I ♥ IKEA

1990 számomra nem a rendszerváltás, a Berlini fal leomlása, vagy a Hubble űrtávcső pályára állítása miatt jelentős. Életem első IKEA látogatása kötődik ehhez a dátumhoz. Emlékszem, éppen tavaszi szünet volt a suliban, mi meg anyukámmal és öcsémmel a több kilométeres hosszúságú sorban vártuk, hogy bejussunk a Dupló Legóra emlékeztető kék-sárga épületbe. Mindig is tetszett a bútorok designja, hogy minden olyan praktikus, letisztult, nincs túlbonyolítva. Sokáig fel sem tűnt, hogy az IKEA-ban nemcsak bútorokat vásárolni, de étkezni is lehet! Azóta rabja vagyok a svéd húsgolyóknak és akárhányszor eljutok a Dublinban közel 2 éve megnyílt áruházukba, első utam egyenest az étterem felé vezet. Csináltam már én is sok-sok fasírtot, burgert, paradicsomos húsgombócot, de egyiknek sem volt olyan jó az íze mint IKEA-beli társuknak. A napokban bukkantam rá Jamie Oliver: Jamie does Spain, Italy, Greece, Morocco, France, Sweden...könyvében egy kitűnő svéd húsgolyó receptre. Most ezt készitem el, és remélem valamelyest kárpótol majd következő IKEA látogatásomig.

30 dkg jó minőségű darált sertést és 30 dkg darált marhahúst kevertem össze 75 gramm szárított zsemlemorzsával, egy egész tojással, frissen vágott snidlinggel, petrezselyemmel és kb. 1 dl tejjel. Sóztam, borsoztam és adtam hozzá egy teáskanálnyi szegfűbors fűszerkeveréket is. Kézzel jól összegyúrtam a húsmasszát és pici golyókat formáztam belőlük. (Jó sok kijön, nekem még annyi maradt, hogy egy adagot simán le tudtam fagyasztani.) A húsgolyókat kevés olivaolajon 15-20 percig sütögettem, szép barna köntöst kaptak. A serpenyőből kivéve, félretettem őket és a már kiszolgált olajhoz adtam hozzá fél citrom kifacsart levét, 60 ml tejszínt, 1 evőkanál lisztet, 1evőkanál fekete-ribizli lekvárt, sót, borsot és 3 dl marhahúsleves alaplét (organikus leveskockából). Jól összeforraltam ezt a szószt és forrás után még addig főztem, amíg jó sűrű állagot nem kaptam, ebben forgattam meg a húsgolyókat is. Krumplipürével az igazi, de én ma este linguine tésztát főztem ki hozzá. Egész jó lett, majdnem olyan mint az IKEA-ban.:)

Bollywoodi álom, főszerepben a sárgaborsó

,,Mi a mai ebéd?''
,,Sárgaborsó főzelék.''
,,Kösz, inkább kihagyom.''
(Jelenetek a menzán)
Emlékszem, hogy ódzkodtam a sárgaborsó főzeléktől, akárhányszor az volt terítéken a menzán én vagy nem ettem meg, vagy kihalásztam belőle a fasírtot és maximum egy-két kanállal csúszott le. Pedig nem voltam válogatós, de valahogy sosem ízlett, és emlékeim szerint a legtöbb gyerek fintorgott tőle. Ennél már csak a jó öreg finomfőzelék tudta jobban kivágni a biztosítékot. Na az minden volt csak finom nem...Biztosan ezzel a frappáns névvel próbálják mind a mai napig ,eladhatóvá' tenni gyerekek ezreinek... Visszatérve a sárgaborsóra...A napokban újra összefutottam vele, de teljesen más kontextusban és gondoltam, adok még egy esélyt kettőnk kapcsolatának. Jól tettem, mert valami egészen finom, selymes és fűszeres, kellemesen csípős dolog főtt ki belőle: bemutatom az indiai sárgaborsós dahl-t.

Dahl a gyűjtőneve azoknak az ázsiai (főleg indiai, nepáli, pakisztáni, bangladesi) vegetáriánus egytálételeknek, ahol a fő összetevő a lencse, fekete csicseriborsó, galambborsó vagy valamilyen más hüvelyes. Ezt előzőleg beáztatják, olajon futtatják meg a fűszerek többségét és gyömbért, fokhagymát, esetleg más zöldséget is főznek bele. Állagától függően a dahl lehet hígabb, leveses vagy egészen sűrű, szószos, pörköltes, amit már körettel, rízzsel, barnarízzsel esznek. A sárgaborsós dahl főleg az indiai közösségekben népszerű: pl. a Dél-amerikai Guyana vagy a karib-szigeteki Trinidad indiai kommunái között, illetve előszeretettel főzik még az USA indián lakosai is.

