2011. június 30., csütörtök

Vakáció...


Abigél babával melegebb vizekre evezünk. A héten már Budapesten élvezzük a nyár hátralevő részét. A blog azoban nem szünetel, remélhetőleg hazai receptekkel, aktualitásokkal jelentkezik:)
Bye-bye Dublin!

2011. június 28., kedd

2 in 1


Nyári vacsoráink Top 10-es listáján szerepel nálam a halpogácsa. Korábban már készítettem svéd recept alapján, lazacból. Finom volt, így gondoltam a hagyományosabb megoldással sem lesz probléma. Nem volt. Bármilyen hallal elkészíthető, mely ínyünkre van. Ha nem jutunk hozzá a drágább lazachoz vagy tengeri halakhoz, akkor bátran nyúljunk a tavi halak felé. Ha pedig még takarékosabb megoldást szeretnénk, nyissunk fel egy jobb minőségű tonhalkonzervet. Én ez alkalommal a szupermarketben előcsomagolt (de friss) 30 dkg vegyes tengeri hallal (lazac, tőkehal, foltos tőkehal és ezek füstölt változata) csináltam a pogácsáimat.

Halpogácsa (2 éhes fő részére)
300 gramm krumpli
300 gramm halfilé
6 szár újhagyma
maréknyi friss petrezselyem
1 evőkanál frissen facsart citrom leve
1 citrom héja lereszelve
1/2 teáskanál mustár
1 tojás sárgája
A panírozáshoz: liszt, tojás, zsemlemorzsa

A krumplit megpucolom, darabolom és sós vízben kifőzöm, villával összetöröm. A halfilét vízben puhára főzöm, leszűröm, villával áttöröm. Az összetevőket: krumpli, hal, citrom héja, citrom leve, apróra karikázott újhagyma, mustár, felaprított petrezselyem, tojás sárgája- pépesre jól összedolgozom, ízlés szerint sózom, borsozom. A masszából kisebb pogácsákat formázok és egyenként bepanírozom, majd kevés olívaolajon szép barnára sütöm mindkét oldalukat. Friss majonézzel és tejföllel tálalom. Kettő az egyben vacsora, mert a köretnek szánt krumpli is a pogácsába lett építve. Jó étvágyat hozzá!
AKÁCIÓ...;-)

2011. június 27., hétfő

VKF azaz Vigyázz, kész, főzz 43.!


A gasztrobloggerek körében immáron 43. alkalommal meghírdetett VKF (Vigyázz, kész, főzz!) ,verseny' témája: Heves Jeges. Vagyis minden ami hűsít: jeges italok, sorbetek, fagylaltok, jégkrémek, parfék. Külön dícséretben részesül, aki új dolgokkal, fűszerekkel kísérletezik és nem csupán az édességes vonalon mozogva mutatja be receptjét. A nagy pakolás, csomagolás közepette én sem állom meg, hogy ne csatlakozzak a receptírok sorába. A verseny szó talán túlzás, hiszen nincs helyezés (ha jól tudom...?), csupán arról szól a játék, hogy bemutassuk mit tudunk, mire asszociálunk a téma kapcsán. Mivel nálam szempont a gyorsaság és egyszerűség, így egy rapid módon elkészíthető tejszínes pohárkrém recept lett a nyerő, egressel és bodzás zselével. (A recept a BBC Good Food Magazin júliusi számában lapul.)

Piszkekrém bodzás zselével hozzávalói:
150 gramm közönséges egres
50 gramm kristálycukor
300 ml tejszín (double cream)
1 zacskó zselatin (por formában)
50 ml bodzavirágszörp

Az egrest és a kristálycukrot egy lábasban összeforralom, csupán addig amíg a gyümölcsök meg nem puhulnak egy kicsit. A tejszínt és a megpuhult egresből visszamaradt cukrot felforralom (kb. 3 percig), majd levéve a tűzről összekeverem az egressel és 3 pohárba öntöm ki a szószt. Hűtőbe teszem dermedni (legalább 2 óra hosszára). A zseléhez a zselatint a használati utasítás szerint készítem el (én por formában kaptam, de lehet lapokból is készíteni). A bodzaszörpöt egy picit felforralom és az elkészült zselatinhoz keverem. A zselé állagával bátran lehet játszani, aki puhábbra, kocsonyásra szereti, nyugodtan adjon hozzá több forralt vizet...Én majdnem gumicukor keménységűre készítettem. A megdermedt tejszínes szószra öntöm rá az elkészült bodzás zselatint és további 3 órán át a hűtőben pihentetem. Tetejét egressel díszítem.


