Könnybe lábadt szemmel avagy Soupe à l'oignon

Valahogy semmi nem jött össze, nehéz napok köszöntöttek anyukára és pár hetes babájára. A baba naphosszat csak sírt és sírt, semmi nem nyugtatta meg. Anyuka már eldúdolta neki az összes ismert gyerekdalt, elszavalta az összes gyermekverset és mondókát, hosszú köröket rótt vele a nappali padlóján. Végül aztán pár órás ringatás után a baba elszenderedett. Anyuka kimerülten és farkaséhesen a konyhába sietett, ahol pusztán egy zsák hagyma és száraz bagett köszöntötte. Eszébe jutott a mese a kőlevesről...Majdnem mindent megfőzött, amit talált, így született meg francia(ás) hagymalevese.

6 nagyobb fej vöröshagymát megpucolt és vékony karikákra vágott, lassan megnyíltak a könnycsatornái is, de szinte jólesett a megtisztuló sírás. A felkarikázott hagymát egy kevés olivaolajon és vajon megfuttatta, majd alacsonyabb hőfokon 40-50 percig karamellizálta. Hagyta, hadd főjön ki belőlük a cukor és az összes nedv...ez adta levesének lényegét. A karamellizált hagymákat kevés lisztben forgatta meg. Közben rábukkant a kredenc mélyén lapuló titkos sörkészletre is. Barna sört nyitott, és sietősen meglocsolta a már kiizzadt hagymákat. A félig kész levest marhahús alaplével öntötte fel és a következő forrásig várt, azután még borsot és pár csepp Worcestershire szószt is adott a léhez. Felkarikázta és sütőben megpirította a bagetteket is, majd tetejükre a kertben talált snidlingből és petrezselyemből vágott egy keveset és ezt a friss zöld mixet sajttal keverte össze.

Mire a leves elkészült, a baba is felvirradt és kezdődött minden előről...