Sárgaborsós dahl hozzávalói:
250 gramm száraz sárgaborsó
3 evőkanál vaj
2 teáskanál mustármag
1 evőkanál római köménymag
1 nagyobb fej vöröshagyma
zöld chili paprika(1-4 darab, attól függően, hogy mennyire szeretnénk csipősre)
1 darab kb. 4 cm hosszúságú friss gyömbér, megpucolva és vékony hasábokra aprítva
3 fokhagymagerezd
1 teáskanál őrölt kurkuma
2 teáskanál őrölt koriander
5 darab paradicsom
100 ml víz
1 csokor friss koriander
250 ml húsleves alaplé

A sárgaborsót már előző éjszaka be lehet áztatni, vagy kora reggel, ha este látunk hozzá a főzéshez. A megáztatott borsót 1 liter vízben, lassú tűzön 40 percig főztem, közben 3-4 alkalommal lehalásztam a felette keletkezett habot. Miután puhára főtt, félretettem és villával megpépesitettem egy kicsit, hogy egységes szerkezete legyen. A lábasban vajat forrósítottam és hozzáadtam a mustármagot és a római köménymagot is, alacsony hőfokon főztem össze a felaprított hagymával, apróra vágott chili paprikával, és gyufavékonyra gyalult gyömbérrel. 5-10 perc főzés után jött hozzá a kinyomott fokhagymagerezd, tengeri só, kurkuma, őrölt koriander, majd a kockákra vágott paradicsom és kb. 100 ml víz. További 10 percig főztem ezt az alapot. Állagát tekintve szép selymes és illatos lesz levesünk. A legvégén adtam hozzá a megfőtt sárgaborsót, 250 ml húsleves alaplét és még egy kis vajat (csak érzésre). Végső fázisként jól összefőztem minden összetevőt (maximum 10-15 percig). A leves felét leturmixoltam, hogy még krémesebb, selymesebb legyen. Tetejére friss korianderlevelet pakoltam, majndem egy egész csokornyit. Nagy meglepetést keltett az aznapi ír vendégek közt, akik a már jól bejáratott magyar gulyásra számítottak.A gulyás ideje számomra lejárt, üdvözöllek dicső Dahl!

Ételeken át

Sorsszerű találkozások márpedig vannak! Vagy nevezzük véletlenek összjátékának? Trishhel pár évvel ezelőtt lettünk jó barátok. Egy szürke őszi reggelen a kávéfőző gépet tisztogattam az étteremben, ahol akkoriban dolgoztam. Sehol egy árva lélek a kora hajnali órákban. Majd hamarosan megérkezett a manager egy virágmintás klumpás, homlokát tarka kendővel átkötő és számomra felismerhetetlen akcentusú nőszeméllyel. Bemutatkozás helyett rögtön csak egy kávét kért, abból is extra erőset és extra hosszút, majd belekortyolt és rekedtes hangján csak ennyit mondott :,,You rock!'' Onnantól fogva nem telt el reggel, amit ne lelkiztünk, röhögtünk, aludtunk, lógtunk, ettünk, ittunk, sírtunk volna végig az amúgy is halálra ítélt kis étterem hátsó konyhájában megbújva. Én a pincérnő, és Trish a szakácsnő.

Útjaink lassan kettéváltak. Trish új munkahelyet talált (olyan helyet keresett, ahol nem a gyárilag előre elkészített, majd mikróhullámú sütőben felmelegített ételeket favorizálja a vendégsereg...). Barátságunk azonban megmaradt és számomra igazán szép emlékké tette a Dublinban töltött napokat. Trishtől tanultam meg, hogy a són és borson kívül más fűszerek is léteznek, és hogy mennyi mindenhez lehet használni a gyömbért, spárgát, kelbimbót, csicseriborsót, és azt is, hogy a Moose Head sokkal jobb pohárban mint tányéron.:)Nála egy egyszerű uzsonna is gasztronómiai körutazással ért fel. Csodálattal néztem, ahogy se perc alatt terülj terülj asztalkámat varázsolt elő bérelt házának apró konyhájában.

