Adventi készülődés

Sokan már lázasan készülődnek az ünnepekre, menüket terveznek (ugye Anya? :-) és előkerülnek a finomabbnál finomabb receptek is köztük régi klasszikusok, vagy éppen újdonságok.
Nos egy éve ilyenkor én már zserbó lázban égtem és készültem a nagy megmérettetésre. 3-4 héten át, majd minden nap megsütöttem a zserbót, hogy tökéletesre fejlesszem és minél közelebb kerüljek a nyereményhez. Egy év eltelt, az idén nincs időm zserbót sütni, pedig halomban áll a finom dió is. Helyette viszont hasonló ízvilágú golyókat készítettem, melynek receptjét a most megjelent Kiddies Kitchen karácsonyi számában megtaláljátok. Kezdő háziasszonyok és gyerekek is könnyen megformázhatják. A siker garantált. :-)

Hanna baba ma három hónapos lett. Szépen cseperedik, fejlődik és már most látom a különbséget közte és Abi között. Kezd kirajzolódni határozott jelleme. A különbségeken kívül sok hasonlóság is felfedezhető a két lány között. Mind a kettő nagyon érzékeny lélek és egy jó bolondozásra mindig vevők.
Lassan lassan talán a blogra is jut majd időm...talán tavasszal visszatérek hozzátok...

 A közelgő ünnepekre mindenkinek kellemes készülődést kívánok szeretettel:

Erika

Magyar Zserbó a Sunday Times hasábjain!

Nagy meglepetésemre bekerültünk a The Sunday Times mai mellékletébe, a zserbó és én. Tudtam, hogy lesz ma egy összefoglaló a versenyről, de azt nem gondoltam volna, hogy a nyertes néni receptje mellé a zserbót is beteszik, ráadásul külön el is készítették és lefotózták (a nevemet elírták de ezt már megszoktam)!
Mégsem volt hiába a sok munka :-) Az újság ezen melléklete csak Írországban kapható, de akit érdekel beillesztem ide is a cikket. A zserbó velünk volt az ünnepek alatt is, és sok kedves ismerősnek is elkészítettem. Nálam abszolút kedvenc lett, így gyakran fogom majd megsütni ezután is.:-)

Versenyben a zserbó-szívből sült

Elérkezett hát a nagy nap! Izgultam, de úgy indultam neki a versenynek mint aki mindent megtanult a vizsgára, nem tehet többet csak bízik a szerencsében. Az elmúlt két hetet intenzív gyakorlással töltöttem, szinte nem telt el úgy este, hogy ne sütöttem volna meg a zserbót. Kipróbáltam öt, három, majd négy tésztalappal is. Mindenféle lekvárt, tölteléket, díszítést megnéztem és teszteltem rajta. Nem sajnáltam időt, energiát, próbáltam kihozni magamból a maximumot.
Nyerni mentem, mint mindenki aki ott volt, de legbelül valahogy éreztem, hogy az idő nagy ellenségem lesz, nem fogom tudni befolyásolni, gyorsítani a hűlés folyamatát, és a csoki dermedését.

Maga a MIELE bemutatóterem és a hozzá tartozó konyha egy csoda. Tip-top hiper-szuper legjobb gépekkel, eszközökkel, csúcstechnológiával felszerelve. A gépek éppen csak nem szólalnak meg, olyan okosak. A tűzhely egy gombnyomással kitakarítja magát. Kívülről az üveg működés alatt sem forrósodik fel. Semmilyen mellékzörejt nem adnak ki, többször azt hittük be sincs kapcsolva, mert még a finom illatok sem szállingóztak ki sütés közben.

