Húsvéti hot cross bun cupcakes

 

Korábban már készült itt a blogon hot cross bun, melynek talán nincs még rendes magyar fordítása.(?). Ezek az angol eredetű kelttésztás bucik igen kedveltek Írországban is. Leginkább a húsvéti ünnepek környékén talákozni velük. A boltban árult változat meg sem közelíti a kézzel kelesztett friss, illatosat. Hasonló ízvilággal készültek a mostani cupcakek is. Abi segített a keresztekben, és természetesen a fogyasztásban is.

 

Hozzávalók (12 db-hoz):

1 ek citromlé

1 dl tej (vagy 1 dl író)

17 dkg vaj (olvasztva)

17 dkg liszt

2 tk sütőpor

csipet szódabikarbóna

10 dkg cukor

10 dkg darált dió (vagy mandula)

2 ek ,karácsonyi fűszerkeverék'

csipet fahéj

3 tojás

10 dkg mazsola (vegyesen több fajta is lehet: barna, arany)

1 közepes alma

1 narancs héja lereszelve

 

1 ek baracklekvár a kenéshez

 

A keresztekhez:

5 dkg krémsajt (pl. Philadelphia)

2-3 ek porcukor

2 dkg puha vaj

 



Elkészítés:
A tejet elkeverjük a citromlével és 5 percig állni hagyjuk amíg be nem sűrűsödik. Ha írót használunk, akkor ez a lépés kimarad, a tésztába majd az 1 dl író kerül.

Egy nagyobb tálban elkeverjük a lisztet, szódabikarbónát, sütőport, cukrot, fűszereket, darált diót (vagy mandulát).

Kis tálkában felverjük a tojásokat, majd hozzáadjuk a tejet (írót), a lereszelt narancshéjat és megolvasztott vajat. Jól összekeverjük ezeket is, majd a száraz összetevőkhöz öntjük.

Mindent elkeverünk és a tésztához adjuk a mazsolát valamint egy almát lereszelve.

Muffinsütő formát vajazunk ki (a kapszlikra most nincs szükség, mert a kivajazott formából majd szépen kivehetőek a sütik).
A tésztát evőkanál segítségével egyenlően elosztjuk a 12 mélyedésben.

Előmelegített sütőbe toljuk és 180 Celsiuson 20-25 perc alatt megsütjük. Tűpróbával ellenőrizzük.

A megsült muffinkákat 10 percig hűlni hagyjuk, majd óvatosan kiemeljük őket a tepsiből. Ha a szélük odaragadna, késsel meglazítjuk.

Amíg a sütik hűlnek elkészítjük a kereszteket is: ehhez a krémsajtot kikeverjük a puha vajjal és porcukorral.
A kihűlt sütiket baracklekvárral kenjük le (vékony rétegben), majd a mázból kereszteket ügyeskedünk rájuk. Ehhez habzsákot is lehet használni, de egy kisebb kanál is megteszi, ahogy mi Abival csináltuk.
Jó étvágyat!
Recept: Good Food

Az írek aprósüteménye: Mince Pie

A Mince Pie az íreknél olyan mint a magyarok ünnepi asztalán a bejgli vagy a zserbó. Népszerűsége több évszázada töretlen már. Ha pontosítani szeretnék, akkor angol eredetű süteményről van szó, melyet jellemzően karácsony táján fogyasztanak. Édes omlós-vajas tésztából formált kosárkában bújik meg a mincemeat töltelék (mazsola, kandírozott gyümölcsök, naranccsal, szesszel és faggyúval összefőzve.)

Ismét egy olyan ételről van szó, melynek magyar fordítása nem létezik, így megint csak maradok az angol elnevezésénél.

Ha van otthon házi készítésű mincemeat töltelékünk, akkor egyszerű a dolgunk. Ha nincs, akkor sem kell elkeseredni, mert egy korábbi bejegyzésben összefoglaltam milyen könnyen elkészíthető. Akinek ez mondjuk túl macerás, nyugodtan próbálkozzon pl. egy finom mazsolalekvárral, melyet a napokban olvastam Pixie Pie blogján. Szerintem hasonló ízhatást érhetünk el vele.

Hozzávalók 12 db-hoz:

A tésztához:

165 g liszt 

25 g darált mandula

120 g hideg vaj

55 g cukor

1 tojás

A töltelékbe:

kb. 35 dkg mincemeat keverék

A lisztet egy tálba szitálom, belekockázom a hideg vajat, hozzáadom a cukrot, darált mandulát, felvert tojást és mindezt alaposan puha tésztává gyúrom össze. Fóliával körbetekerem és a hűtőbe teszem egy picit hűlni. (Kb. fél órára-órára).

Amikor eleget hűlt a tésztám, kiveszem és lisztezett felületen vékonyra kinyújtom (2-3 mm vastagságúra). 
Muffin tepsit vajazok ki és a kinyújtott tésztából köröket szaggatok ki (kb. 10 cm átmérőjüket), hogy a kis lyukak alját és oldalát is befedje. Tetszőleges mennyiségű tölteléket porciózok bele, ki hogy szereti. 
Tetejére a megmaradt tésztából csillagokat szaggatok ki.