Jó pár éve már, hogy nem láttam...hazaköltözött Kanadába és saját vállalkozásba kezdett (http://www.trishlikesfood.com/), azonban sokat gondolok rá. Nap mint nap rá emlékeztet a nekem ajándékozott szarvasagancs, és pár apróság: könyvek, receptek, cowboy ing. Földrészek választanak el, de tudom ha egyszer újra találkozunk, ott folytatjuk majd ahol abbahagytuk: jéghideg Moose Head, humusz pirítóson és órákig tartó röhögés:)

I miss you Trish...

Keresztes hadjárat a konyhában

Az erdetileg Angliából származó bucikat főleg Nagypénteken fogyasztották, még melegiben, a rajtuk lévő kereszt pedig Jézus keresztrefeszítését szimbolizálta. A protestáns Angliában be is tiltották árusításukat, azonban túl népszerűek voltak, így I. Erzsébet törvénybe adta ki, hogy kizárólag Húsvét és Karácsony alkalmával készíthetik el a pékségek.

Az angolszász folklór számos mendemondát kreált a bucik köré. Például, ha beteg ember eszik belőle, az gyógyírként szolgál. Ha pedig megosztunk valakivel egyet, az a jóbarátság egyik alapköve lesz a elkövetkezendő esztendőre. ( ,,Half for you and half for me. Between us two shall goodwill be.'' )
Egy másik szerint: ha tengeri hajóútra megyünk, akkor mindenképpen vigyünk magunkkal párat, mert az, megóv majd a hajótörés veszélyétől is.

Vallás vagy babona ide vagy oda a bucik magukért beszélnek, és megéri azokkal a keresztekkel is vesződni egy kicsit.

Alapja: egyszerű kelt tészta, amiben nem vagyok túl profi, így a kenyérkelesztő gép 9-es funkcióját használtam segítségül, hogy megkímeljem magam a dagasztás meg a kelesztés fáradalmaitól is.

Hot Cross Bun hozzávalói (12 darabhoz):

7 gramm élesztő (én szárítottat használtam, a már említett okokból ez jobban megy a kenyérsütő géphez.)

500 gramm kenyérsütésre alkalmas liszt

50 gramm arany kristálycukor

1/2 teáskanál tengeri só

2 és 1/2 teáskanál mixed spice fűszerkeverék (ami őrölt fahéjból, frissen reszelt szerecsendióból, őrölt szegfűszegből, és szegfűborsból áll.)

85 gramm vaj

1 egész tojás

250 ml tej

100 gramm mazsola, kandírozott gyümölcs vegyesen

A lisztet, sót és fűszerkeveréket a kis darabokra vágott vajjal összemorzsolgatjuk, majd hozzáadjuk a cukrot, felvert tojást és a langyos tejjel megfuttatott élesztőt is. A kézi dagasztók most kezdhetik a dagasztást! A dagasztás vége felé beledolgozzuk a mazsola és kandírozott gyümölcsöket a tésztába. Kiolajozott tálban, lefedve kb. 1 órán át kelesztjük. (A kenyérsütő gép is nagyjából másfél óra alatt végez a művelettel.)

A megkelt tésztát aztán enyhén lisztes gyúródeszkán átpofozzuk, átgyúrjuk és 12, nagyjából egyenlő nagyságú gombócot formázunk belőle.

A bucikat még további fél órán át lefedve kelesztjük. Ha megduplázódtak, akkor már jó úton járunk. Ezután jöhet a kereszt: 50 gramm finomlisztet kevertem simára annyi hideg vizzel, hogy szép, folyós masszát kapjak. Pasztával, vagy kiszúrt zacskóval ügyeskedhetünk (én kávéskanállal oldottam meg).

Előmelegített sütőben 190 fokon (gáztűzhely 5-ös fokozat)20 perc alatt aranybarnára sütjük.

A megsült bucikat mázzal kenjük át. A mázhoz 20 gramm arany kristálycukrot, 1 evőkanál forralt vizet, 1 evőkanál tejet simára keverünk. Szép csillogó lesz tőle a buci, és akár kétszer is átmehetünk rajtuk.

Még melegen fogyasszuk, vagy másnap kettészelve, megpirítva vajjal, dzsemmel...

Valami zöldet

Szent Patrik napján mi sem stílusosabb mint valami zölddel teli vagy akár zöld zöldségekkel teli ételt főzni. Így esett választásom a BBC Good Food zöldborsós-disznóbabos serpenyős lazacára.