Egy órával hamarabb érkeztem, mert nem akartam semmit elkapkodni, gondoltam nem baj, ha egy kicsit körülnézek, megnyugszom a helyszínen. A szervezők rögtön közölték, hogy csak négyen leszünk, mert kettő ember visszamondta. Ennek azért titkon örültem, hiszen így az esélyek is nagyobbak lettek.:-)
Megnyugtattak arról is, hogy nem lesznek szigorúak, nyugodtan készüljek majd elő, nem veszik komolyan a másfél órát, ne idegeskedjek, nyugodtan süssek. Persze így is csak délután 3-kor állhattam neki a tényleges munkának, előtte csak kipakolgattam a hozzávalókat (mert mindent magunknak kellett vinni, sőt én még az összes edényemet, sodrófát, tepsit, mérleget stb. is vittem magammal).
A versenytársaim kedves, közlékeny emberek voltak (2 hölgy és egy fiú), megkérdeztem mivel készülnek egy-két szót váltottunk is, de azért mindenki a maga munkájával volt elfoglalva.

Nyugodtan gyúrtam be a tésztát, és eszembe jutott férjem tanácsa: ,,Bake from your heart" -(süss a szívedből). Így is volt. A tészta hálás volt, rugalmas, nem szakadt, töredezett, könnyen megadta magát és belesimult a kerek tepsibe. Nem sajnáltam a diót és lekvárt. Minden terv szerint alakult. Közben a zsűri egyik tagja (Ron a séf) be-be kukkantott a konyhába, picit kérdezgetett is tőlünk, a többiek ezalatt kint üldögéltek, beszélgettek. Nekünk finom kávét, teát kínáltak, és a sütőnél is segítségünkre volt egy hölgy, aki mindent beállított, és bármikor hozzá tudtunk fordulni felszerelés ügyben is.

Megérkezett egy fotós is az újságtól, aki el-elkapta ahogy a gyúrom a  tésztát, melegítem a csokit, és majdnem sikerült lefújni aranyporral a méregdrága objektívét is. :-)

Amikor mindennel elkészültem betettem a zserbót egy hűtőbe, és vártam vele, de sok időm már nem volt, mert a többi versenymű is készen állt, és a zsűri is egyre türelmetlenebb lett.
A pályaművek szépen felsorakoztak, mindenki mondott egy-két mondatot a sajátja történetéről, hogy készült stb. Hangoztattam, hogy a zserbónak idő kell, akár egy éjszakát is lehet hagyni pihenni, és remegő kezekkel vágtam fel az első szeletet. Még langyos volt a tészta, a zsűri pedig hangoztatta, hogy igazán különleges, és hogy olyan más mint amit eddig kóstoltak.
A mellettem lévő srác sütije közben teljesen összeesett, az is szívesen pihent volna egy éjszakát a hűtőben.
Sajnos ezeket a kifogásokat nem fogadta el senki, itt bizonyítani kell, és a kóstolás pillanata számít, nem lehet arra hivatkozni, hogy de bezzeg ez holnap finomabb lesz...

Az eredményhirdetésnél már éreztem, hogy nem a zserbóm nyert. A zsűri nyertesnek egy idősebb hölgy pavlováját hozta ki. Ennek egyébként nagyon örültem, úgy érzetem igazán megérdemli! Egy 40 éves foltozott, ragasztott szakácskönyvből sütötte és érezni lehetett rajta, hogy szívét-lelkét beletette, átsütött már egy egész életet. Büszkén újságolta, hogy az unokáinak is sokszor megsüti a habcsókot. Tudtam, hogy jó helye lesz a nyereménynek.

Összességében nagyon kellemes élmény volt, kedves emberek, pozitív légkör, tapasztalat és egy bevált zserbó receptjével lettem gazdagabb. No meg azzal a rengeteg pozitív visszajelzéssel, melyet az elmúlt napokban kaptam Tőletek! Mindenkinek nagyon köszönöm az ötleteket, támogató szavakat, hogy szorítottatok nekem és a zserbónak!
A szívem csak egy kicsit szomorú, és nem azért mert nem én nyertem (igazából nem is tudnám hova tenni a nyereményt), hanem mert úgy érzem a zserbó nem kapta meg a kellő tiszteletet, elismerést. Nem tudták értékelni, nem hagyták kibontakozni...
Ugyanakkor az ismeretségi körömben egyeseknek annyira ízlett, hogy már több megrendelést is kaptam karácsonyra!