Előmelegített sütőbe tolom (200 Celsius-fok, gáz 6-os fokozat) és 20-25 perc alatt ropogósra sütöm benne a kis kosarakat. Hűlni hagyom, majd óvatosan kiemelem őket a tepsiből.

Melegen vagy langyosan a legfinomabb és nyugodtan próbáljuk ki  frissen felvert tejszínhabbal is! Garantáltan nem tudjuk abbahagyni, és ezután már csak ezt kívánjuk a zserbó/bejgli mellé (nem helyett persze) az ünnepi asztalra.

Tudtad, hogy a mince pie eredete egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor a keresztes hadjáratból hazaérkezett lovagok magukkal hoztak nagyon sok közel keleti receptet is? Az ekkortájt elkészített mincepie még húst is tartalmazott (marhát pl.) és karácsony tájékán fogyasztották (karácsonyi pitének is hívták több helyen.) Az angol polgárháborúban e pitének a fogyasztása a puritánok rosszallását váltotta ki, szúrósan vonták össze szemöldöküket mindenre, mely a katolikus egyház bálványimádatát szolgálta. 
Szegény pite erről mit sem tehetett, de aztán mégis egyre édesebbé vált nem csak a Viktoriánus érában, hanem összetevőiben is. 
A régi idők receptjei 13 összetevőt írnak le, mely szintén a keresztény valláshoz köthető, hiszen ezzel is szimbolizálták Jézust és a 12 apostolt. Manapság már senki nem tartja ezt igazán számon, akárhány elemből is álljon az egyik legnépszerűbb édességnek számít az angolszász országokban.

Ti fel tudjátok sorolni a 12 apostolt (fejből)?

Inspiráció: Paul Hollywood

A család kedvence:répatorta

Rachel Allen neve sokak számára ismerősen csenghet, a magyar háziasszonyok között is nagy sikere van nemrégiben megjelent ,A család kedvencei' c. könyvének. A dublini származású hölgy saját főzőiskolát vezet, szakácskönyvei mellett TV műsorokban is szerepel és a BBC Good Food Magazin szerint Írországot ő helyezte fel újra a világ gasztrotérképére. Hogy őszínte legyek eddig nem követtem nyomon a receptjeit, hébe-hóba talán elolvastam egyet-egyet. A napokban új főzős műsorral jelentkezik itt az ír nemzeti adón, ahol nagyon egyszerű és finom(nak tűnő) desszerteket készít.
Dublinban igen kellemesen indult az ősz, simogató a nap sugara, szépek a fények, friss a levegő. Sokan azt mondják minden idők legrosszabb nyara volt az idei és most végre kijavult az idő! Mondhatni vétek ilyenkor a szobában ücsörögni, így a konyhában töltött időt is igyekszem a minimumra csökkenteni. Ennek szellemében esett választásom Rachel nagyon egyszerű répatorta receptjére.

A répatorta nagy népszerűségnek örvend itt a zöld szigeten. Eredete nem tisztázott, vannak akik szerint Norvégia, mások szerint Anglia készítésének őshazája. Az azonban bizonyos, hogy igazán népszerűvé a II. világháború Angliájában vált, amikor a cukor a többi élelmiszer mellett hatalmas luxusnak számított. Répát már a középkorban is használták sütéshez, hiszen az egyik legédesebb zöldség és nagyon kellemes, szaftos textúrát kölcsönöz a piskótáknak.

Lássuk hát a receptet:
Hozzávalók:

2 db tojás
150 ml olaj (én repceolajat használtam, de szőlőmagolaj vagy más semlegesebb ízű is megfelel)
20 dkg cukor (nyírfát szoktam , de jó a barna is)
30 dkg sárgarépa (ezt a mennyiséget megpucolás, lereszelés után mérjük ki)
18 dkg liszt
1 csomag sütőpor
csipet szódabikarbóna
1 tk. őrölt fahéj
1 tk. muffin fűszerkeverék
csipet só
7 dkg dúrvára tört dió vagy mogyoró (opcionális, én ehelyett 7 dkg mazsolát tettem bele)

A tetejére:
10 dkg krémsajt (pl. Philadelphia)
1 narancs héja lereszelve
ízlés szerint cukor

A tojásokat felverem és hozzáadagolom, keverem az olajat, cukrot, reszelt répát, fahéjat, muffin fűszerkeveréket, mazsolát vagy dióbelet (ha használunk). Mindent jól összekeverek (kézi habverővel), majd beleszitálom a lisztet, sütőport, szódabikarbónát és fakanállal óvatosan összedolgozom.

Kivajazott és sütőpapírral kibélelt tepsiben (pl. vekni vagy kisebb kenyér sütésére alkalmas tepsi) öntöm át a tésztát és előmelegített sütőben sütöm mindössze csak 150 Celsius-fokon (gáz 2) 1-1 1/4 órán át. Tűpróbával ellenőrzöm megsült-e a belseje.

Hagyom teljesen kihűlni, majd a krémsajtból, reszelt narancshéjból és cukorból mázat készítek és a tetejére kenegetem. Dióval díszítem.

Vigyázat: nagyon omlós, nagyon szaftos, nagyon addiktív!
Jó étvágyat hozzá!

Egyben ezzel a receptemmel szeretnék részt venni kedves blogtáram, Lilla játékánis! :-)