2011. július 5., kedd
Nem turistának való vidék
Magyarországi látogatásaink alkalmával sort szoktunk keríteni egy-két görbe estére is. Pár éve lett nagy kedvencünk a Kiadó Kocsma, ahová kötelező betérnünk legalább egy ital erejéig. A turista útvonalakat követő idegen elől szépen rejtőzködik a Kiadó is, pedig nem kéne messzire menni, csupán a Liszt Ferenc térrel szemközti Jókai térre. Johnt már messziről megismeri a személyzet, nem sok errefelé az idegen ajkú, Hungária pezsgőért sorban álló rőtszakállú. Az italokon kívül persze érdemes egy pillantást vetni a menüre is, mely folyamatosan frissül, megújul. Pár száz forintért tartalmas ebédet kapunk itt (bögre leves 300, tál leves 450, második 550 Ft), a vacsorázóknak szintén nem kell mélyre nyúlniuk zsebükben. Hazai és nemzetközi ízek keverednek (bazsalikomos paradicsomleves gulyás; kenyérre kenhető krémek: kacsamájkrém, padlizsánkrém, juhtúró; sőt még sajttorta is kapható!). Nem csak a baráti árak, hanem a laza, fiatalos hangulat, folytonos nyüzsgés is felpezsdíti a hétköznapoktól megfáradt idegent. A törzsközönség zömét kortalan fiatalok és idősebbek, cool egyetemisták, és két keréken száguldozó fiúk-lányok alkotják.
(Fotó: Kiadó)
Másik kedvenc kocsmánk a ballonkabátos nyomozót témának felhasználó Café Colombo , közvetlenül a Nemzeti Nyomozó Iroda szomszédságában az Aradi utcában rejtőzködik a Terror Házát is megjárt turista elől. A szolgálati idejüket elütő, éhes zsaruk központi helye ez. Nekik kedvez ebédre a hétköznaponkénti menükínálat (szintén pár százasért), majd a műszak utáni kikapcsolódást teszi teljessé a frissen csapolt cseh sörök, és a könnyű valamint súlyos testi sértések kínálata. Nagyon éhesen érkeztünk, ezért kicsit meggyötört minket a majdnem 40 perces várakozás, de megérte mert nem csak Colombo, hanem a mi kabátunk is foltos lett Luigi kedvenc batyujától és Mrs. Colombo borzalmacskájától. Méltó módon emlékeztünk itt meg a nagy kedvenc, pár napja elhunyt Peter Falk-ról.
Esténk utolsó színhelye a Nagymező utcában található Mai Manó Kavézó volt. Az utcán üldögélve egy-egy pohár rosé társaságában pár pillanatra Párizsban éreztük magunkat. Az Operettből hömpölygött a tömeg, szemben a Moulen Rouge, igazi nyár illat a levegőben (Dublinban sosincs nyár illat...) Kell ennél több egy turistának? :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Látom nem lopjátok az időt. Helyes!
Gasztroblogger sosem pihen!
Igen:) mindenhol gyűlik a beszámolandó anyag.
Allandoan az utcan meg vendeglato ipari egysegekben garazdalkodsz? Elvezed a korlatlan bebiszittert, mi? :)))
Szia Kata!:)
ha nem is állandóan, de ezen a héten még gyakorta, mert vasárnap megy haza John. Utána már nem igazán fogok éttermekben, kocsmákban tobzódni, hanem szerintem főzök itthon is egyet-kettőt:DD
Kedves Névtelen, hibázni emberi dolog. Köszönöm az észrevételt!
Megjegyzés küldése