2011. június 16., csütörtök

BLT vs. Meki és Apák Napi előzetes


Napi sétáink alkalmával menetrendszerűen útba ejtjük a helyi bevásárlóközpontot is. A kisiskolás gyerekek az iskolapadot már délután 1, fél 2 körül elhagyják és napközi nem lévén a Mekiben tobzódnak. Ide hozzák őket a tanácstalan szülők, nagyszülők, felvigyázók. Kint szemereg az eső, bent jólesik a csúzdázás, a HappyMeal. Ronald a bohóc lufikat osztogat és kezet ráz mindenkivel. Kell ennél több egy unatkozó lurkónak? A szülők a sarkokban újságot olvasnak, vagy éppen egymással osztják meg a gyereknevelés buktatóit egy-egy BigMac felett. Kóla szürcsölése, és műanyag tálcák csapkodása teszi még zajosabbá az ,éttermet'... Oh, igen és hogy mit keres egy gasztroblogger egy ilyen ingerszegény és a gasztrosok poklának ítélt helyen? Csupán egy Mekis kávéért ácsingózik (aznap már a 3.) és próbálja magát ,feldobni', hogy a délután hátralévő részében is lelkes anyuka maradhasson:) (Az Amerikanójuk nem is olyan rossz!) Napjaim azonban meg vannak számlálva és lassan ideje lesz új koffein forrás után néznem, ha nem szeretném én is a Mekis anyukák táborát gazdagítani és fáradt mosollyal szemlélni amint Abigél csúzdázik és Ronald nevét kántálja.

A napokban olvastam egy cikket (The Sunday Times Magazine) melyben a riporter, Matt Rudd arra keresi a választ mi teszi a Big Mac-et olyan ,nagyszerűvé', miben rejlik immáron több mint 40 éve tartó töretlen sikere? Konzisztencia, ahogy ők mondják. A világon bárhol is légy, a BigMac mindenhol ugyanolyan ízű, állagú, nagyságú. Benne a jégsaláta pontosan 6mm vastagságú és 3.8cm-10 cm hosszúságúra aprított. A negatív propaganda ellenére a burgerhús valódi, 100% marhából készül (nem aprítanak bele füleket, ajkat, csontot vagy más hasonló finomságot.) Arra azonban már nem tér ki a cikk írója, hogy sütés után miért csupán 10 percig marad igazán friss a hamburger...A Meki túlél mindent: kergemarhakór, száj és körömfájás és még Morgan Spurlock 2004-es Super Size Me (McDagadsz) dokumentumfilmje sem kottyan meg neki. Angliában és Írországban egyedül évente 100 millió BigMac-et sütnek ki 70 Celsiusra, 28 gramm salátával, egy szelet sajttal, 2 karika uborkával, 7 gramm hagymával, 32 másodpercig pirított bucival és 42 másodpercig sütött húspogácsával. Konzisztencia. Kíváló marketing és szofisztikált terjesztési politika révén a Meki még nálad is jobban tudja mikor kívánod meg azt a bizonyos burgert. A 2012-es Olimpiára készülve 190.000 BigMac eladására számítanak CSAK az Olimpiai Parkon belül! Super Size Me! Mi viszont töretlenül ellenállunk és a kávéért sorban állva még Ronald sem vezethet meg színes ballonjaival, esetlen mosolyával.

A vasárnapi Apák Napjára készülve (és mert szombaton Take That koncertre megyek) John egyik kedvenc menüjét készítettem el: BLT burgert (bacon, lettuce, tomato- szalonna, saláta, paradicsom). A bevált húspogácsa receptemen nem változtattam. (Itt már egyszer bemutattam nektek.) A buciba került még friss saláta (little gem lettuce), felkarikázott paradicsom, lilahagyma és grillezett bacon szalonna is. BLT vs. Meki: 1-0!

4 megjegyzés:

Planet Susannia írta...

Remélem ezzel Johnt is sikerül kiengesztelni a zöld levesek okozta kétségebesésből és továbbra sem fordul meg a fejében, hogy a kis Abbie-t a hagyományok szerint hízlalja vágósúlyra. Rögös az út amire léptél, de ne hátrálj! :-)
Egy egy meki arra azért jó, hogy a semmittevésben el ne szunnyadjon az immunrendszeretek. Igazi marhahús ide vagy oda, a táplálkozás komolyabb tudomány, minthogy puha zsemlébe csomagolva percek alatt gyűrjük le.

Erika írta...

:) Igen, elégedett volt vele(m).

Anazar írta...

Hja, marketing, mégpedig a feeling marketingje, Cola, Starbucks, stb.

Remek koncertet szombatra!!

Erika írta...

Koszi Anazar! majd beszámolok arról is!:)