Toszkán bableves

Sohasem tartoztam a ,,levesesek" táborába, de mióta saját konyhát vezetek és minden nap friss zöldségből is főzök így elkerülhetetlen volt, nem csak enni de megszeretni is a leveseket, krémleveseket. Jó pár hónapja írtam róla, hogy Írországban nem dívik a főzelék, nem ismerik a rántást és egyáltalán ezt a kategóriát sem. Helyette a már említett sűrű, rengeteg zöldséggel és egy kevéske tejszínnel vagy tejföllel ,,behabart" krémes leves a menő.
A most bemutatott bableves olaszos ízvilágú, rengeteg földi jóval van megpakolva. Az eredeti receptben pancetta is szerepel, amit én most kihagytam, mert szerettem volna végre egy húsmentes napot tartani.

Próbáljátok ki, és ha van kedvetek használjatok friss (szárított) babot hozzá! Igaz, hogy előző este be kell áztatni, de szerintem ezerszer finomabb a konzerveknél. A vörös bab nagyon egészséges, magas fehérjetartalommal bír (kiváló húspótló) , lassan emeli meg a vércukorszintet és sok-sok folsav van benne.

Toszkán bableves hozzávalói (4-6 adaghoz):

olívaolaj

1 nagyobb vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

2-3 szár angol zeller

2 db sárgarépa

friss rozmaring

1 evőkanál paradicsompüré

1 (400g) olasz paradicsomkonzerv (vagy ennek megfelelő friss paradicsom)

kb. 40 dkg bab vegyesen (én adzuki babot és vesebabot használtam, de ízlés kérdése)

1 liter zöldségleves alaplé

tetszés szerinti tészta (pl.kagylótészta, makaróni)

só

bors

frissen reszelt parmezán a tetejére

A babot (ha szárítottat használunk) előző este beáztatjuk. Főzés előtt megmossuk, lecsepegtetjük.
Lábasban olívaolajat hevítek és a felaprózott vöröshagymát, vékonyra szeletelt fokhagymát enyhén megpirítom benne.
A felkarikázott sárgarépát, angol zellert (halványító zeller) kb. 10 percig párolom a hagymán (víz nélkül). Hozzáadom a friss rozmaringot (egészben), a paradicsompürét, paradicsomkonzervet, babot és kb. 1 liter zöldségleves alaplét. Felforralom és alacsony hőfokon, fedő alatt 20-25 percig főzöm. 
A rozmaringot ezután kihalászom a levesből (vagy benne is hagyhatjuk), majd hozzáadom a tésztát és kb. még negyed órát főzöm. (A babnak elvileg ez a főzési idő elég kell hogy legyen, ha nagyon nem tudjuk szinkronba hozni, akkor a tésztát külön is kifőzhetjük, és adhatjuk a folyamat végén a levesbe).
Sózzuk, borsozzuk, és kellő mennyiségű reszelt parmezán sajtot szórunk rá. Fokhagymás pirítóssal tálalhatjuk.

Jó étvágyat hozzá!

Recept és inspiráció: Catherine Fulvio: Eat like an Italian, Recipes for Good Life

Majdnem pizza: focaccia

Amikor tegnap Trollanyu blogján elolvastam a focaccia receptet, tudtam hogy nekem is minél hamarabb meg kell sütnőm. Pizzát már ezerszer készítettem, a focaccia is nagyon hasonló recept alapján készül. Akkor mégis miben más? Kenyérféléhez hasonlítanám, melyet nem csak magában, hanem természetesen bármilyen feltéttel ehetünk, vagy akár egy omlett, leves kísérője is lehet. Sokkal levegősebb, szivacsosabb, kissé vastagabb is a tésztája, kevésbé szárad ki mint a pizza. Persze minden az elkészítés módjától és a szakácstól függ.

Tudom, tudom, nagyon meleg van és valószínű nem ez lesz a hét toplistás receptje, amit akár el is készít köztetek valaki, de jó észben tartani! Vendégvárónak is kitűnő, sör mellé kínálni pl. focimeccs közben. Mivel kevésbé szárad ki (bár frissen a legfinomabb), pár csepp olívaolajjal újra meglocsolhatjuk, sütőben felmelegítjük és vacsorára is tökéletes!

Hozzávalók egy nagyobb tepsihez (kb. 4 főre):

25 dkg finomliszt
25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt (bármilyen lisztet használhatunk, én most fele-fele arányban sütöttem)
3 dl langyos víz
2,5 dkg friss élesztő (vagy egy csomag száraz élesztő)
1 tk só
1 tk cukor
2 ek olívaolaj

extra olívaolaj a tészta lekenésére

Feltétnek: bármi amit megkívánunk. Én szárított kakukkfüvet, szárított napérlelte paradicsomot tettem az egyik felére, a másik felét üresen hagytam és nagyszemű tengeri sóval és reszelt parmezánnal szórtam meg.