A dublini ,hőségben' ez a hűsítő azért is ideális, mert fogyasztásába még nem vacog bele a fogunk. A még éretlen és önmagában igen savanyú egrest pedig cukor nélkül képtelenség fogyasztani. Gyermekkorom nyarai jutottak eszembe: nagymamám ribizlijét ettük jó sok porcukorral hintve. :)

Epres kísérlet


A korábbi omlós-vajas tészta édes változatát készítettem el úgy, hogy 175 gramm vajat dolgoztam krémesre 75 gramm cukorral és 2 csepp vanília kivonattal. 225 gramm lisztet gyúrtam hozzá és hűtőben negyed órát pihentettem. A tésztát enyhén lisztezett felületen nyújtottam ki és mivel túl omlós, morzsás lett (vajon miért?), így piteformába nem tudtam bevarázsolni, ezért csak kisebb köröket szaggattam ki belőle és 160 fokos sütőben sütöttem ki a rögtönzött kekszeket. Frissen felvert tejszínhab és igazán jó ízű holland eper (vajon miért?) került a tetejére.

2011. június 26., vasárnap

Vasárnapi hagyomány(aink)


A hét utolsó napján nincs helye az újitó receptjeimnek, vasárnapi ebédre a hagyományos sültek, húsok, köretek kerülnek terítékre. Szombaton a helyi hentesnél szerezzük be a friss húsokat, közvetlenül mellette pedig a köretnek szánt zöldséget/gyümölcsöt. A zöldségesnél nincsenek feltüntetve az árak, így mindig meglepetés mi mennyibe kerül... Az a jó (gazdaságos), ha én megyek be, mert nekem mindig kevesebbet mond...Pár cent ugyan az eltérés, de sok kicsi sokra megy. Ezen a hétvégén fűszeres kolbász, grillezett bárányborda, sütőben sült újburgonya és párolt káposzta (summer cabbage) repült a tányérra. Hagyomány, hagyomány...

Forró dublini napokra


A forró dublini napokra készítettem el a korábbi sült paradicsomleves hűtött változatát. A maradék levest hűtőben tároltam (egy éjszakára) és pohárban tálaltam. Olyan íze volt mint egy frissen facsart-préselt paradicsomos zöldséglének. Klári kutya is érdeklődött, bár inkább csak szagolgatta...akárcsak John. Na majd este egy csepp vodkával megissza ő is:)

2011. június 23., csütörtök

New York, New York...


Top 5 úticéljaim között New York is tervbe van véve. Megmagyarázhatatlan vonzalom fűz az amerikai metropolisz iránt, meg úgy általában az amerikai dolgok iránt is (persze csak az okos dolgokra gondolok itt most). Talán előző életemben ott születtem, éltem, haltam... ki tudja. Amíg nem vetem meg lábam amerikai földön, addig szívesen olvasgatok történelmükről, kultúrájukról, a rabszolgák sorsáról stb. Bill Bryson neve talán sokak számára ismeretlenül hangzik (Magyarországon a ,Majdnem minden rövid története'  került lefordításra), azonban itt a zöld szigeten és a legtöbb angol nyelvterületen kedvelt és ismert iróként tartják számon. Több regényét az útikönyv kategóriába sorolják, bár szerintem annál jóval többről van szó: saját történeteivel, élményeivel, hatalmas lexikális tudásával, és egyedi, intelligens humorával fűszerez meg egy-egy fejezetet. A ,Made in America' címűben külön fejtegeti az amerikai ételek, étkezési szokások és kultúra kialakulását, fejlődését.


A legelső telepesek (Pilgrims) számára minden adott volt, hogy új ételeket kísérletezzenek ki. New England erdői igazi földi paradicsomot jelenthettek volna az alapítóknak: vadkacsa, pulyka, fogoly, szarvas, vadszilva, cseresznye, gomba, bogyós gyümölcsök, halak csak pár a sok száz opció közül. Ők mégis eleinte görcsösen ragaszkodtak saját, egyszerű és meglehetősen unalmas kosztjukhoz, mely főleg sózott sertésből, marhahúsból, szárított borsó és bab párosából állt. Nem sokkal később viszont rákényszerültek a váltásra, hiszen az angol földről hozott búza számára a New England-i termőföld és klíma kritikusnak bizonyult, így sorra ment tönkre az elvetett termés.

Az őshonos indiánok bezzeg tudták mi a tuti kaja: dőzsöltek a jobbnál jobb és az európai fül-szem-száj számára addig még ismeretlen (vagy lassacskán bevezetésre kerülő) finomságokban: avokádó, burgonya, édesburgonya, mogyoró, sütőtök, ananász, csokoládé, vanília, chili, paradicsom csak egy a sok közül. Az indiánok legnagyobb ajándéka az európai gyarmatosítók számára - azon kívül persze, hogy nem mészárolták le egytől egyig őket- a kukorica volt. Az indiánok nem csak új ételekkel ismertették meg az új lakókat, hanem új elkészítési módokkal is pl: kagylóleves (clam chowder), puliszka (hominy), kukoricamálé (pone), áfonyaszósz (cranberry sauce), johnnycakes :-) (sült kukoricakenyér), Brunswick pörkölt (nagyon sűrű zöldséges ragu mindenféle hússal, eredeti recept alapján még mókushús is volt benne!), bostoni sült bab (sertésből és melaszból készült szósz az alapja).

