért adagoljuk hozzá a kb. 2 evőkanál ragacsos cukorszirupot vagy mézet. Kézzel összedolgozzuk. (Ha túl morzsás lenne még egy kis vajat vagy szirupot adjunk hozzá. Omlós-vajas tészta állagú masszát kapunk.)

Sodrófával kb. 1 cm vastagságúra nyújtjuk ki a tésztát (lisztezett felületen). Sütőpapírral bélelünk ki egy jó nagy tepsit. A tésztából emberkéket szaggatunk ki és óvatosan a tepsire helyezzük. 
A gyerekek a mini Smarties drazsékat vagy mazsolát az emberkékre biggyeszthetik (gombnak). Előmelegített sütőben 180 fokon sütjük 10-15 percig. A tepsiben hagyjuk teljesen kihűlni, majd csokit olvasztunk (kb. egy tábla) és hajat, szemet, szájat varázsolunk nekik. Ezt az ügyesebbek megtehetik fogpiszkálóval vagy kiskanállal, de nagy segítség lehet egy erre a célra kialakított írókás tubus vagy tölcsér. 

A feldíszített emberkéket addig hagyjuk a tepsin, amíg a csokiszósz is megdermed rajtuk. Sütis dobozban napokig is eláll.

Versenyben a zserbó-szívből sült

Elérkezett hát a nagy nap! Izgultam, de úgy indultam neki a versenynek mint aki mindent megtanult a vizsgára, nem tehet többet csak bízik a szerencsében. Az elmúlt két hetet intenzív gyakorlással töltöttem, szinte nem telt el úgy este, hogy ne sütöttem volna meg a zserbót. Kipróbáltam öt, három, majd négy tésztalappal is. Mindenféle lekvárt, tölteléket, díszítést megnéztem és teszteltem rajta. Nem sajnáltam időt, energiát, próbáltam kihozni magamból a maximumot.
Nyerni mentem, mint mindenki aki ott volt, de legbelül valahogy éreztem, hogy az idő nagy ellenségem lesz, nem fogom tudni befolyásolni, gyorsítani a hűlés folyamatát, és a csoki dermedését.

Maga a MIELE bemutatóterem és a hozzá tartozó konyha egy csoda. Tip-top hiper-szuper legjobb gépekkel, eszközökkel, csúcstechnológiával felszerelve. A gépek éppen csak nem szólalnak meg, olyan okosak. A tűzhely egy gombnyomással kitakarítja magát. Kívülről az üveg működés alatt sem forrósodik fel. Semmilyen mellékzörejt nem adnak ki, többször azt hittük be sincs kapcsolva, mert még a finom illatok sem szállingóztak ki sütés közben.

Egy órával hamarabb érkeztem, mert nem akartam semmit elkapkodni, gondoltam nem baj, ha egy kicsit körülnézek, megnyugszom a helyszínen. A szervezők rögtön közölték, hogy csak négyen leszünk, mert kettő ember visszamondta. Ennek azért titkon örültem, hiszen így az esélyek is nagyobbak lettek.:-)
Megnyugtattak arról is, hogy nem lesznek szigorúak, nyugodtan készüljek majd elő, nem veszik komolyan a másfél órát, ne idegeskedjek, nyugodtan süssek. Persze így is csak délután 3-kor állhattam neki a tényleges munkának, előtte csak kipakolgattam a hozzávalókat (mert mindent magunknak kellett vinni, sőt én még az összes edényemet, sodrófát, tepsit, mérleget stb. is vittem magammal).
A versenytársaim kedves, közlékeny emberek voltak (2 hölgy és egy fiú), megkérdeztem mivel készülnek egy-két szót váltottunk is, de azért mindenki a maga munkájával volt elfoglalva.