Az elfeledett disznóbab vagy lóbab neve akar ősbab is lehetne, hiszen már a neolitikus (új kőkorszak) korban is fellelhető volt. Európában egészen az Újvilág felfedezéséig az egyetlen babfajtaként tartották számon. Előszeretettel fogyasztották az ókori görögök, egyiptomiak, kínaiak és a római gladiátorok menüjének is fő pillérét képezte. A mítosz szerint az ókori görög matematikus, Pythagoras úgy lelte halálát, hogy egy babültetvénybe üldözték, ahol aztán nem akart a babra rátaposni, inkább kikerülte így hamar utólérték üldözői is. (Önmegtartóztatási szabályainak egyike volt ugyanis, a lóbabtól való tartózkodás, mert az, Hadész (alvilág istene)kapujára hasonlított.)

Egy vastag szár felkarikázott póréhagymát 5-10 perc alatt olivaolajon puhára főztem és kb. 3 dl tengeri hal alaplével öntöttem fel, majd lassú tűzön összeforraltam őket. Ezután hozzáadtam 10 dkg créme fraiche-t (ami gyakorlatilag nem más mint tejföl és tejszín fele-fele arányban elkeverve), további egy percig főztem még ezt a levet. Ezután jött hozzá kb. 20 dkg zöldborsó (friss híjján mirelit) és 20 dkg disznóbab (lóbab) majd a lazacfiléket is szépen elhelyeztem a borsó, babágyásban és lefedve, alacsony lángon 15 perc alatt puhára pároltam. Köretnek krumplipürét csináltam, amit egy evőkanál pestóval és frissen vágott snidlinggel dobtam fel.

Kali orexi!

4800 kalória

A tegnapi Szt. Patrik napi mulatozást a képen látható csokibomba tette édesebbé. 100 gramm jó minőségű fekete csokit és 200 gramm vajat olvasztottam meg egy kis serpenyőben. Egy nagyobb keverőtálba 250 gramm réteslisztet, fél teáskanál szódabikarbónát, 3 egész tojást, 1 teáskanál vanília kivonatot, 175 gramm sötét muscavado nádcukrot, 1 pohár natúr joghurtot összekevertem. A femelegített vajat és csokit a masszához kevertem és kivajazott, kb. 20 cm hosszú kenyérsütő formába öntöttem (a tepsit kivajaztam és sütőpapírral béleltem ki előtte.) 190 fokon (gáztűzhely 5-ös fokozat) bő egy óra alatt sült meg. Tetejére 50 gramm fekete csokit 100 ml tejszínnel, 1 evőkanál vajjal megolvasztottam és még melegen ráöntöttem. Díszítésnek, maradék csokitörmeléket szórtam rá. Pár napig hűtőben is eláll, illetve elállt volna, ha nem fogy el mind az utolsó morzsáig.

Tante Zoé nyomdokán

Egyik kedvenc éttermem Dublinban Tante Zoé cajun-kreol konyhája. http://www.tantezoes.com/ De, hogy mi is az a cajun és kreol konyha arról, amíg bele nem kóstoltam az első Jambalayába, fogalmam sem volt. Serpenyőben sült össze csirke, kolbász és mindenféle tengeri herkentyű, rízzsel, zöldségekkel, markáns fűszerezéssel. Hasonló volt egy spanyol paellához és mindennek meg is van az oka....A Cajun Food ugyanis nem más mint a Louisiana állambeli francia bevándorlók konyhája, a kreol konyha pedig a spanyol, francia és kreol telepesek kultúráját ötvözi afrikai és karib befolyással.

A kreol Jambalayát (Piros Jambalaya) először spanyol telepesek készítettek el New Orleans ,Francia Negyedében`, a hazájukban kedvelt paella mintájára, azzal a különbséggel, hogy sáfrány híjján paradicsomot használtak. Később karib befolyás nyomán új fűszerekkel gazdagították az amúgy egyszerű ételt.

A cajun Jambalaya (Barna Jambalaya) Louisiana alacsonyan fekvő, lápos, mocsaras tájairól származik, ahol rák, garnélarák, osztriga, alligátor, vadkacsa, tengeri teknős (!), nutria, szarvas és más vadak bőségesen rendelkezésre állnak.

Hal es vad híjján választásom ez alkalommal a kreol Jambalayara esett.