A kedves olvasót talán nem is érdekli az amerikai kulinária ilyen részletes bemutatása, így rá is térnék a lényegre: Cheesecake (sajttorta) gyártására adtam a fejem, immáron másodszorra. Ez alkalommal azonban egy igazi klasszikus recepthez nyúltam, amely nem más mint a híres-neves New York Cheesecake! A sajttortát már a görögök is ismerték és ették, majd az ókori rómaiak is átvették a receptet. Ahány ház annyi szokás, ahány ország annyiféle elkészítési mód. Lehet sütni, vagy vízben gőzölni, illetve sütés nélkül hűtőben készíteni, tetejét gyümölccsel díszíteni stb. A New York cheesecake gyártásához türelem és precizítás is szükséges. Nem mondom, hogy nem lettem volna türelmes (este fél 11-kor végre elcsendesedett a ház, jól esett kivonulni a konyhába), a külalakon azonban még csiszolnom kell, mert jó randa lett:)

Lássuk hát a hozzávalókat:
Az alaphoz:
85 ml olvasztott vaj
140 gramm darált keksz (pl. háztartási keksz, itt nálunk ún. digestive keksz a legoptimálisabb hozzá)
1 evőkanál kristálycukor

A masszához:
3x300 gramm krémsajt (pl. Philadelphia)
250 gramm nádcukor
3 evőkanál finomliszt
1 1/2 teáskanál vanília kivonat
1 citrom héja lereszelve
1 1/2 teáskanál citromlé
3 darab tojás plusz 1 sárgája
284 ml tejszín (soured cream, ami savanyított tejszínt jelent...vagy tejföl is jó)

A torta tetejére:
142 ml tejszín (savanyított tejszín vagy tejföl)
1 evőkanál kristálycukor
2 evőkanál citromlé

1. Először a torta alját készítem el: a darált kekszet összekeverem a megolvasztott vajjal és cukorral, tortaformám aljába tömködöm. Szép egyenletesen eloszlatom, majd előmelegített sütőben 180 fokon (gáz 4) 10 percig sütöm. Félreteszem, hagyom kihűlni.

2. A masszához konyhai robotgépet használok (persze sima kézi habverővel is lehet csinálni). A 3 doboz krémsajtot összekeverem (éppen hogy), majd lassan hozzáadagolom a cukrot, lisztet és egy csipet sót, vanília kivonatot, citrom héját és levét, egyenként a tojásokat és a tejszínt is. A sajttorta lényege, hogy nem szabad túlkeverni, legyen egységes, de ugyanakkor levegős, könnyed. A túlkeverés katasztrófához vezethet: túl sok levegő kerül bele és nem sül meg szépen, berepedezik.
A kevés kavarás sem optimális, mert akkor meg csomós marad. Szóval valahogy rá kell érezni erre is.
Az elkészült masszát a tortaformába öntöm (a kekszes alapra) és 240 fokon (gáz 9) 10 percig sütöm, majd leveszem a sütőt 110 fokra (gáz 1/4) és további 25 percig sütögetem, a közepe legyen rezgő, kocsonyás. A sütőt lekapcsolva, ajtaját kinyitva tortámat 2 órán át hűlni hagyom.

3. A torta tetejére a tejszínt picit felverem (nem túl habosra) és a cukorral, citromlével összekeverve a kihűlt masszára öntöm, késsel vagy spatulával szépen egyenletesre simítom. Legalább 8 órára hűtőbe teszem (ideális esetben egy egész éjszakát állhat ott).

A képemen is jól látszik, hogy a sütőpapír csúnyán bemetszette a sajttortát (nem is értem minek tettem bele, mikor elég lett volna vajjal kikenni a formát?!) Ízre pontosan olyan lett mint az anno favorit vaníliás KRÉMTÚRÓ! Megettük, elfogyott, de ezt még gyakorolnom kell :-)

2011. június 22., szerda

Ruhacsere


A ,Nők Lapja Konyha' áprilisi számában találtam rá erre a szimpatikus müzlis túrógombóc desszertre á la Chili és Vanília. A túrógombócot imádom, és müzlit is gyakran fogyasztok reggelire, így a kettő kombinációjából nem lehet baj...gondoltam. A massza összeállítása után, viszont azt hittem már a vacsoránk is veszélybe kerül, mert olyan ragacsos lett, hogy szinte alig tudtam gombócokká formálni...Vagy az ír búzadara teszi (sokkal finomabb szemcséjű, szinte olyan mint a liszt) vagy a 3 tojás lett volna sok? A végén azonban szépen kiforrta magát, és mi sem vesztünk éhen. Másnap reggelire is finom volt hidegen. Viszont, ha választanom kéne maradok a hagyományos prézlis megoldás mellett.:)