Nyugodtan gyúrtam be a tésztát, és eszembe jutott férjem tanácsa: ,,Bake from your heart" -(süss a szívedből). Így is volt. A tészta hálás volt, rugalmas, nem szakadt, töredezett, könnyen megadta magát és belesimult a kerek tepsibe. Nem sajnáltam a diót és lekvárt. Minden terv szerint alakult. Közben a zsűri egyik tagja (Ron a séf) be-be kukkantott a konyhába, picit kérdezgetett is tőlünk, a többiek ezalatt kint üldögéltek, beszélgettek. Nekünk finom kávét, teát kínáltak, és a sütőnél is segítségünkre volt egy hölgy, aki mindent beállított, és bármikor hozzá tudtunk fordulni felszerelés ügyben is.

Megérkezett egy fotós is az újságtól, aki el-elkapta ahogy a gyúrom a  tésztát, melegítem a csokit, és majdnem sikerült lefújni aranyporral a méregdrága objektívét is. :-)

Amikor mindennel elkészültem betettem a zserbót egy hűtőbe, és vártam vele, de sok időm már nem volt, mert a többi versenymű is készen állt, és a zsűri is egyre türelmetlenebb lett.
A pályaművek szépen felsorakoztak, mindenki mondott egy-két mondatot a sajátja történetéről, hogy készült stb. Hangoztattam, hogy a zserbónak idő kell, akár egy éjszakát is lehet hagyni pihenni, és remegő kezekkel vágtam fel az első szeletet. Még langyos volt a tészta, a zsűri pedig hangoztatta, hogy igazán különleges, és hogy olyan más mint amit eddig kóstoltak.
A mellettem lévő srác sütije közben teljesen összeesett, az is szívesen pihent volna egy éjszakát a hűtőben.
Sajnos ezeket a kifogásokat nem fogadta el senki, itt bizonyítani kell, és a kóstolás pillanata számít, nem lehet arra hivatkozni, hogy de bezzeg ez holnap finomabb lesz...

Az eredményhirdetésnél már éreztem, hogy nem a zserbóm nyert. A zsűri nyertesnek egy idősebb hölgy pavlováját hozta ki. Ennek egyébként nagyon örültem, úgy érzetem igazán megérdemli! Egy 40 éves foltozott, ragasztott szakácskönyvből sütötte és érezni lehetett rajta, hogy szívét-lelkét beletette, átsütött már egy egész életet. Büszkén újságolta, hogy az unokáinak is sokszor megsüti a habcsókot. Tudtam, hogy jó helye lesz a nyereménynek.

Összességében nagyon kellemes élmény volt, kedves emberek, pozitív légkör, tapasztalat és egy bevált zserbó receptjével lettem gazdagabb. No meg azzal a rengeteg pozitív visszajelzéssel, melyet az elmúlt napokban kaptam Tőletek! Mindenkinek nagyon köszönöm az ötleteket, támogató szavakat, hogy szorítottatok nekem és a zserbónak!
A szívem csak egy kicsit szomorú, és nem azért mert nem én nyertem (igazából nem is tudnám hova tenni a nyereményt), hanem mert úgy érzem a zserbó nem kapta meg a kellő tiszteletet, elismerést. Nem tudták értékelni, nem hagyták kibontakozni...
Ugyanakkor az ismeretségi körömben egyeseknek annyira ízlett, hogy már több megrendelést is kaptam karácsonyra!

Köszönöm még egyszer Nektek! Holnaptól végre én is átadhatom magam az adventi készülődésnek, ezer karácsonyi recept sorakozik a konyhámban.:-)

Pár fotó a mai napról:

A nyertes hölgy, akivel még e-mail címet is cseréltünk

Gyönyörű pályamű, itt inkább a díszítésen volt a hangsúly, egy mini csokis-narancsos torta bújik meg a kekszek mögött

Az egyetlen fiú versenyző munkája: banános, karamelles piskóta. Saját recept alapján. Sajnos összeesett.

A nyertes: pavlova, sok-sok finom bogyós gyümölccsel

És végül az én magyar zserbóm! Mellette ott díszeleg a kedves diótörő is.