A következő hozzávalókra van szükségem:

1 evőkanál olivaolaj
2 felkockázott csirkemell
1 vöröshagyma
1 kaliforniai paprika (piros húsú)
2 fokhagymagerezd
75 gramm chorizo kolbász
1 evőkanál cajun fűszerkeverék
250 gramm hosszúszemű rízs
400 gramm paradicsomkonzerv
350 ml húsleves alaplé

Egy nagy serpenyőben felforrosítom az olajat és a csirkét 5-8 percig jól megpirítom, majd kiveszem a serpenyőből. A hagymát 3-4 percig üvegesre párolom (ugyanabban a serpenyőben), majd hozzáadom a fedarabolt kaliforniai paprikát, fokhagymát, chorizo kolbászt, cajun fűszerkeveréket és további 5 percig főzöm őket. A csirkét a rízzsel együtt a serpenyőbe teszem, majd jöhet hozzá a paradicsomkonzerv és kb. 350 ml húsleves alaplé. Lefedve, még további 20-25 percig főzöm, amíg a rízs puha nem lesz. Alacsony zsírtartalmú, szuperegészséges, tele C-vitaminnal. Melegen ajánlom! :)

Iron Lady

A lencseleves sikere nyomán felbuzdulva, (legalábbis családtagjaimnak ízlett....vagy nem volt más választásuk, hogy megmeneküljenek az éhhaláltól...) ma lencse ragut készítek szintén vöröslencséből. Azontúl, hogy finom, kitűnő vas és C-vitamin forrás, és magas szénhidráttartalma miatt igen tápláló (viszont glikémiás indexe alacsony, lassan emeli meg a vércukorszintet).

A lencseragu hozzávalói:
3 evőkanál olívaolaj
2 fej vöröshagyma
3 sárgarépa

3 szál angol zeller
3 fokhagymagerezd
500 gramm szárított vöröslencse
2x400 gramm paradicsomkonzerv
2 evőkanál paradicsompüré
2 teáskanál szárított oregánó és 2 teáskanál kakukkfű
3 babérlevél
1 liter zöldségleves alaplé

Az olívaolajat felforrósítottam és hozzáadtam a hagymát, a felkarikázott sárgarépát, zellert és fokhagymagerezdeket. Lassú tűzön 15-20 perc alatt összefőztem őket (nem túl puhára). Ezután hozzáadtam a szárított lencsét, olasz paradicsomkonzervet, paradicsompürét, fűszereket és a zöldségleves alaplét. Forrástól számított kb. 20-30 perc alatt a lencse puhára főtt. A végén sóval és frissen őrölt feketeborssal ízesítettem. A recept alapján spagettivel, vagy más tésztával pl. kagylótésztával illik fogyasztani, de önmagában is megállja a helyét. A másnapi vendégségre is maradt egy kis kóstoló, és talán még finomabb lett, ahogy a hűtőben tárolva összeértek az ízek. Egyértelműen az egyik kedvencem lesz a vöröslencse!

Forrás: BBC Good Food

Vissza a Blogba II.

Több hónapos kihagyás után elérkezettnek látom az időt blogom életre keltésére... Azért nem éheztünk a kimaradt hónapok alatt sem... Már régóta terveztem új receptekkel megörvendeztetni olvasótáboromat (már ha van ilyen). Még a sütő is fellázadt a napokban, megelégelte John (a férj) vasárnapi sültjeit (bocsánat John) és több órás pattogás után a tűzkő is felmondta a szolgálatot. A konyhába való visszatérésem első szárnypróbálgatásai közt egy tepsis csirkeétel szerepelt volna, azonban valamilyen oknál fogva ehetetlen lett (sem a csirke nem sült meg , de még a krumpli is kemény maradt és a fűszerek sem értek benne össze.)

Egy szó mint száz valami egyszerűbb és gyorsabb recept után kutattam, főleg azért, mert Abigéllel (8 hetes baba) járó új életmód lehetetlenné teszi a több órás pepecselést a konyhában.

Így született meg a következő pikk-pakk elkészíthető leves!

Csípős Thai vöröslencse leves:

(4-6 adag készül el a recept szerinti mennyiségből.)

1 nagy fej hagymát olivaolajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam egy evőkanál Thai piros curry szószt (ez kellemesen csipőssé varázsolta a levest. Aki még csipősebben szereti, az kísérletezhet több curry szósszal is). Ezután kevertem hozzá a kb. 30-40 dkg vöröslencsét. ( A vöröslencsét előre nem kell beáztatni, azonnal főzhető!). A hagymás-currys-lencsemixet kb. 1.7 liter zöldségleves lével öntöttem fel és kb. 20 perc alatt puhára főztem benne a lencsét. A tűzről levéve kókusztejet adtam a leveshez (kb. 200 ml-t) és kézi turmixgéppel simára pépesítettem.

Akár kenyérrel, akár anélkül is fogyasztható.
Miután elkészült első expressz blog-ebédem, még arra is volt időm, hogy egy tányérral bekanalazzak belőle.

A megmaradt vöröslencséből a héten lencseragut készítek majd.