Köszönöm még egyszer Nektek! Holnaptól végre én is átadhatom magam az adventi készülődésnek, ezer karácsonyi recept sorakozik a konyhámban.:-)

Pár fotó a mai napról:

A nyertes hölgy, akivel még e-mail címet is cseréltünk

Gyönyörű pályamű, itt inkább a díszítésen volt a hangsúly, egy mini csokis-narancsos torta bújik meg a kekszek mögött

Az egyetlen fiú versenyző munkája: banános, karamelles piskóta. Saját recept alapján. Sajnos összeesett.

A nyertes: pavlova, sok-sok finom bogyós gyümölccsel

És végül az én magyar zserbóm! Mellette ott díszeleg a kedves diótörő is.

Végezetül ezzel a recepttel szeretnék játszani a VKF. 53. fordulóján is, melynek témája: ,,Régi receptek nyomán."

Zserbó update

Sziasztok kedves Olvasók,

Nagyon köszönöm mindenkinek a sok-sok ötletet, és kritikát is a zserbót illetően. Számba vettem minden egyes javaslatot és zserbó szeletet is és kezd körvonalazódni a versenyre szánt darab. Ma már sikerült elfogadható csokiszószt produkálnom, mely inkább egyfajta ganache, mert fele tejszín fele étcsoki keverék és eddig ez működni látszik. Kést is eldobtam és nem lapítgatom rajta a szószt, csupán majdhogynem forrón öntöm a tortára, csurog le az oldalán és mindenhol szép fényes marad.
Maradok a tortaformánál, sokan javasoltátok, hogy legyen sima tepsiben. Igaz ám, hogy szörnyen laktató és tömény desszert ez, de majd kisebb szeleteket fogok felvágni a zsűrinek. Úgysem fognak belakmározni belőle, hiszen 5 másik munkát is meg kell kóstolniuk.
A díszítés nagyjából ezt a minimalista vonalat fogja követni, vagyis, hogy a tetejére szórok egy kis durvábbra morzsolt dióbelet és pár szem fél diót lefújok arannyal és a közepére illesztem. Gyöngyök, kandírozott narancs elvetve. Jó ötlet mondjuk a narancs is, de talán majd itthon családnak megsütöm azt a verziót.

A napokban tartott közvélemény-kutatásból kiderült az íreknek bejön a zserbó! Így ahogy van, jó sok dióval. Különlegesnek tartják és a legtöbben még ehhez hasonlót sem ettek nemhogy ilyen finomat:-) Az ír gyerekek többsége viszont meg sem akarta kóstolni. Ebből is látszik, hogy Abi ereiben nem csak ír vér csörgedezik, mert ő bizony már reggelire is a pulton lévő zserbóra mutogat. Imádja, falja, anyja lánya.

A képen látható verzió csak 3 lapból áll. Ezt is kipróbáltam, így egy kicsit rövidebb lett a sütési idő, de valamivel alacsonyabb is a torta. Szerintem maradok az 5 laposnál, igaz ugyan hogy nagyobb kihívás, ügyesebbnek is kell lenni, mert a vékony lapok könnyen törnek, de talán a versenyen mutatósabb.

A lekvár kérdésre is hamarosan pont kerül. Nehéz finom barackízt találni a boltokban. Próbálkoztam minden verzióval.

Ha még nem unjátok, nézzétek meg hol  tartok most:

Mindenkinek kellemes adventi készülődést, izgalmas recepteket, stresszmentes vásárlást kívánok szeretettel:

Erika :-)

Dilemma a zserbó körül

Zserbóval fekszem, zserbóval kelek, sőt még azzal is álmodtam az éjszaka. Mióta elkezdtem a kísérletezést a versenyre pár kiló is felcsúszott. Ma reggel férjemet egy nagy adag felszeletelt tortával küldtem a munkába, ne csak én egyem, teszteljék le ott is. Az első torta után viszonylag elégedett voltam, mert ízre nagyon finom lett, igaz, hogy a nagy napon majd hagyományos baracklekvárral fogom készíteni (hisz ez a recept tetszett meg a zsűrinek is)...Viszont férjem szerint a mincemeat verzió lenne a nyerő, és ez közelebb áll az írek ízléséhez is. De akkor az már nem is igazi zserbó nem igaz? Bár mi sem példázná jobban az ír-magyar barátságot mint egy fúziós zserbó torta...