Végezetül ezzel a recepttel szeretnék játszani a VKF. 53. fordulóján is, melynek témája: ,,Régi receptek nyomán."

Házi mincemeat

Az első, blogon bemutatott zserbómnak az ír zserbó nevet adtam, mert lekvár helyett mincemeat tölteléket tettem bele. Ez amúgy egy teljesen rögtönzött dolog volt nálam, nem volt elég lekvár itthon, viszont találtam egy üvegcse micemeat-et és gondoltam teszek egy próbát. Igazság szerint a mincemeat megint egy olyan dolog, aminek ha jól tudom nincsen magyar megfelelője. Keresgéltem az interneten is, de nem akadtam rá, így a továbbiakban is mincemeat-nek fogom nevezni. Angolul a mincemeat szót használják a darált húsokra vagy vagdalt húsokra is, de itt erről szó sincs. Ebben a formában aszalt gyümölcsök, alma, valamilyen szesz, háj,  fűszerek egyvelegét jelenti, melyet előszeretettel töltenek kisebb sütikbe (mince-pie), muffinokba vagy tortákba. (Régebben volt ebben hús is, innen is a neve.)

A napokban jó nagy adag friss mincemeat-et készítettem, ezzel fogok még sütni az ünnepekre is. Több fajta elkészítési módja is van, nekem az volt a szimpatikus ahol picit össze is főzik az alkotóelemeket, így a benne lévő hájat sem kell ropogtatnunk, hanem szépen elolvad benne, összefogja a gyümölcsöket is. Nos igen a háj...először én is idegenkedtem tőle, de aztán beugrott, hogy dédnagymamám milyen finom hájas tésztákat készített, és azokat hogy imádtam. Semmi rossz nem lehet benne. Nálunk a boltokban lehet kapni apróra vagdalt hájat (marhából-shredded suet), mely teljesen civilizáltan néz ki, első tapintásra száraz és rizsszemekre hasonlít. Aki viszont mondjuk teljesen ellenzi ennek használatát, bátran készítse vajjal a mincemeat-et.

Talán még mindig nem kaptatok kedvet hozzá, de majd hozok egy olyan receptet, ami garantáltan az igen felé bólintja a mérleget!

Addig is a mincemeat:

Hozzávalók kb. 1.5 kg töltelékhez:

225 g alma (megmosva, kimagozva, apróra kockázva, nem kell megpucolni)

110 g háj vagy vaj (apróra vágva)

175 g mazsola

110 g aranymazsola

110 g görög mazsola (vagy bármilyen mazsola amilyen akad)

110 g kandírozott, felaprított gyümölcshéj

175 g finomítatlan barna nádcukor

1 narancs héja lereszelve és leve kifacsarva

1 citrom héja lereszelve, leve kifacsarva

25 g mandula apróra vágva

2 tk muffin fűzserkevérek (vagy karácsonyi fűszerkeverék-szerecsendió, fahéj, szegfűszeg stb.)

csipet fahéj és őrölt szerecsendió

3 evőkanál brandy (kihagyható)

Elkészítés: a brandy kivételével az összes összetevőt egy nagy edényben összekeverjük, tiszta konyharuhával letakarjuk és egy egész éjszakára pihenni hagyjuk, így az ízek kicsit összeérnek.

Másnap aztán előmelegített sütőbe toljuk ezt az edényt és 120 Celsius-fokon (gáz 1/4) melegítjük, sütjük bő 3 órán keresztül.(Fóliával lazán fedjük le az edényt, mielőtt a sütőbe tolnánk.)

Mikor kész kivesszük a sütőből és alaposan megkavarjuk. Teljesen hűlni hagyjuk, és ha barndy-t is használunk most azt is beleöntjük. Hűlés közben kavarunk egyet-kettőt rajta.

Sterilizált üvegcsékbe tesszük át, és hűtőben vagy hűvös helyen tároljuk felhasználásig. (Majd egy évig is eláll).

