Még nincs itt a farsang, de egy finom fánkra bármikor kapható vagyok, főleg ha keleszteni sem kell a tésztáját. Ez egy ilyen recept sőt még író is került bele! Az ötlet a
BAKED c. süteményes könyvből származik ahonnan már egy
majomkenyeret is bemutattam a kedves olvasónak.
Ha jobban belegondolunk szinte minden országnak megvan a saját fánkja: az osztrákok igen büszkék a maguk
Krapfenjére (a szó egy Krapfen nevű bécsi pékre és annak feleségére utal, aki mérgében nyers kenyér tésztáját dobta a forró olajba, majd nagyokat csodálkozott, hogy pár perc múlva milyen finomság főtt ki benne).
Talán sokan kóstolták a Berliner-t (vagy
Pfankuchen-t) is, mely a németek verziója és általában lekvárral vagy csokival van töltve.
A
pampuska (vagy szalagos fánk, kanálfánk) a fánk palóc nyelvterületen használt elnevezése. A néphit szerint varázserővel bír és ették ezt hogy a szél ne fújja le a háztetőt, vagy a gyümölcsösben pusztuljanak ki az ürgék.
Forgácsfánk (
herőce,
csöröge) jelentése csörög, ropog és nem ritkán lakodalmakra is megsütötték.
Ha még picit északabbra megyünk, akkor a csehek
tarkedlijét vagy
kőttes fánkját kóstolhatjuk meg, mely szintén gyakran töltve van.
A spanyoloknál
rosquilla-nak nevezik és általában kisebb alakúak ezek a sütikék, régiónként igen különböző módon készítik és egyes helyeken csupán kifejezetten húsvéti finomságnak számít.
Mint megannyi étel eredeténél a kör alakú, középen lyukas fánk (angolul
doughnut a.k.a.
donut) keletkezése körül is nagy viták folynak. Vannak akik szerint holland telepesek hozták be a receptet Amerikába.
Mások egy 1803-ból származó angol szakácskönyvben olvasták először készítésének leírását, mely ott pusztán csak amerikai eredetet jelöl meg.
Az biztos, hogy az USA-ban annyira szeretik, hogy még nemzeti fánk napot is (
National Doughnut Day) kineveztek ünneplésére (minden június első péntekjére esik). Ha ezen a napon arra járnánk, akkor sok boltban ingyen fánkot is kaphatunk!
Vissza a recepthez!
Hozzávalók (az amerikai mértékegységeket átszámolva kb. 10 db közepes méretű fánkhoz és jó pár kisebb golyóhoz):
44 dkg liszt
1/2 tk szódabikarbóna
2 tk sütőpor
csipet só
15 dkg cukor (nyírfacukor is jó bele)
1 tk fahéj
1 tk őrölt szerecsendió
2 db tojás
175 ml író
60 ml tejföl
6 dkg vaj
olaj a sütéshez (a szőlőmagolaj erre a célra príma, mert más olajoktól eltérően sütési hőmérsékletén kevesebb káros égéstermék keletkezik)
A száraz összetevőket: liszt, só, sütőpor, szódabikarbóna, (nyírfa)cukor, fűszerek egy nagy keverőtálban összekeverem.
A vajat megolvasztom, hűlni hagyom.
Egy másik tálban felverem a tojásokat, elkeverem vele az írót, tejfölt, vajat. Fokozatosan a száraz összetvőkhöz adagolom ezt a keveréket és fakanál segítségével egynemű tésztává dolgozom ki.
(A könyv szerzői szerint jó ragacsos tésztát kell kapjunk. Ezzel semmi gond nem volt, olyan ragacs lett, hogy nem tudtam kiszaggatni sem, így még bőven kellett liszteznem).
A tésztát lisztezett felületen átdolgozzuk, kinyújtjuk (kb 1 ujjnyi vastagra) és tetszőleges átmérőjű köröket szaggatunk ki belőle, melyekből kisebb köröket vágunk ki, hogy lyukacsos legyen.
A maradék tésztából dió nagyságú gombóckákat formázunk, ezek is fánknak végzik be.
Forró olajban a szokásos módon kisütjük a fánkokat.
Tetejére fahéjas porcukrot szórtam, de készítehetünk hozzá csokis mázat is, vagy egyszerűen lekvárral is kitűnő.
Nem mondom, hogy nekem jobban ízlett mint Anyukám farsangi fánkja, de egy próbát megért, törzsvendégem pedig vacsorára is ezt kívánta enni.