Müzlis túrógombóc hozzávalói (kb. 6 nagy gombóchoz)
50 dkg tehéntúró
4 evőkanál zabpehely
3 tojás
1 evőkanál búzadara
csipet só
3 evőkanál cukor
1 citrom reszelt héja
natúr müzlikeverék
tejföl (tálaláshoz)

A túrót villával áttörtem és hozzáadtam a búzadarát, zabpelyhet, felvert tojást, cukrot, csipet sót, citrom héját. Mindent jól összekevertem és kb. negyed órára a hűtőbe tettem pihenni. Vizes kézzel gombócokat formáztam (nehezen) és forrásban lévő vízben kifőztem őket. A megfőtt gombócokat müzlikeverékbe forgattam, tejföllel tálaltam (lehet lekvárral is!) Jó étvágyat hozzá minden kedves vállalkozó szellemű főzőtársamnak!

U.i: Kedves ismerőseimnek ígértem a Take That koncertről beszámolót, melyet ITT lehet elolvasni. :-)

2011. június 20., hétfő

Kő egy leves


Zöld leves már régen volt!Meg kőleves is. Kőleves, mert a botrányos dublini nyárnak köszönhetően van úgy, hogy nem sikerül kijutnom még a sarki boltba sem. (J)égszakadás, földindulás, 13 fok, és mi még mindig fűtünk... Engem már csak annak a gondolata nyugtat meg, hogy jövőhéten már Budapesten csípnek szét minket a szúnyogok. Jöjjön aminek jönnie kell! Az e heti zöld színű levest, pedig a konyhában ad hoc módon talált alkotórészek képzik: kb. fél kg kockára vágott krumplit főztem meg (1,5 liter vízben), sóztam, borsoztam, majd mikor a krumpli már majdnem megfőtt kb. 30 dkg mirelit zöldborsót öntöttem hozzá (a lefagyasztott magyar élesztő és juhsajt mellett ez bizonyult a helyes választásnak- Apropó: tudja valaki miért nem lehet Dublinban juhsajtot kapni???) Picit összeforraltam a borsót is és levéve a tűzről mentaleveleket tépkedtem bele (jó sokat), csipet szerencsendiót adtam hozzá, majd pürésítettem. Tejföllel napocskát rajzoltam bele...Szánalmas:)

2011. június 16., csütörtök

BLT vs. Meki és Apák Napi előzetes


Napi sétáink alkalmával menetrendszerűen útba ejtjük a helyi bevásárlóközpontot is. A kisiskolás gyerekek az iskolapadot már délután 1, fél 2 körül elhagyják és napközi nem lévén a Mekiben tobzódnak. Ide hozzák őket a tanácstalan szülők, nagyszülők, felvigyázók. Kint szemereg az eső, bent jólesik a csúzdázás, a HappyMeal. Ronald a bohóc lufikat osztogat és kezet ráz mindenkivel. Kell ennél több egy unatkozó lurkónak? A szülők a sarkokban újságot olvasnak, vagy éppen egymással osztják meg a gyereknevelés buktatóit egy-egy BigMac felett. Kóla szürcsölése, és műanyag tálcák csapkodása teszi még zajosabbá az ,éttermet'... Oh, igen és hogy mit keres egy gasztroblogger egy ilyen ingerszegény és a gasztrosok poklának ítélt helyen? Csupán egy Mekis kávéért ácsingózik (aznap már a 3.) és próbálja magát ,feldobni', hogy a délután hátralévő részében is lelkes anyuka maradhasson:) (Az Amerikanójuk nem is olyan rossz!) Napjaim azonban meg vannak számlálva és lassan ideje lesz új koffein forrás után néznem, ha nem szeretném én is a Mekis anyukák táborát gazdagítani és fáradt mosollyal szemlélni amint Abigél csúzdázik és Ronald nevét kántálja.