Recept: Delia.

Avokádós csokimousse

A legegyszerűbb, legfinomabb és megkockáztatom, hogy legegészségesebb csokimousse receptjének tulajdonosa lettem. Barbi volt olyan kedves meginvitálni minket ebédre, ahol ezzel a desszerttel vett le a lábamról. Először azt sem tudtam miből áll, gondoltam tejszín, tojás stb. minden ami a mousse készítéséhez kell. Mégis sokkal könnyebb volt... Nos kérem ebben avokádó van és kakaópor ez a két fő összetevő. Se tojás, se tejszín, se cukor. Édesítésnek mézet használhatunk. Vegánok, vegák, paleósok, laktózérzékenyek, mindenki fogyaszthatja. Micsoda felüdülés lesz a sok nehéz karácsonyi sütemény után egy ilyen mousse-t szervírozni!

Próbáljátok ki, és még azoknak is fog ízleni, akik mondjuk nem szeretik az avokádót. Csak egy finom, krémes, selymes textúrát éreznek majd, és mennyei csokoládét. 

Avokádós mousse hozzávalók 2 kisebb pohárhoz:

2 db érett avokádó

2 evőkanál méz

1 tk vanília kivonat

2-3 evőkanál kakaópor

Elkészítés: az érett avókádót megmosom, majd félbevágom, a magját kiveszem és kikanalazom belőle a belsejét. Összeturmixolom és hozzákeverem a mézet, kakaóport és vanília kivonatot (ha használunk). Ezeket is jól összemixelem, turmixolom. Pohárkákba szedem és hűtőbe teszem 1 órára. Díszíthetjük dióval vagy reszelhetünk rá egy kis csokit is. Ahogy tetszik!

Jó étvágyat!:)

Eredeti recept: Veggiesandme. 

Zserbó update

Sziasztok kedves Olvasók,

Nagyon köszönöm mindenkinek a sok-sok ötletet, és kritikát is a zserbót illetően. Számba vettem minden egyes javaslatot és zserbó szeletet is és kezd körvonalazódni a versenyre szánt darab. Ma már sikerült elfogadható csokiszószt produkálnom, mely inkább egyfajta ganache, mert fele tejszín fele étcsoki keverék és eddig ez működni látszik. Kést is eldobtam és nem lapítgatom rajta a szószt, csupán majdhogynem forrón öntöm a tortára, csurog le az oldalán és mindenhol szép fényes marad.
Maradok a tortaformánál, sokan javasoltátok, hogy legyen sima tepsiben. Igaz ám, hogy szörnyen laktató és tömény desszert ez, de majd kisebb szeleteket fogok felvágni a zsűrinek. Úgysem fognak belakmározni belőle, hiszen 5 másik munkát is meg kell kóstolniuk.
A díszítés nagyjából ezt a minimalista vonalat fogja követni, vagyis, hogy a tetejére szórok egy kis durvábbra morzsolt dióbelet és pár szem fél diót lefújok arannyal és a közepére illesztem. Gyöngyök, kandírozott narancs elvetve. Jó ötlet mondjuk a narancs is, de talán majd itthon családnak megsütöm azt a verziót.

A napokban tartott közvélemény-kutatásból kiderült az íreknek bejön a zserbó! Így ahogy van, jó sok dióval. Különlegesnek tartják és a legtöbben még ehhez hasonlót sem ettek nemhogy ilyen finomat:-) Az ír gyerekek többsége viszont meg sem akarta kóstolni. Ebből is látszik, hogy Abi ereiben nem csak ír vér csörgedezik, mert ő bizony már reggelire is a pulton lévő zserbóra mutogat. Imádja, falja, anyja lánya.

