Dilemma a zserbó körül

Zserbóval fekszem, zserbóval kelek, sőt még azzal is álmodtam az éjszaka. Mióta elkezdtem a kísérletezést a versenyre pár kiló is felcsúszott. Ma reggel férjemet egy nagy adag felszeletelt tortával küldtem a munkába, ne csak én egyem, teszteljék le ott is. Az első torta után viszonylag elégedett voltam, mert ízre nagyon finom lett, igaz, hogy a nagy napon majd hagyományos baracklekvárral fogom készíteni (hisz ez a recept tetszett meg a zsűrinek is)...Viszont férjem szerint a mincemeat verzió lenne a nyerő, és ez közelebb áll az írek ízléséhez is. De akkor az már nem is igazi zserbó nem igaz? Bár mi sem példázná jobban az ír-magyar barátságot mint egy fúziós zserbó torta...

Dióval és gyöngyökkel díszítve, vajon mennyire giccses ez így?

Azután ott van az idő dilemmája is. Másfél óra áll majd rendelkezésre, ami alatt éppen csak  megsül majd a torta, csokimáz éppen csak annyira fog megdermedni, hogy már lehet majd vágni, de még nem szép, kemény. Díszíteni ezért nagyon minimálisan tudom, mind az idő miatt és egyáltalán....milyen legyen a díszítés? Ha bemegyünk egy magyar cukrászdába és kérünk egy szelet zserbót, akkor az esetek többségében azon ugye semmilyen körítés nincs. Úgy finom ahogy van, és ha az ember lánya karácsonyra süti akkor legtöbbször még a tortaformával sem bajlódik, hiszen egyszerűbb is tepsiből felvágni. Ez viszont egy főzőverseny, itt biztosan elvárt egy kis plusz, valami amitől majd kitűnik a többi versenymű közül.
Arra gondoltam, hogy egész diószemek mindenképpen legyenek rajta, hiszen ha valami ehető dologgal díszítem, akkor kizárólag olyasmivel, ami már alkotóelemként benne van. Vettem a boltban fújható aranyport is, amit mondjuk saját használatra sosem alkalmaznék, de vajon jó lenne-e most az egész tortát egy picit lefújni vele, hogy csak éppen megcsillanjon rajta? Vagy fújjak le vele egy-egy diószemet?

Ízre nagyon finom lett, de a csoki temperálását még gyakorolni kell!

A méretét tekintve tisztázódott bennem a kérdőjel, nem lesz időm arra, hogy mondjuk kettő kisebb mini tortát készítsek, mert ezek majdnem annyi idő alatt sülnek meg mint a nagyobb és több velük a munka.
Ugyanígy nem jut idő mondjuk kisebb csillagok kiszaggatására (a zserbó tésztájából). Ez is elvetve.

Ez lett a mini formából, itt nem figyeltem a mázra sem, csak a formát, méretet akartam kipróbálni

A tegnapi csokiszószba öntöttem pár csepp Baileys krémlikőrt, finom aromát kapott tőle, de John szerint bátrabban is önthettem volna. Ezen mondjuk nem múlik.

A mai nap olyan étcsokit fogok ráolvasztani ami narancsos ízű. Ha így ízlene, akkor mondjuk díszítésként beleférne-e a tetejére egy kis kandírozott narancsszelet?

Mennyi kérdés.... Még bő egy hetem van rá, hogy ezeket letisztázzam.
Várok a tökéletes zserbó születésére...
Addig is nagyon szépen köszönöm mindenkinek az ötleteket, javaslatokat! Kérlek Titeket, hogy itt osszátok meg velem, Nektek mi a tapasztalatotok, milyen összetevőt, díszítést használnátok a helyemben?