Dióval és gyöngyökkel díszítve, vajon mennyire giccses ez így?

Azután ott van az idő dilemmája is. Másfél óra áll majd rendelkezésre, ami alatt éppen csak  megsül majd a torta, csokimáz éppen csak annyira fog megdermedni, hogy már lehet majd vágni, de még nem szép, kemény. Díszíteni ezért nagyon minimálisan tudom, mind az idő miatt és egyáltalán....milyen legyen a díszítés? Ha bemegyünk egy magyar cukrászdába és kérünk egy szelet zserbót, akkor az esetek többségében azon ugye semmilyen körítés nincs. Úgy finom ahogy van, és ha az ember lánya karácsonyra süti akkor legtöbbször még a tortaformával sem bajlódik, hiszen egyszerűbb is tepsiből felvágni. Ez viszont egy főzőverseny, itt biztosan elvárt egy kis plusz, valami amitől majd kitűnik a többi versenymű közül.
Arra gondoltam, hogy egész diószemek mindenképpen legyenek rajta, hiszen ha valami ehető dologgal díszítem, akkor kizárólag olyasmivel, ami már alkotóelemként benne van. Vettem a boltban fújható aranyport is, amit mondjuk saját használatra sosem alkalmaznék, de vajon jó lenne-e most az egész tortát egy picit lefújni vele, hogy csak éppen megcsillanjon rajta? Vagy fújjak le vele egy-egy diószemet?

Ízre nagyon finom lett, de a csoki temperálását még gyakorolni kell!

A méretét tekintve tisztázódott bennem a kérdőjel, nem lesz időm arra, hogy mondjuk kettő kisebb mini tortát készítsek, mert ezek majdnem annyi idő alatt sülnek meg mint a nagyobb és több velük a munka.
Ugyanígy nem jut idő mondjuk kisebb csillagok kiszaggatására (a zserbó tésztájából). Ez is elvetve.

Ez lett a mini formából, itt nem figyeltem a mázra sem, csak a formát, méretet akartam kipróbálni

A tegnapi csokiszószba öntöttem pár csepp Baileys krémlikőrt, finom aromát kapott tőle, de John szerint bátrabban is önthettem volna. Ezen mondjuk nem múlik.

A mai nap olyan étcsokit fogok ráolvasztani ami narancsos ízű. Ha így ízlene, akkor mondjuk díszítésként beleférne-e a tetejére egy kis kandírozott narancsszelet?

Mennyi kérdés.... Még bő egy hetem van rá, hogy ezeket letisztázzam.
Várok a tökéletes zserbó születésére...
Addig is nagyon szépen köszönöm mindenkinek az ötleteket, javaslatokat! Kérlek Titeket, hogy itt osszátok meg velem, Nektek mi a tapasztalatotok, milyen összetevőt, díszítést használnátok a helyemben?

Megkínálhatok valakit egy szelettel?:-)

U.i: azt tudni kell, hogy itt Írországban a dió és a darált dió igazán ritkaságnak számít. Pl. boltokban lehet kapni mondjuk sütéshez darált mandulát, vagy egészben mandulát, és ritkábban dióbelet is, na de darálva soha. Nem is használják, nekik nagyon receptjük sincs ezzel. Nem úgy mint a magyar háziasszonyok, karácsony táján biztosan rengeteg dió fogy el. A magyar boltban sem kapni darálva, csak a Dejó (angolul Wellnut) nevű rettenetet, amivel pl. ez a fenti torta is készült, hiszen valamivel gyakorolnom kell.