A képen látható verzió csak 3 lapból áll. Ezt is kipróbáltam, így egy kicsit rövidebb lett a sütési idő, de valamivel alacsonyabb is a torta. Szerintem maradok az 5 laposnál, igaz ugyan hogy nagyobb kihívás, ügyesebbnek is kell lenni, mert a vékony lapok könnyen törnek, de talán a versenyen mutatósabb.

A lekvár kérdésre is hamarosan pont kerül. Nehéz finom barackízt találni a boltokban. Próbálkoztam minden verzióval.

Ha még nem unjátok, nézzétek meg hol  tartok most:

Mindenkinek kellemes adventi készülődést, izgalmas recepteket, stresszmentes vásárlást kívánok szeretettel:

Erika :-)

Mutasd a kosarad, megmondom ki vagy...

Szeretek szupermarketekben nézelődni, és legtöbbször nem csak az árut, hanem mások kosarát is meg szoktam lesni. Elképesztő mennyi mindent megtudhat így az ember a helyiek fogyasztási szokásairól. Az is elképesztő mit pakolnak bele a kosarakba. Kisgyerekes anyukák csipszekkel, kólákkal felpakolva, készételek, mikrózható kaja, műanyag kenyér, csoki, muffin, szörpök és még sorolhatnám. 

Mióta Abival itthon vagyok kettőnknek is főzök ebédet, majd friss vacsora is kerül az asztalra. Persze ehhez azért idő kell, de sokszor nem telik sokkal több időbe frisset főzni, mint megmikrózni egy műanyag kaját, megsütni egy mirelit pizzát stb. Nem csak az időről van szó, a pénzről is. Sokan arra panaszkodnak, hogy nem engedhetik meg maguknak a friss húst, zöldséget, halat, olcsóbb az előre gyártott vacsora. Szerintem ez butaság, és inkább csak a lustaság beszél ilyenkor az emberekből. Nem vagyok a készételek híve lássuk be, de persze elítélni sem szeretnék senkit, csak megmutatni, hogy máshogy is lehet.

A mostani példa is jól szemlélteti miről is beszélek:

Gyerekmenü: pestos lazac, sütőben sült zöldségekkel

Mivel a zöldségek közül Abi a répát, édesburgonyát, burgonyát részesíti mostanában előnyben, ezért nagyon gyakran ezeket készítem el neki. Mondhatjuk, hogy szinte minden nap van ilyen köret nálunk, és szoktam persze trükközni brokkolival vagy egyéb zöld köretekkel is, mikor milyen sikerrel, de annak is nagyon örülök, ha a fent említett zöldségekből eszik, hiszen ezek is tele vannak mindenféle vitaminnal, rostokkal stb.

Kb. 2 perc alatt megpucolom, megtisztítom, kisebb hasábokra vágom őket. Pár csepp szőlőmagolajat csepegtetek rájuk és mehetnek is az előre melegített sütőbe. Nagyjából 15-20 perc alatt szép ropogósra sülnek a hasábok. 

Ugyanennyi idő kell egy kisebb szelet (kb. 12 dkg) lazacnak is, melyre egy kanálka pestot kenek, esetleg sajtot is reszelek rá. Szintén sütőben sütöm meg puhára.

Nos ennyi. Árban teljesen egy szinten van mondjuk egy mirelit pizzával, vagy egy adag előre megfőzött, lehűtött lasagne-val...Illetve nem, hiszen ki tudja milyen árat fizet az ember a szervezetbe bevitt műanyag után. E-számok és társaik.

Ennek szellemében ajánlom Nektek Jamie Oliver 15 perces ételeit, mely receptek magyarul ugyan még nem jelentek meg, de kevés angol tudással is olvashatóak az interneten is. Könyvajánló: ITT.