Ugyanúgy készítjük el, és gyúrjuk, dagasztjuk össze a tésztát mint a pizzánál. Ha van kenyérsütőnk, abban még egyszerűbb dagasztani, keleszteni.
Amikor a tészta megkelt (másfél óra után), lisztezett felületen átgyúrjuk, kilapítgatjuk. A tepsit vékonyan kikenjük olívaolajjal és a tésztát beleillesztgetjük (sodrófát vehetünk elő, ha nem megy kézzel, nagyjából 1-1,5 cm vastagra nyújtsuk ki.)
Ujjunkkal mélyedéseket nyomkodunk bele, majd a tetejét is megkenjük olívaolajjal, és a kívánt feltétekkel megszórjuk.
Előmelegített sütőben 180 Celsius-fokon sül ropogósra kb. 20 percig.

Tudtad, hogy...?

Már az ókori rómaiak is készítettek focaccia-t, melyet panus focacius-nak neveztek. A panus a kenyérre utal, a focacius, pedig a latin focus szóból (fókusz) ered, amely itt a ház központi helyére a tűzhelyre (kemencére) utal.

Manapság a focaccia a ligúr konyha egyik jellemző étele, mindegyik városkának megvan a jellegzetes készítési módja és kedvenc feltét is (pl. focaccia alla genovese-genovai változat, Camogli focaccia, Recco városának sajtos változata stb.)

Spenótos tonhalas pizza

...a felejthető vacsora

Bár szívesen megeszem de sosem voltam nagy pizza bolond. Szeretem a hajszálvékony tésztából készülteket, amolyan igazi olasz stílusban. A minap megkívántam, így kelesztettem hozzá tésztát és mivel a spenótot nem lehet megunni, így egyértelmű volt, hogy az is kerül rá.
Az biztos, hogy ez nem az a klasszikus vékonytésztás lett bár ezt már sejtettem az elején. A képen a megsült változatot még azelőtt fotóztam le melőtt beleharaptunk volna (hiszen látszik). Sajnos a sütőm az utolsókat rúgja, így a közepe teljesen nyers maradt, vissza kellett dobnom még vagy további 20 percre.
Ma végre kinéztem az áhított sütőt is...úgyhogy remélem a legjobbakkat!
Ez a pizza most nem ízlett, miközben ettem, a Vapianós vékonytésztásról ábrándoztam...

Azért leírom a receptet, hátha valaki kedvet kap hozzá!

A tésztához: 3 dl langyos vizet, 2 evőkanál olívaolajat, 45 dkg lisztet, 1 csomag szárított élesztőt, 1 teáskanál tengeri sót, 2 teáskanál cukrot gyúrok össze és dagasztom, kelesztem (én a kenyérsütőre hagytam ezt a melót).

Mikor megkelt, egy tepsit kikenek olívaolajjal és a tésztát átpofozom, majd kinyújtom tepsim méretéhez illeszkedően.

Feltétnek: paradicsomszószt kentem rá (Meridian Organic), előre leforrázott majd felaprított spenótleveleket (25 dkg), felkarikázott lilahagymát és egy doboz tonhalkonzervet. Kevés cheddar sajtot is reszeltem rá.

Előmelegített sütőben (200 Celsius- gáz 6) sült nagyon sokáig.
(Általában 20-25 perc kell a pizzának.)

Variációk Hamburgerre II.

A múltkoriban házilag elkészített hamburger adta az ötletet, hogy ezen a vonalon tovább bővítsem a repertoárt. A nagy kutakodás közben akadtam rá egy olasz csirkeburger receptre. Csirkemellet forgattam bele egy kis olivaolajban, majd 25 gramm (kb. 2 evőkanál) zsemlemorzsa és 25 gramm reszelt parmezán keverékébe. Előmelegített sütőben majdnem ropogósra sütöttem a csirkéket, majd mindegyikre friss mozzarella sajtot karikáztam, és addig sütöttem amíg a sajt rá nem olvadt, szépen meg nem barnult a csirkén. A ciabbatta kenyeret zöld saláta keverékkel ágyaztam meg (azt előzőleg egy kis olivaolajban és vörösborecetben forgattam bele). Baby paradicsomot sütöttem hozzá. A csirkére még zöld pesto szósz került. Nagyon gyorsan elkészült, és könnyű de mégis laktató vacsora kerekedett belőle. (A recept, amit a BBC Good Food honlapján találtam még polenta hasábokat is javasol a burgerhez, sültkrumpli helyett. Ezt szintén elkészítettem: előre főzött polentát hasábokra vágtam és 25 percig sütöttem a sütőben. Nekem nem ízlett, le sem fotóztam. Maradok az igazi hasábnál.)