Megkínálhatok valakit egy szelettel?:-)

U.i: azt tudni kell, hogy itt Írországban a dió és a darált dió igazán ritkaságnak számít. Pl. boltokban lehet kapni mondjuk sütéshez darált mandulát, vagy egészben mandulát, és ritkábban dióbelet is, na de darálva soha. Nem is használják, nekik nagyon receptjük sincs ezzel. Nem úgy mint a magyar háziasszonyok, karácsony táján biztosan rengeteg dió fogy el. A magyar boltban sem kapni darálva, csak a Dejó (angolul Wellnut) nevű rettenetet, amivel pl. ez a fenti torta is készült, hiszen valamivel gyakorolnom kell.

Ír zserbó - minden napra egy recept

Már több kedves ismerősömnek újságoltam a hírt, hogy beneveztem egy ír receptversenyre a hétvégenként megjelenő The Sunday Times szervezésében. Olyan sütemény vagy édesség receptjét kellett beküldeni, mely nem csak egyik kedvencünk, hanem valamilyen személyes történet is fűződik hozzá. Mivel közeleg a karácsony és  mert még életemben nem sütöttem (ezelőtt) zserbót, így gondoltam meglepem vele a verseny szervezőit. A hagyományos zserbót írtam le, egy nagyon pici csavarral, miszerint kerüljön pár csepp ír whiskey is a töltelékbe (lekvárba). Az ötlet tetszett az újság készítőinek, így 2 hét múlva már egy kisebb zsűri előtt élesben süthetem meg a zserbót és szállhatok versenybe 5 másik társammal együtt. A nyeremény egy konyha (illetve annak tartozékai: sütő, hűtő, gépek stb.), illetve a nyertes receptje bekerül majd az újságba is fotóval együtt. 

Nem szoktam versenyeken indulni, és még igazán nyerni sem nyertem nagyobb dolgot, de most nagyon szeretnék. Örülnék a szuper konyhának, bár szerintem még boldogabb lennék, ha ez a finom magyar desszert bekerülne az ír sajtóba:) Drukkoljatok nekem! 

Addig is kitartóan gyakorolok. Nagymamámmal már készítettünk egy tepsivel, ami nagyon finom lett. Ezt az alap receptet szeretném kicsit variálni mind formát, mind méretet és dekorációt illetően. 

Tegnap este a tésztát tanulmányoztam: milyen vékonyra nyújtsam ki, hány réteg legyen stb. Így a hangsúly most nem a tölteléken volt. Gondoltam egyet és lekvár helyett ezúttal mincemeat került bele. Hogy mi is az a mincemeat kérdezhetitek...A mincemeat nem más mint alma, szárított gyümölcsök (mazsola, kandírozott narancshéj, citromhéj), fűszerek (fahéj, szerecsendió, szegfűszeg), valamilyen töményebb alkohol (pl. brandy) és háj keveréke. Régebben még húst is (vadhúst v. marhahúst) tartalmazott (innen is a neve). Az angolszász országokban igen elterjedt és karácsony táján süteményekbe, kisebb pitékbe is töltik (ennek a neve mince pie).

Mivel nem lesz túl sok időm a versenyen: 30 perc előkészülni (begyúrni a tésztát), és 50 perc a sütésre és befejezésre (csokimázat felkenni, dekorálni), így azt is meg kell fontolnom, mekkora tortát szeretnék sütni. A képen látható egy 20 cm átmérőjű formából készült, aminek a sütési ideje 45 perc volt. Sajnos ez nem fog beleférni, így ma már egy sokkal kisebb formával fogok kísérletezni, és mivel 2 személyes lesz a zsűri, így 2 mini tortácskát készülök majd sütni. 

Ehhez a tortához 20 dkg lisztet dolgoztam össze 10 dkg hideg vajjal, csipet sóval, csipet sütőporral, 40 ml langyos tejben megfuttatott szárított élesztővel (3 g), kevés cukorral és egy tojás sárgájával. Átgyúrtam, majd 5 egyenlő részre osztottam és egyenként kinyújtottam a lapokat. A rétegezéshez diót és az említett mincemeat tölteléket használtam. A tortát 180 Celsius-fokon sütöttem kb. 45 percig. Teljesen hűlni hagytam.