Dilemma a zserbó körül

Zserbóval fekszem, zserbóval kelek, sőt még azzal is álmodtam az éjszaka. Mióta elkezdtem a kísérletezést a versenyre pár kiló is felcsúszott. Ma reggel férjemet egy nagy adag felszeletelt tortával küldtem a munkába, ne csak én egyem, teszteljék le ott is. Az első torta után viszonylag elégedett voltam, mert ízre nagyon finom lett, igaz, hogy a nagy napon majd hagyományos baracklekvárral fogom készíteni (hisz ez a recept tetszett meg a zsűrinek is)...Viszont férjem szerint a mincemeat verzió lenne a nyerő, és ez közelebb áll az írek ízléséhez is. De akkor az már nem is igazi zserbó nem igaz? Bár mi sem példázná jobban az ír-magyar barátságot mint egy fúziós zserbó torta...

Dióval és gyöngyökkel díszítve, vajon mennyire giccses ez így?

Azután ott van az idő dilemmája is. Másfél óra áll majd rendelkezésre, ami alatt éppen csak  megsül majd a torta, csokimáz éppen csak annyira fog megdermedni, hogy már lehet majd vágni, de még nem szép, kemény. Díszíteni ezért nagyon minimálisan tudom, mind az idő miatt és egyáltalán....milyen legyen a díszítés? Ha bemegyünk egy magyar cukrászdába és kérünk egy szelet zserbót, akkor az esetek többségében azon ugye semmilyen körítés nincs. Úgy finom ahogy van, és ha az ember lánya karácsonyra süti akkor legtöbbször még a tortaformával sem bajlódik, hiszen egyszerűbb is tepsiből felvágni. Ez viszont egy főzőverseny, itt biztosan elvárt egy kis plusz, valami amitől majd kitűnik a többi versenymű közül.
Arra gondoltam, hogy egész diószemek mindenképpen legyenek rajta, hiszen ha valami ehető dologgal díszítem, akkor kizárólag olyasmivel, ami már alkotóelemként benne van. Vettem a boltban fújható aranyport is, amit mondjuk saját használatra sosem alkalmaznék, de vajon jó lenne-e most az egész tortát egy picit lefújni vele, hogy csak éppen megcsillanjon rajta? Vagy fújjak le vele egy-egy diószemet?

Ízre nagyon finom lett, de a csoki temperálását még gyakorolni kell!

A méretét tekintve tisztázódott bennem a kérdőjel, nem lesz időm arra, hogy mondjuk kettő kisebb mini tortát készítsek, mert ezek majdnem annyi idő alatt sülnek meg mint a nagyobb és több velük a munka.
Ugyanígy nem jut idő mondjuk kisebb csillagok kiszaggatására (a zserbó tésztájából). Ez is elvetve.

Ez lett a mini formából, itt nem figyeltem a mázra sem, csak a formát, méretet akartam kipróbálni

A tegnapi csokiszószba öntöttem pár csepp Baileys krémlikőrt, finom aromát kapott tőle, de John szerint bátrabban is önthettem volna. Ezen mondjuk nem múlik.

A mai nap olyan étcsokit fogok ráolvasztani ami narancsos ízű. Ha így ízlene, akkor mondjuk díszítésként beleférne-e a tetejére egy kis kandírozott narancsszelet?

Mennyi kérdés.... Még bő egy hetem van rá, hogy ezeket letisztázzam.
Várok a tökéletes zserbó születésére...
Addig is nagyon szépen köszönöm mindenkinek az ötleteket, javaslatokat! Kérlek Titeket, hogy itt osszátok meg velem, Nektek mi a tapasztalatotok, milyen összetevőt, díszítést használnátok a helyemben?

Megkínálhatok valakit egy szelettel?:-)

U.i: azt tudni kell, hogy itt Írországban a dió és a darált dió igazán ritkaságnak számít. Pl. boltokban lehet kapni mondjuk sütéshez darált mandulát, vagy egészben mandulát, és ritkábban dióbelet is, na de darálva soha. Nem is használják, nekik nagyon receptjük sincs ezzel. Nem úgy mint a magyar háziasszonyok, karácsony táján biztosan rengeteg dió fogy el. A magyar boltban sem kapni darálva, csak a Dejó (angolul Wellnut) nevű rettenetet, amivel pl. ez a fenti torta is készült, hiszen valamivel gyakorolnom kell.