A napokban olvastam egy cikket (The Sunday Times Magazine) melyben a riporter, Matt Rudd arra keresi a választ mi teszi a Big Mac-et olyan ,nagyszerűvé', miben rejlik immáron több mint 40 éve tartó töretlen sikere? Konzisztencia, ahogy ők mondják. A világon bárhol is légy, a BigMac mindenhol ugyanolyan ízű, állagú, nagyságú. Benne a jégsaláta pontosan 6mm vastagságú és 3.8cm-10 cm hosszúságúra aprított. A negatív propaganda ellenére a burgerhús valódi, 100% marhából készül (nem aprítanak bele füleket, ajkat, csontot vagy más hasonló finomságot.) Arra azonban már nem tér ki a cikk írója, hogy sütés után miért csupán 10 percig marad igazán friss a hamburger...A Meki túlél mindent: kergemarhakór, száj és körömfájás és még Morgan Spurlock 2004-es Super Size Me (McDagadsz) dokumentumfilmje sem kottyan meg neki. Angliában és Írországban egyedül évente 100 millió BigMac-et sütnek ki 70 Celsiusra, 28 gramm salátával, egy szelet sajttal, 2 karika uborkával, 7 gramm hagymával, 32 másodpercig pirított bucival és 42 másodpercig sütött húspogácsával. Konzisztencia. Kíváló marketing és szofisztikált terjesztési politika révén a Meki még nálad is jobban tudja mikor kívánod meg azt a bizonyos burgert. A 2012-es Olimpiára készülve 190.000 BigMac eladására számítanak CSAK az Olimpiai Parkon belül! Super Size Me! Mi viszont töretlenül ellenállunk és a kávéért sorban állva még Ronald sem vezethet meg színes ballonjaival, esetlen mosolyával.

A vasárnapi Apák Napjára készülve (és mert szombaton Take That koncertre megyek) John egyik kedvenc menüjét készítettem el: BLT burgert (bacon, lettuce, tomato- szalonna, saláta, paradicsom). A bevált húspogácsa receptemen nem változtattam. (Itt már egyszer bemutattam nektek.) A buciba került még friss saláta (little gem lettuce), felkarikázott paradicsom, lilahagyma és grillezett bacon szalonna is. BLT vs. Meki: 1-0!

2011. június 14., kedd

Könnyűt és finomat!


,Könnyűt és finomat' szellemében készült el ez a finom sült paradicsomleves, kecskesajtos pirítóssal. A leveshez kb. 70 dkg érett(ebb) paradicsomot vágtam fel, 1 egész lilahagyma, és 3 gerezd vékonyra szeletelt fokhagyma társaságában. A zöldségeket olívaolajjal locsoltam meg, és így mentek a sütőbe bő fél órára. A megsült paradicsomot és hagymát 1-1,5 liter zöldségleves alaplével öntöttem fel majd jól összforraltam és botmixerrel pépesítettem. Ízesítésnek még frissen őrölt feketebors és pár csepp Tabasco szósz is a levesbe került. Jól esett mellé a kecskesajtos pirítós: lágy kecskesajtot kentem bagettre és grillrács alatt pirítottam pár percig. Friss rukkolával és napérlelte szárított paradicsommal tálaltam. Kell ennél jobb?

2011. június 11., szombat

Éjszakai műszak


Egy újabb gasztro horror következik! Történt ugyanis, hogy tegnap este/éjjel 3 tortát/sütit vállaltam be. Fél 2-re el is készült mindegyik. A háromból 2 az ,elmegy' kategóriába került, a 3. egy cheesecake lett (életem első sajttortája), és valahogy nem működött a kémia benne, nem állt össze egységgé, elemeire bomlott egy egész éjszakás pihenő után is. Na azért nem adom fel, legközelebb majd valami klasszikusabb cheesecake receptet keresek. A címlapfotón szereplő páciens pedig egy csokis-banános energiabomba. Úgy kell összekutyulni a hozzávalókat mintha muffint készítenénk, vagyis külön a száraz összetevőket, külön a nedveseket, majd egybeborítani mindent és éppen csak párat kevergetni rajta és mehet is a sütőbe.

Csokis banános kalóriabomba hozzávalói:
175 gramm nádcukor
175 gramm liszt
4 evőkanál kakaópor
1/2 teáskanál szódabikarbóna
100 gramm csokitörmelék (chocolate chips)
3 tojás (ebből 2 különválasztva)
100 gramm olvasztott vaj
175 gramm érettebb banán (kb. egy darab banánt jelent)
50 ml tej

A mázhoz, díszítéshez:
100 gramm tejcsoki
100 ml tejföl
banánchips
eper

Egy tálban összekeverem a lisztet, szódabikarbónát, cukrot, kakaóport, csokitörmeléket. Egy másikban pedig a villával összetört banánt, olvasztott vajat, tejet, 1 egész tojást és 2 tojás sárgáját. A 2 tojás fehérjét külön verem habbá, és miután a száraz meg a nedves össszetevőket összedolgoztam, a fehérjét is lassan hozzáadagolom, eldolgozom a masszában. Kivajazott, sütőpapírral kibélelt cipó/kenyér sütésre alkalmas formába öntöm és előmelegített sütőben, 160 fokon (gáz 3) bő másfél órát sütöm. A mázhoz a csokit és a tejfölt vízgőz fölött megolvasztom, majd hűtőbe teszem, hogy kenhető állagú csokiszószt kapjak. A kihűlt cipót ezzel, illetve banánchips és darabolt eperrel díszíthetem. Nagyjából 8 emberes szelet jön ki belőle, és egy szelet 502 kalóriát tartalmaz.;)