A csokimáz hozzá: 10 dkg étcsoki és egy kevés vaj keveréke volt. (Vízgőz felett megolvasztva). 

Nézzetek be még a héten, jövök majd a további zserbókkal is!:-)

Mit főzzünk ma?

,,Mit főzzünk ma?"  Szerintem minden háztartásban gyakran felmerül ez a kérdés, nálunk legalábbis heti egyszer minimum. Szeretem előre megtervezni a hetemet, így összeírom miket ennénk és ahhoz mérten vásárolok. Ötletekből nincs hiány, de tény, hogy gyakran böngészek az interneten is egy-egy recept után. Ha Ti is elakadtok és inspirációra vágytok böngésszétek bátran a fent nevezett online magazint, melyben a héten blogom is bemutatkozik. Megtudhatjátok például, hogy mi a véleményem a magyar gasztroblogokról és a magyaros ételekről.:-)

A cikk ITT elérhető.

Szeretettel:

Erika

Zsályás sütőtökleves

A zsályát az ókori görögök és rómaiak a  bölcsesség fűszerének is nevezték. Manapság egyre inkább száműzve van a konyhákból ez a remek fűszer, ami nagy hiba. Húsokhoz, szószokba vagy levesekbe is nagyon finom, kellemes pikáns ízzel gazdagítja az adott ételt. Bánjunk vele csínján, mert egy kevéske is elég a kívánt íz elérése érdekében, igazán karakteres volta kesernyéssé is teheti az ételt. Hűtőben 4-5 napig állnak el a friss levelek. Ha már sárgás színezetet kap, dobjuk ki.

Zsályás sütőtökleves

Hozzávalók 2 személyre:

1 kisebb sütőtök (kb. 1 kg megpucolva)

3 gerezd fokhagyma

kisebb marék friss zsályalevél

zöldségleves alaplé

só

bors

szőlőmagolaj v. olívaolaj

tálaláshoz tökmag

A sütőtököt megpucolom, felkockázom és előmelegített sütőben sütöm bő 40 percet, majdnem teljesen puhára. (Aki kevésbé szereti édesen a levest, egyenesen főzheti a lábasban is).
Lábasban kevés olajat hevítek és a kinyomott fokhagymagerezdeket jól átforgatom benne, majd a felaprított zsályát is hozzáadom. 1 percig még közepes lángon pirítom, majd hozzáadom a sütőből kivett sütőtököt is. Felöntöm annyi alaplével, hogy éppen csak ellepje a zöldséget és kb. még negyed óráig főzöm a levest. Lehúzom a tűzről és botmixerrel simára pépesítem. Ízlés szerint sózom, borsozom és szerecsendiót is tehetek bele.

Tudtad, hogy...?
A zsálya latin jelentése „gyógyítani”. Franciául toute bonne-nak azaz „minden rendben”-nek nevezik, ami utal arra, hogy errefelé a zsálya bevett kedélyjavító „gyógyfűként” volt ismeretes. Az olaszoknál az általános egészségmegőrzés részeként fogyasztották a zsályát a zsálya antiszeptikus, gyulladáscsökkentő, antioxidánsokban gazdag, jól hat a memóriára, nyugtatja a bél- és idegrendszert, javítja a koncentrációt. 

A zsálya a legrégebben használt és ismert gyógynövény. Haj- és bőrproblémákra is remek megoldást jelent. Gyakran használják parfümökben és kozmetikumokban is, sőt szájvizet is készítenek belőle.

2001-ben az év fűszerévé választotta a Nemzetközi Gyógynövény Szövetség.