Ír zserbó - minden napra egy recept

Már több kedves ismerősömnek újságoltam a hírt, hogy beneveztem egy ír receptversenyre a hétvégenként megjelenő The Sunday Times szervezésében. Olyan sütemény vagy édesség receptjét kellett beküldeni, mely nem csak egyik kedvencünk, hanem valamilyen személyes történet is fűződik hozzá. Mivel közeleg a karácsony és  mert még életemben nem sütöttem (ezelőtt) zserbót, így gondoltam meglepem vele a verseny szervezőit. A hagyományos zserbót írtam le, egy nagyon pici csavarral, miszerint kerüljön pár csepp ír whiskey is a töltelékbe (lekvárba). Az ötlet tetszett az újság készítőinek, így 2 hét múlva már egy kisebb zsűri előtt élesben süthetem meg a zserbót és szállhatok versenybe 5 másik társammal együtt. A nyeremény egy konyha (illetve annak tartozékai: sütő, hűtő, gépek stb.), illetve a nyertes receptje bekerül majd az újságba is fotóval együtt. 

Nem szoktam versenyeken indulni, és még igazán nyerni sem nyertem nagyobb dolgot, de most nagyon szeretnék. Örülnék a szuper konyhának, bár szerintem még boldogabb lennék, ha ez a finom magyar desszert bekerülne az ír sajtóba:) Drukkoljatok nekem! 

Addig is kitartóan gyakorolok. Nagymamámmal már készítettünk egy tepsivel, ami nagyon finom lett. Ezt az alap receptet szeretném kicsit variálni mind formát, mind méretet és dekorációt illetően. 

Tegnap este a tésztát tanulmányoztam: milyen vékonyra nyújtsam ki, hány réteg legyen stb. Így a hangsúly most nem a tölteléken volt. Gondoltam egyet és lekvár helyett ezúttal mincemeat került bele. Hogy mi is az a mincemeat kérdezhetitek...A mincemeat nem más mint alma, szárított gyümölcsök (mazsola, kandírozott narancshéj, citromhéj), fűszerek (fahéj, szerecsendió, szegfűszeg), valamilyen töményebb alkohol (pl. brandy) és háj keveréke. Régebben még húst is (vadhúst v. marhahúst) tartalmazott (innen is a neve). Az angolszász országokban igen elterjedt és karácsony táján süteményekbe, kisebb pitékbe is töltik (ennek a neve mince pie).

Mivel nem lesz túl sok időm a versenyen: 30 perc előkészülni (begyúrni a tésztát), és 50 perc a sütésre és befejezésre (csokimázat felkenni, dekorálni), így azt is meg kell fontolnom, mekkora tortát szeretnék sütni. A képen látható egy 20 cm átmérőjű formából készült, aminek a sütési ideje 45 perc volt. Sajnos ez nem fog beleférni, így ma már egy sokkal kisebb formával fogok kísérletezni, és mivel 2 személyes lesz a zsűri, így 2 mini tortácskát készülök majd sütni. 

Ehhez a tortához 20 dkg lisztet dolgoztam össze 10 dkg hideg vajjal, csipet sóval, csipet sütőporral, 40 ml langyos tejben megfuttatott szárított élesztővel (3 g), kevés cukorral és egy tojás sárgájával. Átgyúrtam, majd 5 egyenlő részre osztottam és egyenként kinyújtottam a lapokat. A rétegezéshez diót és az említett mincemeat tölteléket használtam. A tortát 180 Celsius-fokon sütöttem kb. 45 percig. Teljesen hűlni hagytam.

A csokimáz hozzá: 10 dkg étcsoki és egy kevés vaj keveréke volt. (Vízgőz felett megolvasztva). 

Nézzetek be még a héten, jövök majd a további zserbókkal is!:-)