2011. június 9., csütörtök

Egy kis Quiche tudomány


Ha azt kérdeznéd tőlem, mi jellemzi a hagyományos ír konyhát, pár mondattal kimerítő választ tudnék adni. Sültek (roast), ír pörkölt (Irish stew), halas leves (chowder), krémlevesek, húsos piték (Pl. Shepherd`s Pie, Cottage Pie), Full Irish Breakfast Minden ami egyszerű, hússal, krumplival, párolt zöldségekkel. A desszertekre most nem térek ki. Mégis akarva akaratlanul belebotlik az ember a Quiche-be (ejtsd: kis), szinte nincs olyan kifőzde, vagy akár egy fokkal elegánsabb étterem, ahol ne lenne terítéken az amúgy franciák pizzájának nevezett omlós tésztaágyban megsült tojásos-tejszínes lepény. Variációk számát tekintve határ a csillagos ég: kezdve az igen egyszerű Quiche Lorraine-tól (húsos szallonás, tejfölös), a hagymás-sajtos Quiche Alsacienne és a vegetáriánus Quiche megannyi változatáig. Többször készítettem már én is el, főleg vegetáriánus variációkkal próbálkoztam. Viszont csaltam, mert a házi tészta helyett, bolti leveles tésztát vettem...A héten viszont szuper konyhai robotgépet kaptam, amivel pontosan 90 másodperc alatt készült el az omlós-vajas tészta. Az omlós-vajas titka, hogy jéghideg vaj, jéghideg víz és jéghideg kezek gyúrják meg se perc alatt a masszát, géppel viszont nem kell aggódni hogy nem lesz megfelelő állagú, sem hogy a kéz melegétől ,elrontjuk'. Ez azonban ne tántorítson el senkit a hagyományos úton való Quiche gyártásától, gyakorlott háziasszonyoknak meg sem fog kottyanni.

Nézzük hát a hozzávalókat:
A tésztához:
350 gramm liszt
170 gramm vaj
csipet só
3-5 evőkanál nagyon hideg víz

A töltelékbe:
5 tojás
100 ml tej
250 ml tejszín
só, bors
200 gramm paradicsom (baby)
1 fej brokkoli
100 gramm feta

A lisztet egy tálba szitáljuk, csipet sóval és a kockákra vágott vajjal morzsás állagúra dolgozzuk (ha éppen nem a gép teszi helyettünk), a hideg vizet folyamatosan adagoljuk hozzá, csak éppen annyit, hogy összeálljon a massza, ne legyen túl száraz, de túl ragacsos sem. (Általában 5 evőkanál a maximum, amit a liszt felvesz.) Ha összegyúrtuk, fóliába betekerjük és hűtőbe tesszük még vagy fél órára. A hűtőből kivesszük, nem túl lisztes felületen kinyújtjuk és kb. 26 cm átmérőjű pite (vagy lepény) formába illesztgetjük, úgy hogy a szélét nem vágjuk le (már azt, ami a formából kilógna, mert sütés közben ez összetöpped egy kicsit, visszahúzódik.) 200 fokra előmelegített sütőben sütjük a tésztát, méghozzá úgy, hogy sütőpapírral béleljük ki tetejét és kerámia babszemeket teszünk rá nehezéknek, hogy ne púposodjon fel (a sima rizsszemek is prímán betöltik ezt a funkciót). 20 percig sütjük így kerámia babostúl (rizsestűl), majd kivesszük a sütőből és ,pucéran' (babok vagy rizs nélkül) további 5 percig pirítjuk. A tészta széle aranybarnás lesz, közepe pedig halványan kezd sárgulni, barnulgatni. A 90%-ban megsült tésztát aztán megtöltjük: a felvert tojás-tejszín-tej csipet só, bors keverékével és minden mással, amihez éppen kedvünk van. Én ez alkalommal mini paradicsomot, brokkolit (amit előre 3 percig pároltam), és fetasajtot használtam. Alacsonyabb hőfokon (160 Celsius/ gáz 4) még 35-40 percig süssük, és ha a tészta széle nagyon barnulna, akkor fóliával letakarva megakadályozhatjuk a katasztrófát. Melegen, vagy hidegen, salátával vagy anélkül de főleg nagy élvezettel fogyasztható ez az egyszerű franciá(s) lepényvacsora. Bon appetit!:-)

2011. június 8., szerda

My favourite potato salad


I found this lovely recipe in the Easy Living Magazine (June issue). Since then I have been thinking of making this salad again and again as I liked it so much. Very nice, refreshing and a healthy option as a midweek supper.