Forrás: mindmegette.hu

Toscatårta- svéd mandulatorta (Rachel Allen)

Toscatårta, ismét egy remek recpet Rachel Cake c. könyvéből. Aranyba kéne foglalni a nevét, mert mióta tőle sütök csak sikerélményem van. Oké nem a legbonyolultabb tortakülönlegességek ezek, de sietős hétköznapokon vagy ráérősebb hétvégéken is nagyon jól szokott esni egy-egy szeletke sütemény. A svédek állítólag karácsonykor eszik ezt a torát. Egyszerű piskótáról van szó, amit a tetejére sült vajas-mandula koronáz meg. Mint a legtöbb piskótánál itt is igaz, hogy még a sütés napján, frissen a legfinomabb. Tejszínhabbal vagy vaníliafagylalttal is kínálhatjuk.

A recept pedig:

Hozzávalók (23 cm átmérőjű kapcsos tortaformához/én 20 centist használtam és így kicsit magasabb lett)

A tésztához:

3 db tojás

15 dkg ( nyírfa)cukor

15 dkg liszt

2 tk sütőpor

2 tk vanília kivonat

3 evőkanál tej

7,5 dkg vaj plusz a tepsi kikenéséhez egy kevés

A tetejére:

5 dkg vaj

10 dkg mandulaforgács

5 dkg (nyírfa)cukor

2 tk liszt

3 ek tej vagy tejszín

1 tk vanília kivonat

Elkészítés:

A vajat egy kisebb lábasban megolvasztom.

A tojásokat a cukorral habosra keverem, bő 5 percig. Beleszitálom a lisztet és a sütőport, majd hozzáadom a vanília kivonatot, megolvasztott vajat és 3 evőkanál tejet. Mindezt jó alaposan összekeverem (fakanállal), majd egy kivajazott és enyhén kilisztezett tortaformába öntöm át.

Előmelegített sütőben sütöm 180 Celsius-fokon (gáz 4) 30-35 percig. Tűpróbát végzek, a tűnek nem kell teljesen szárazon kijönnie, itt ugyanis a sütés még nem fejeződött be. 

A tetejéhez:

A vajat megolvasztom, majd hozzákeverem a vanília kivonatot, mandulát, cukrot, lisztet, és tejet/vagy tejszínt. Még egy percig összeforralom és jól elkeverem ezeket az összetevőket. Lehúzom a tűzről és kicsit hűlni hagyom. Mikor langyos a (majdnem teljesen megsült) torta tetejére porciózom rá ezt a mandulás masszát. 

További 10-15 percig sütöm még a tortát. A mandula szépen megpirul, aranybarna lesz és ez az extra 10-15 perc a tortának is elegendő, hogy teljesen megsüljön.

Hűlni hagyom, majd óvatosan kiemelem a kapcsos tortaformából és szeletelem.

Ugye milyen egyszerű?
Jó étvágyat hozzá!

Tonhalas pogácsa

Nem először készítettem halpogácsát, de mostanában már abban a megtiszteltetésben részesülök, hogy kislányom, Abi is szívesen megkóstolja. Legtöbbször lazac vagy tőkehal kerül bele és burgonyán kívül  az évszaknak megfelelő zöld: brokkoli, újhagyma, zöldborsó is gazdagítja e remek ebédet. Kedves blogtársamnál, Emmánál láttam az ötletet, hogy kukoricát is tehetünk bele. Nem csak a gyerekek, de garantáltan a felnőttek kedvence is lesz. Csak úgy magában vagy párolt zöldségekkel, sültkrumplival, sült édesburgonyával laktató ebédet készíthetünk szinte percek alatt. És mi van akkor ha éppen friss hal sem áll rendelkezésünkre? Használjunk jó minőségű tonhalkonzervet!

