2011. április 13., szerda

Dolce Vita


,,When the Moon hits your eyes like a big pizza pie that`s amore...''. Jó egy éve is már, hogy bezárt a kedvenc olasz éttermem. Akkoriban Fairview-ban laktunk (Dublin északi részén lévő kerület neve, 15 percre a belvárostól) és szinte minden hónapban tiszteletünket tettük Da Tommaso (korábbi nevén: Da Enzo) nevű olasz kis étteremben. A helyet egy közepkorú olasz (azt hiszem római) házaspár üzemeltette. A feleség főzött, férje pedig (Tommaso) a vendégeket szolgálta ki. Nagyon ritkán láttam hogy kisegítő személyzetet is alkalmaznának. Pár éve még nem ártott előre helyet foglalni...azután jött a recesszió...Utolsó alkalmak egyike volt, amikor az itallapon szereplő közepkategóriás fehérbor helyett egy, a sarki boltban kapható 5 eurós, kupakos került az asztalunkra...akkor már éreztem, itt a vég. Nem sokkal később az étterem is lehúzta rolóit. Most egy kínai , Take Away' üzemel helyette...Mivel már mi is elköltöztünk a környékről, így nem olyan ,fájdalmas' hiánya...de sokszor eszembe jut az autentikus környezet, ízek, desszertek, kedves, családias, sokszor viccelődő kiszolgálás. Az étlap viszonylag egyszerű volt, és csöpögős olasz pop szólt a hangfalakból, az asztalokról pedig viaszosvászon terítők verték vissza a fényt. A falakon olasz klasszikus fekete-fehér filmek fotói, sok-sok Sophia Loren, Gina Lollobrigida és sok-sok pasta.

Azt hiszem itt ettem először Pollo alla Cacciatore-t vagy magyarul ,csirke vadász módra'. A recept lényege, hogy lassú lángon karamellizáljuk a hagymát, fokhagymát, majd szintén lassú lángon hosszú percekig főzzük a paradicsomot (vagy friss paradicsom híjján paradicsom konzervet). Ehhez jöhet hozzá só, bors, friss bazsalikom (jó sok!) és akár szeletelt gomba is. Mikor már jó sűrű a paradicsomos massza, adjunk hozzá 3-4evőkanál mascarpone krémsajtot (ezt már a tűzről levéve tegyük meg). A csirkemelleket egy serpenyőben kicsit megpiríthatjuk, és előmelegített sütőben, tűzálló tálban összeöntjük a paradicsomos-bazsalikomos- akár gombás szósszal. 25-30 percig főzzük, amíg a csirke szépen meg nem puhul. Penne, vagy bármilyen más olasz tésztával kitűnő. Ne sajnáljuk tetejéről a parmezán sajtot sem.
Ajánlom ezt a receptet, vacsorának, akár vacsoravendégek fogadásakor, ha nem tudjuk éppen ki mit szeret. Garantálom, hogy ebben az egytálételben mindenki örömét leli majd! Ne felejtsünk el a végén extra adag, frissen szedett bazsalikomlevelet szórni.

És most jöjjön a desszert! Mi más, ha nem Tiramisu? Ezzel is nehéz melléfogni, mert igazán egyszerű és szerintem mindenki kedvence. Érdemes a megelőző napon elkészíteni, hogy legalább egy éjszakát álljon a hűtőben. Annál jobb, minél inkább átszívja magát a babapiskóta a mascarponés krémmel, keserű kávéval. Én személy szerint egy klasszikus Tiramisu receptet szoktam használni, vagyis 4 tojást különválasztok, a sárgájához hozzáadok 10 dkg porcukrot, szép habosra verem. Külön felverem a fehérjét is. A felvert tojássárgájához (+cukor) hozzáadom az 1 tubus (250 gramm) mascarpone krémsajtot, majd a felvert fehérjét is. Gépi habverővel simára keverem. Nagyjából egy, vagy másfél csomag babapiskótát megáztatok 3 dl nagyon erős kávéban és pár csepp rumban (ezt úgy szoktam csinálni, hogy 2 evőkanál instant kávét oldok fel 3 dl forralt vizben). Ezután jön a rétegezés, vagyis egy réteg kávés-rumos babapiskóta, a tetejére a mascarponés cucc, majd újabb adag babapiskóta....és így tovább...amíg el nem fogy az alapanyag. A legvégére kerüljön a mascarponés krém, amit kakaóporral szitálok meg. Friss tejszínhabbal és a kertünkben talált (!!!) mentalevéllel díszítem.
(Létezik egy másik Tiramisu recept is...ezidáig még nem próbáltam ki. Abban egyáltalán nem szerepel tojás, hanem csak mascarpone és friss tejszínhab keveréke... Állítólag Gordon Ramsay is erre esküszik...talán majd egyszer...). Ja, és hogy honnan is ered a Tiramisu? Erről mind a mai napig nagy viták folynak...van, aki szerint Toscana , megint mások szerint délebbre esik születésének helye...az olaszok egy csoportja fehérbort, másik felük vörösbort használ készítéséhez...A lényegen ez mit sem változtat: egyszerűen MENNYEI!!! Ez aztán az élet. Dolce Vita!:)



7 megjegyzés:

Anazar írta...

Nekunk is volt egy kedvenc olaszunk, a Da Pino a Dame St.-en, es az is megadta magat a recesszionak. Elobb tulajt valtott (olaszrol irre), az meg inkabb tapas bart fabrikalt belole. Ugy latom jol megy. De sajnos keves regi szemelyzet maradt.

Ercsi írta...

Igen, szomoru dolgok ezek...kivancsi vagyok mi lehet most az etterem uzemelteto hazasparral...

Kata írta...

Ha szeretned kiprobalni a masik tiramisu receptet, szivesen elmegyek teszt kostolonak! Igazan nem gond! :)))

Ercsi írta...

haha!meg mit nem! Mi most fogyozunk, tudod:) ez a csalad tobbi tagjanak keszult, mondjuk reggelire lecsuszott egy adggal...upsz:)

keegan.derek írta...

Megcsinaltam! (Marmint a Tiramisut...) Most varom Dereket, hogy erjen haza, hogy megkostolhassuk. :) Remelem, fincsi lett!

Kata írta...

Hee? Most meg hopgy irta ide Derek emailjet? Na mindegy, en irtam, nem o tanult meg ennyire magyarul... :)

Ercsi írta...

remélem ízlett a Tiramisi:)