Ingredients:
500 gramm new salad potatoes (waxy ones are the best)
250 gramm aparagus
1 big red onion chopped
3-4 spring onions finely sliced
100 gramm feta crumbled
12 mint leaves chopped

For the dressing:
3 tbsp olive oil
1 tsp Dijon mustard
grated zest and juice of 1 lemon

First I washed the potatoes (don`t need to peel them) and cut them half. I put them on a roasting tray, drizzled with olive oil and roasted for 20 minutes on 200 Celsius (gas 6). I tossed them occasionally and when they were almost done I added the asparagus to the potatoes and cooked for another 15 minutes (until the asparagus and the potatoes were both tender). I put the sliced onions, finely chopped spring onion, chopped mint leaves and crumbled feta in a big bowl and added the potatoes and asparagus as well. I made the dressing: just mixed together the olive oil, Dijon mustard, grated zest and juice of 1 lemon and shook well then I poured the dressing over my salad and gently tossed it. I think this salad is best to served warm or at room temperature. Enjoy!:)

2011. június 7., kedd

Vigyázz, kész, MARS II. !


Most jöjjön az emlegetett Mars csokis rizses szelet!

Hozzávalók:
4 Mars szelet
100 gramm vaj
100 gramm Rice Krispies rizspehely
200 gramm étcsoki-tejcsoki (fele-fele arányban)

A Mars szeleteket a vajjal együtt vízgőz felett folyamatosan kavargatva olvasztottam meg. Jó sűrű, ragacsos massza lett belőle. Ebbe forgattam bele a Rice Krispies rizspelyhet, majd egy kb. 20x30 cm-es tepsibe öntöttem át a masszát, kanállal szép laposra egyengettem. A hűtőben állt kb. 2 órát. A tetejére csokiszószt készítettem: szintén vízgőz fölött olvasztottam meg kb. 20 dkg csokit, étcsokit és tejcsokit fele-fele arányban, majd a rizspelyhes alapra öntöttem, szépen eloszlattam ezt is. További 1 órát hűtöttem, felszeleteltem. Miután elkészül nem muszáj a hűtőben tárolni, mert nagyon megkeményedik és fogtörő (nem csak fogrontó) lesz. Ízre nagyon finom lett, és még mielőtt az Update rajongók hadjáratot indítanának ellenem, közlöm, hogy ez csak egy kivételes alkalom volt és nem eszünk minden héten ilyesmit!:) Amúgy pedig bekerült a gasztro horror kategóriába is! (lsd. alúl címkéket.) Kellemes bűnözést!

2011. június 4., szombat

Vigyázz, kész, MARS I.!


Kedves ismerősöm, Csilla hívta fel a figyelmemet Nigella Lawson Mars szeletes sütijére. Igazság szerint sosem tartoztam a Mars rajongók táborába, mindig inkább a Bounty-t preferáltam, öcsem pedig a Snickersért volt oda. Idejét sem tudom, mikor ettem utoljára... Nigella receptje igen egyszerű, és még azt is megkockáztatom, hogy nem ő az első ,aki a Mars csokiból sütit kreált. Jellemző ugyanis mind az angolokra, mind az írekre, hogy mindenféle idétlen dolgokból süteményt vagy bármilyen ételt alkossanak. Gyerekek nagy kedvence a Rice Krispies Cake, ami nem más mint a rizses-tejes reggelinek való pehely tejcsokiban megmártogatva majd lehűtve. Az étteremben, ahol anno dolgoztam nagy keletje volt a csirkés cornflakes-nek, vagyis zelleres, tejszínes tepsis csirke, tetejére rászorva a kakasos Kellogg`s Cornflakes...Érdekes, gondoltam akkor... A Mars szeletes süti viszont megmozgatta az én fantáziámat is. Ez alkalommal ugyan nem a Rice Krispies változatot készítettem el, hanem egy picit elegánsabb mousse-t, amit a BBC Good Food honlapján találtam.

Mars szelet mousse (2 személyre)
2 Mars szelet
25 ml tej
2 evőkanál kakaópor
2 tojásfehérje

A Mars szeleteket, tejet és kakaóport egy lábasban nagyon (!!!) alacsony hőfokon megolvasztom, összehevítem, majd 15 percre félreteszem, hűlni hagyom. A tojásfehérjét kemény habbá verem és a kihűlt csokis szószhoz forgatom, úgy hogy először csak kb. a fehérje 1/3-át , majd a maradékot is hozzáadom. Kisebb poharakba porciózom és legalább 2 órára a hűtőbe teszem hűlni, pihenni. (Az én csokihabom , habár egy éjszakát állt a hűtőben nem lett mousse állagú, inkább csak a teteje ,habosodott' be...A témának aztán alaposabban utána jártam, és a mousse titka éppen az, hogy nem szabad a felvert tojásfehérjét túl sokáig, túl alaposan kevergetni a csokiban....maradjon meg a habos állaga. Ízre azonban nagyon finom lett.) Holnap pedig majd sort kerítek az igazi Mars sütikre is!;)