Hozzávalók (kb. 6 db közepes méretű halpogácsához):

2 db tonhalkonzerv

1 tojás

1 közepes zsemle 

1 kukoricakonzerv

1 kisebb fej lilahagyma v. újhagyma

maréknyi petrezselyem vagy friss kapor

1 citrom héja lereszelve

só

bors

olívaolaj a sütéshez

A zsemlét késes robotgépben apróra ,,morzsolom" és belekeverem a lecsepegtetett tonhalat. A hagymát apróra kockázom, petrezselymet aprítok és a tonhalhoz keverem. A tojást külön tányérban felverem és a tonhalas mixhez adom (lehet, hogy nem lesz szükség az egészre, amennyit felvesz). A lecsepegtetett kukoricát és a citrom lereszelt héját is a pogácsához keverem. Ízlés szerint sózom, borsozom majd mindent jól összedolgozok. Pogácsákat formázok a masszából és hűtőben pihentetem kb. fél órát-órát.

Serpenyőben kevés olívaolajat hevítek és pár perc alatt aranybarnára sütöm rajta a halpogácsákat. 

(Nyugodtan bepanírozhatjuk őket: liszt+tojás+zsemlemorzsa, úgy finomabb lesz, nekem még erre sem volt időm.)

Majonézzel vagy a már említett köretekkel tálaljuk.
Jó étvágyat hozzá!

I ♥ Pie!

Halas pite.
Nos igen, ez lenne a fordítása az angol fish pie-nak. Hogy is lenne ez pite, hiszen tészta sincs benne, nem is édes...tehetik fel többen a kérdést. A magyar fordítás a hibás? Vagy jómagam űzök tréfát a kedves olvasóval? Egyik sem! Angolul pie-nak (magyarul pite) nevezik azokat az ételeket, melyek általában tésztát is tartalmaznak és a tészta egészben vagy részben lefedi, beborítja a tölteléket, legyen az édes vagy sós.
A következő variációkkal találkozhatunk:
Töltött pite (bottom-crust/filled pie): a tészta alul van és erre kerül a töltelék szabadon.
Top-crust pie vagy más néven cobbler esetén a tészta a töltelékre kerül rá, azt beborítja.
Two-crust pie pedig olyan pitét jelöl, melynél tészta alul is és felül is, körülöleli a tölteléket.

Azok az ételek is a pie (pite) elnevezést kapták angolul, ahol nem omlós-vajas tészta vagy más tészta, hanem például burgonya/burgonyapüré/keksz vagy morzsás tészta borítja a tölteléket. Így tehát ez a halas receptem is bebocsátást nyerhet a piték közé.

Az első pitét valamikor i.e. 9500 körül Egyiptomban  az újkőkorban ehették. Ekkor kezdődött el a vadon élő állatok háziasítása és gabona, köles vadon termő fajtáinak termesztése is. Ezek a korai piték nagyjából úgy néztek ki mint egy francia galette, és ha igazi dőzsölésre vágytak, akkor mézet is csurgattak bele.

Az ókori görögök még profibbra fejlesztették a pite technikáját: liszt és víz keverékéből finom tésztát gyúrtak hozzá. Ezzel a tésztával szorosan betekerték a húst, így akár tengereket is átszelhettek vele anélkül, hogy éhesen maradnának és persze a pite sem eresztett levet.

Felesleges megemlíteni, hogy a görögök után az ókori rómaiak is előszeretettel készítették el, majd terjedt el széles körben az egész kontinensen. Az utazó és dolgozó nép kedvenc eledele lett (lsd. még Cornish pasty például).

Mielőtt a kedves olvasó ásítozni kezdene még annyit hadd említsek meg, hogy a pie szóból származik az angol ,Pieing' kifejezés is, mely nem másra mint a pite másnak (leginkább) az arcába dobálását jelenti.
Ezt a bolondságot külföldön előszeretettel használják kevésbé népszerű politikusok ellen is (míg nálunk a tojás, másnál a pite...). Az ötlet pedig a Mr. Flip némafilmből származik, ahol a történelemben először Ben Harper főszereplő kap pitét az arcába. Ezután már nincs megállás és több tucat filmben szerepel ez a kacagtató jelenet. Emlékeztek talán Charlie Chaplin vagy Stan és Pan filmjeire (The Battle of the century pl.)?

