Zabpelyhes túrógombóc diós bundában

A túrógombocot nem tudom megunni. Bár így lenne vele a többi itt lakó is, de nem...
A múltkori zabpelyhes-diós kekszek adták az ötletet a mostani gombócok feltuningolására: kevesebb búzadara mellé került zabpehely is, a zsemlemorzsás forgatás helyett pedig pirított dió és fahéj képezte a gombócok bundáját.
Mivel csak én fogyasztom az ilyen ,extrém' dolgokat, ezért fele adagot készítettem, így a mostani recept:

25 dkg sovány (lengyel) túró
1 tk méz
3 ek búzadara
3 ek zabpehely
1 tojás
csipet só
citrom héja (lereszelve)

A bundához:
darált dió
őrölt fahéj

A szokásos módon összeállítom a túros masszát: mindent egy tálba keverek, villával jól összedolgozom és letakarva, hűtőben fél óra hosszat (vagy akár egy órát is) állni hagyom.
Lobogó, forrásban lévő vízben kifőzöm a gombócokat. Miután felúsztak a víz felszínére már merem is ki őket.
Serpenyőben megpirítom a darált diót és a fahéjat (olaj vagy vaj nélkül), majd beleforgatom a gombócokat.
Nagyon finom, fekete cseresznyés (St. Dalfour Gyümölcsvarázs, black cherry) lekvárral tálaltam. Mivel ez a lekvár úgy is igazán édes, hogy hozzáadott cukrot nem tartalmaz, ezért a gombócokba is elég volt egy teáskanál méz. Aki édesebb ízekre vágyik, az ne spóroljon a cukorral, mézzel stb.

Jó étvágyat!:)

Túrógombóc és A lekvár

Az írek nem eszik és ha általánosítani akarok akkor azt is mondhatom, hogy nem szeretik a túrót. Itt nem is ismert a magyar vagy más kelet-európai változat (helyette a sokkal hígabb, nagyobb szemcsés cottage cheese van). Szerencsére azért lehet kapni, én pl. itt nálunk a sarki litván boltban veszem.

Nem mondom, hogy függő vagyok, de időnként megkívánom a túróval töltött palacsintát vagy derelyét, ne adj isten egy finom túrógombócot. Abi génjeiben benne van a túró iránti utálat, de ma még egy próbát teszek, hátha egy kis mézzel csurgatva megkóstolja a gombócokat. (Bár a gyümölccsel kevert túrót eddig is szerette). Szóval ismét túrógombócot készítettem saját ebédem gyanánt. Egy leves után príma kísérő lehet.

A korábbi recepthez hasonlóan most is egy kevés nyírfacukor került bele édesítőnek. Nagyon finom feketeribizlis ír lekvárt pakoltam a tetejére. Ebben a lekvárban az a szuper, hogy hozzáadott cukor nélkül készül, 100% gyümölcstartalom és valami mennyei.

Hozzávalók:
50 dkg túró
2 darab tojás
csipet só
2-3 evőkanál nyírfacukor
10 dkg búzadara
1 citrom héja

zsemlemorzsa
vaj

tejfel vagy dzsem (hozzáadott cukor nélküli)

A túróhoz adom a felütött tojásokat, csipet sót, búzadarát és 2-3 evőkanál nyírfacukrot. Szeretem, ha gombócok nem túl grízesek, hanem kissé puhábbak, könnyebbek, így ehhez a mennyiséghez talán a 10 dkg búzadara tűnik optimálisnak. Egy citrom héját is a masszához reszelem és fóliával letakarva a hűtőben pihentetem pár órát. Nedves kézzel kis labdacsokat formálok és lobogó, forrásban lévő vízbe dobálom őket. Amint a víz felszínére úsznak, lapáttal szedhetem is ki. Serpenyőben kevés vajat olvasztok és zsemlemorzsát pirítok rajta. A megfőtt gombócokat meghempergetem bennük.

Kint szakad az eső, úgy néz ki a tavasz még ma is várat magára! :-)
Jó étvágyat!