2011. június 3., péntek

Hétköznapi tésztaságok



Azt hiszem, megint egy új korszak kezdődött Abigél baba életében. Múlt héten kapta meg 4 hónapos oltásait, azóta mintha kicserélték volna. Szerintem egy adag rosszaságot is beoltottak a többi injekció mellett. Így szinte egész nap igényli a játékot, dögönyözést, kézben fogást és a korábban oly kedvelt önálló tevékenységeit mint pl. babahintában nézelődni, anyukát figyelni a konyhában és közben csevegni, apukával bandázni, félredobta és 100 %-ig felváltotta az anyukával való majomszeretet. Ezért aztán a konyhába is nehezebb kijutnom, és ha főzésre kerül a sor, akkor megint a nagyon gyorsan elkészíthető ételek élveznek preferenciát. E körülmények között készült el a napokban 2 ,egyívású' tésztavacsora.
Alapja mind a kettőnek házilag kutyult sajtszósz volt: kis vajat hevíteni, nagyon kevés liszttel összeforralni (alacsony tűzön) és tejjel felhígítva folyamatosan kevergetni, amíg szép sima szószt nem kapunk. Sajtot belereszelni, picit borsozni és csipet szerecsendiót hinteni hozzá. A lazacos (torteglioni) tésztánál, brokkolit pároltam, friss lazacderekat dobtam a sütőbe (20 percre) natúran megsütöttem, kapribogyóval szórtam meg.
A másik variáció egy tepsiben elkészült tonhalas-brokkolis-kukoricás tészta: a fusilit (vagy bármilyen más tésztát) a csomagon lévő előírás szerint 2 percnél rövidebb ideig főzőm ki, majd összekeverem a már említett sajtszósszal, tonhalkonzervvel, kukoricakonzervvel és párolt brokkolival. Hőálló edénybe teszem, tetejére sajtot reszelek és 15-20 percig sütögetem. A szuper gyors vacsora és laktatóság kritériumát mind a kettő változat teljesítette és még Abigél baba is nyugodt maradt erre a kis időre. :)

2011. június 1., szerda

Things I miss...


I have been living in Dublin for a good few years now and I have to say I am starting to get used to the Irish weather. At first I hated it and couldn`t handle the big wind and storms, the rain was so unusual here like no umbrella would work against it. I spent a fortune buying umbrellas then they all ended up in the bin so I gave up and forced myself to brave the rain without protection. In Hungary we have (or used to have before the climate change) 4 seasons. I think Ireland has only one: autumn all the year round. One day could be like a nice Indian summer autumn or more than likely it could be closer to a mucky, filthy wintery one. I don`t miss the big snow and freezing winters from home (however we had 2 very cold Big Freezes here) or those really hot summer days when the air is so heavy and even the nights are unbearably stuffy, when you are not able to sleep and are just struggling against the heat all day (I can live, however, without the love and attention of our overly amorous mosquitoes). Having said that, I do miss the nice warm springs and pleasant summer days when you can go out and meet your friends, sit outside nice cafes and pubs or go to any of those famous open-air clubs. I miss the barbecues, sitting in our patio sipping chilled rosé wine and listening to the chirping of the crickets. I am a bit bored of this cool May (June?) here when it is hardly warmer than 15 degrees max. Last week I was so cold in the house and needed something to warm me up, so I made a nice butternut squash soup (and gin and tonic). I know that is very wintry but I had all the reasons to make it.:)

Butternut squash soup with chilli and crème fraîche
I bought a nice big butternut squash (about 1-1,5 kg) peeled it and removed any seeds from the middle. I cut it into bigger chunks and sprinkled some olive oil on them. I roasted them in the oven for about 30 minutes (at 200 Celsius-gas 6.) Meanwhile I melted a big tablespoon of butter in a pan and slowly sautéed 2 big onions (diced), 1 peeled garlic clove (thinly sliced), and a teaspoon of red crushed chilli flakes. It took me about 20 minutes and when the onions were nice golden and soft I took the pan off the heat. I added the roasted butternut squash to the onions and poured over some vegetable stock (about 1 litre) and I wasn`t shy with the crème fraîche so I added 4 big spoons. At the end I blended my soup until it was very smooth. I served with pumpkin seeds and extra crème fraîche. I liked its nice silky texture and delicate, slightly spicy flavour. It definitely lifted up my mood (as did the gin and tonic!). Enjoy!