Receptet most nem hoztam, mert korábban már volt itt a blogon halas pite Jamie Oliver-től: ITT.
Titka csupán a friss halban rejlik és természetesen nagyon finom lesz édesvízi halból is!
Jó étvágyat és ne dobálózzunk pitékkel, inkább élvezettel fogyasszuk el!:-)

Gyömbéres piskóta

Egyik kedvenc blogom, Nyammm játékára készült ez a finom gyömbéres piskóta (Rachel Allen receptje nyomán). Nyammm kedvenc száma a 4-es, így ezzel kapcsolatosan kellett készíteni valami finomságot (legyen az rétegezés, forma, szelet, díszítés, alapanyag).
Sokat gondolkoztam mit is készíthetnék, a határidő is közeledett, így gyorsan megsütöttem a piskótát és négy szelettel vágtam le belőle. Pár percen belül mind el is fogyott, úgyhogy ennél kevesebbel Ti se operáljatok!

Hozzávalók: 

22,5 dkg melasz (cukornád szirup-golden syrup)

10 dkg vaj

10 dk nyírfacukor (vagy más cukor)

7,5 dkg kandírozott gyömbér

2 dl tej

2 db tojás

22,5 dkg liszt

1 csomag sütőpor

1 tk szódabikarbóna

1 tk őrölt gyömbérpor

csipet só

Elkészítés:
A melaszt, cukrot, vajat egy kisebb edényben közepes hőfokon felolvasztjuk, majd kissé hűlni hagyjuk.
Mikor kihűlt hozzáadjuk a felvert tojásokat, tejet és az apróbb darabokra vágott kandírozott gyömbért is. Mindent jól elkeverünk (robotgéppel).

A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk, elkeverjük a gyömbérporral, hozzáadjuk a sütőport, szódabikarbónát és egy csipet sót. Ezeket a száraz összetevőket a melaszos nedves összetevőkkel elkeverjük, a tésztát szép simára dolgozzuk.

Kisebb tepsit vajazunk ki (pl. gerincforma is jó vagy veknis) és alját sütőpapírral béleljük ki. A tésztát beleöntjük és előmelegített sütőben sütjük 180 Celsius-fokon (gáz 4), kb. 40 percig, de tűpróbával ellenőrizzük megsült-e a belseje is.

Délutáni teához, kávéhoz, vendégvárónak, uzsonnának is nagyon finom piskóta. A gyömbér illata pedig kellemes hangulatot varázsol a konyhába.
Jó étvágyat hozzá!

Megjegyzés:
A melasz (Golden syrup): sűrű cukorszirup, a cukorrépa vagy cukornád cukorrá történő feldolgozásának mellékterméke. A szó a portugál melaço szóból ered, ami a görög mellas, azaz méz szóból származik. A melasz minősége függ a cukornád vagy -répa minőségétől, a belőle kivont cukor mennyiségétől és a kivonás módszerétől. (Wiki)
Magyarországon is kapható a Lyle's Golden Syrup kb. 650 Ft-os áron pl itt.

Kandírozott gyömbért is tudtok itt vásárolni: ez nem más mint zsenge gyömbér nádcukorba forgatva. Finom pikáns, picit csípős íze van.

A színfalak mögött

Magyarok Írországban címmel indult el az Írből ír nevű blog sorozata, mely az itt élő magyarok bemutatását tűzte ki célul. Első körben az én történetemet olvashatja a kedves érdeklődő. Kicsit talán a kulisszák mögé is bepillantást enged és persze az itteni élet/lét egy-két kérdésére is választ adok. A konyha és a főzés pedig ismét központi helyet kapnak. Olvassátok szeretettel:

Erika