Dolce Vita

,,When the Moon hits your eyes like a big pizza pie that`s amore...''. Jó egy éve is már, hogy bezárt a kedvenc olasz éttermem. Akkoriban Fairview-ban laktunk (Dublin északi részén lévő kerület neve, 15 percre a belvárostól) és szinte minden hónapban tiszteletünket tettük Da Tommaso (korábbi nevén: Da Enzo) nevű olasz kis étteremben. A helyet egy közepkorú olasz (azt hiszem római) házaspár üzemeltette. A feleség főzött, férje pedig (Tommaso) a vendégeket szolgálta ki. Nagyon ritkán láttam hogy kisegítő személyzetet is alkalmaznának. Pár éve még nem ártott előre helyet foglalni...azután jött a recesszió...Utolsó alkalmak egyike volt, amikor az itallapon szereplő közepkategóriás fehérbor helyett egy, a sarki boltban kapható 5 eurós, kupakos került az asztalunkra...akkor már éreztem, itt a vég. Nem sokkal később az étterem is lehúzta rolóit. Most egy kínai , Take Away' üzemel helyette...Mivel már mi is elköltöztünk a környékről, így nem olyan ,fájdalmas' hiánya...de sokszor eszembe jut az autentikus környezet, ízek, desszertek, kedves, családias, sokszor viccelődő kiszolgálás. Az étlap viszonylag egyszerű volt, és csöpögős olasz pop szólt a hangfalakból, az asztalokról pedig viaszosvászon terítők verték vissza a fényt. A falakon olasz klasszikus fekete-fehér filmek fotói, sok-sok Sophia Loren, Gina Lollobrigida és sok-sok pasta.

Azt hiszem itt ettem először Pollo alla Cacciatore-t vagy magyarul ,csirke vadász módra'. A recept lényege, hogy lassú lángon karamellizáljuk a hagymát, fokhagymát, majd szintén lassú lángon hosszú percekig főzzük a paradicsomot (vagy friss paradicsom híjján paradicsom konzervet). Ehhez jöhet hozzá só, bors, friss bazsalikom (jó sok!) és akár szeletelt gomba is. Mikor már jó sűrű a paradicsomos massza, adjunk hozzá 3-4evőkanál mascarpone krémsajtot (ezt már a tűzről levéve tegyük meg). A csirkemelleket egy serpenyőben kicsit megpiríthatjuk, és előmelegített sütőben, tűzálló tálban összeöntjük a paradicsomos-bazsalikomos- akár gombás szósszal. 25-30 percig főzzük, amíg a csirke szépen meg nem puhul. Penne, vagy bármilyen más olasz tésztával kitűnő. Ne sajnáljuk tetejéről a parmezán sajtot sem.

Ajánlom ezt a receptet, vacsorának, akár vacsoravendégek fogadásakor, ha nem tudjuk éppen ki mit szeret. Garantálom, hogy ebben az egytálételben mindenki örömét leli majd! Ne felejtsünk el a végén extra adag, frissen szedett bazsalikomlevelet szórni.

És most jöjjön a desszert! Mi más, ha nem Tiramisu? Ezzel is nehéz melléfogni, mert igazán egyszerű és szerintem mindenki kedvence. Érdemes a megelőző napon elkészíteni, hogy legalább egy éjszakát álljon a hűtőben. Annál jobb, minél inkább átszívja magát a babapiskóta a mascarponés krémmel, keserű kávéval. Én személy szerint egy klasszikus Tiramisu receptet szoktam használni, vagyis 4 tojást különválasztok, a sárgájához hozzáadok 10 dkg porcukrot, szép habosra verem. Külön felverem a fehérjét is. A felvert tojássárgájához (+cukor) hozzáadom az 1 tubus (250 gramm) mascarpone krémsajtot, majd a felvert fehérjét is. Gépi habverővel simára keverem. Nagyjából egy, vagy másfél csomag babapiskótát megáztatok 3 dl nagyon erős kávéban és pár csepp rumban (ezt úgy szoktam csinálni, hogy 2 evőkanál instant kávét oldok fel 3 dl forralt vizben). Ezután jön a rétegezés, vagyis egy réteg kávés-rumos babapiskóta, a tetejére a mascarponés cucc, majd újabb adag babapiskóta....és így tovább...amíg el nem fogy az alapanyag. A legvégére kerüljön a mascarponés krém, amit kakaóporral szitálok meg. Friss tejszínhabbal és a kertünkben talált (!!!) mentalevéllel díszítem.

(Létezik egy másik Tiramisu recept is...ezidáig még nem próbáltam ki. Abban egyáltalán nem szerepel tojás, hanem csak mascarpone és friss tejszínhab keveréke... Állítólag Gordon Ramsay is erre esküszik...talán majd egyszer...). Ja, és hogy honnan is ered a Tiramisu? Erről mind a mai napig nagy viták folynak...van, aki szerint Toscana , megint mások szerint délebbre esik születésének helye...az olaszok egy csoportja fehérbort, másik felük vörösbort használ készítéséhez...A lényegen ez mit sem változtat: egyszerűen MENNYEI!!! Ez aztán az élet. Dolce Vita!:)