2012. május 27., vasárnap

Home sweet home


Már régóta nem gyötör honvágy, nem akarsz minden kudarc vagy elfuserált nap után hazamenni. Nem követed az otthoni eseményeket, csupán rokonoktól, barátoktól hallasz ezt-azt az aktuális dolgokról. Nem érdekel az otthoni politika, és bár sajnálattal szemléled milyen igazságtalanságok érik szeretteidet, és merre tart az ország(od) sorsa, mégsem tudod teljesen átérezni azt. Te már máshol vagy, máshol jársz, más az utad és a jövőd. Neked is megvan a magad ,keresztje', ahogy sokan mondják, és mégis...kevés otthon töltött idő után is érzed mi az a ,haza', hogy ami addig nem is hiányzott mennyit jelent igazán...Félszavakból, egy-egy sóhajból is megérted az embereket, nem kell hozzá megszólalni sem, te tudod csak igazán mire gondolnak. Meleg van, de ez a meleg más mint amit a hőmérő mutat. Ismerős szagok, ízek, hangulatok lengenek körül..hazajöttél, itt (is) van az otthonod...

Apám pacalja:



A pacal a szarvasmarha tisztított, csíkokra vágott gyomra. Számos finom étel alapja, a magyar konyha jellegzetes alkotóeleme, de más országokban is előszeretettel fogyasztják.
A kérődző állatok összetett gyomrának részei: recés, bendő, százrétű, oltó. A vágott marha gyomrát megtisztítják, kb. 1 cm széles csíkokra szeletelik. Nagyipari technológia esetén általában ezt hidrogén-peroxidos kezelés követi, ettől a pacal hófehér színt kap. Ennek elmaradása esetén a pacal szürkés-vörös árnyalatú marad.

Magyarországon többnyire más húsfajtákkal együtt pörköltet készítenek belőle, de használható alapanyag levesekbe és disznósajtba is. A külföldi elkészítési módok az adott konyha hagyományai függvényében nagy változatosságot mutatnak.

Felhasználás más országokban:
Környező országokban szeretik a pacalt, elkészítési módja a magyaréhoz hasonló, de kevésbé jellemző a paprika használata.
Lengyelországban flaki néven kedvelt étel.
Törökországban iskembe a neve és a híres "Iskembe corbasi" nevű pacallevest készítik belőle, melyet puha kenyérrel fogyasztanak.
Nyugat-Európában inkább levesben eszik, de bizonyos tartományokban nagyon sok más elkészítési mód is ismeretes. Olaszországban, Svájcban, Németországban (pl. Baden-Württemberg) és Franciaországban a legelegánsabb vendéglők étlapján is megtalálhatjuk.

Spanyol receptek: Callos a la Madrileña (Madridi pacal), Callos a la gallega (Csicseriborsós pacal). Német receptek: Kuttel mit Linsen (Lencsés pacal), Kuttel sauer (Savanyú pacal).
Olasz receptek: Trippa alla fiorentina (Florentin pacal)
Svájci receptek: Busecca alla casalinga (Házias pacalleves).
Az USA-ban jellemzően nem fogyasztanak belsőségeket, ezért ott alig kaphatunk pacalt. Ott többnyire állateledel lesz belőle. Noha a pacal, mivel marhából készül, elkészíthető kóser formában, Izrael államban jellemzően szintén nem fogyasztják.
Forrás: Wiki

14 megjegyzés:

Mrita írta...

Imádom a pacalt, bár sokáig idegenkedtem tőle.

heti menük írta...

Gyönyörű a beveztő szöveg...én nem szeretem a pacalt, nem is azért kattintottam a blogodra, hanem a szemembe könnyet csalogató bevezetődért, ami mást jelent nekünk, itthonmaradóknak és azoknak, akik helyileg elszakadtak "itthonról", de szívükben, lelkükben csak "itthon" vannak otthon, bárhová sodorja is őket az élet...:)

trollanyu írta...

A bevezetődet akár én is írhattam volna:) A pacalt nem eszem meg, de anyukám is nagyon szerette, meg a nagyszüleim is.Szép hetet nektek:)

Babette írta...

Pacalt szeretjük....Nagyanyám szakács volt egy helyi söntésben, és mindig ő pucolta a friss pacalt. Nekem ezt az emléket idézted elő a bevezetőddel:)))

wanna írta...

Tényleg csodás, ismerős - és igaz - bevezető!
A pacalt én sem kóstoltam még, de ki tudja, eljöhet még annak is az ideje :)

Éva írta...

Gondolom most hogy itthon voltál,felkavart kicsikét! Elhiszem hogy nehéz lehet ilyenkor!
A pacalt nem kóstoltam, de férjuram szereti így egyszer amit készített magának csak a levéből kicsit tunkóltam. Az ízletes volt!

Bors and Pepper írta...

Hát, igen, a honvágy... Épp ma mondtam a páromnak, hogy honvágyam van. Pedig nem szoktam mondogatni. Szeretném felpakolni a családom, a szüleimet, a növéremet a kisfiával, a nagymamáim és az otthoni kutyám és idevarozsolni öket! A családi otthonunkkal együtt.

Lilla írta...

Én nem szeretem a pacalt, de a párom nagyon, de azt hiszem nem tudna rávenni,hogy elkészítsem neki...:( Érdekes dolgokat írtál le. Mi akik itthon vagyunk, néha szívesen lennénk máshol, mert ott biztos jobb, de aztán azt hiszem nagyon hamar rájönnénk, hogy mindenhol "ugyanolyan", minden azon múlik, hogy olyan emberekkel legyünk akik szeretnek minket, és minden attól szép, hogy mi alakítjuk széppé. Az viszont tényleg nehéz amikor több ezer kilométer választ el a fél családodtól...:(

Emi írta...

Szívemből szóltál... ismét! Tavaly augusztusban voltam otthon utoljára és kétes, hogy ebben az évben még megyek-e. Mostanában gyakran eljön a honvágy, olyankor kicsit elszontyolodok, csepegtetem a könnyeimet, aztán másnapra igyekezek kiheverni.
A pacalt én levesben szeretem, pörköltben nem jött be. Párom viszont folyton emlegeti a pacallevest. Te vettél már itt (ott:)?

Katesz írta...

Jaj, Ercsi, mennyire jo, amit a bevezetoben irtal... Imadom a blogod!

Erika írta...

Köszönöm lányok a kommenteket!

Emi, pacalt nem vettem kint Dublinban, szerintem nagyon extrém dolognak számít...nem is igazán vágyom rá, csak ilyenkor jól esik mondjuk egy évben 1x, mikor hazajövünk.:-)

Bors and Pepper:igen ,sokszor én is ezt érzem. Nekem itthon 2 kutyám is van, azok is nagyon hiányoznak...

Szofi írta...

Erika, amit a bevezetőben írtál, nagyon szépen megfogalmaztad,és mennyire igaz...

Kriszta írta...

Nagyon szép volt a bevezető szöveg. Annyira megindító, elgondolkoztató. Most találtam a blogodra és nagyon tetszik. Jövök máskor is.

Erika írta...

Szofi , köszi!:)

Kriszta, örülök, hogy benéztél hozzám! Én már régóta olvaslak:)